Manapság újra egyre divatosabbak a minimálsportkocsik, amelyeknél jó pénzért az ember nem kap mást, mint egy kormányt, négy kereket, gyakran motorkerékpár szívvel, amelyhez egy alig pár száz kilós, karosszériának csak jó indulattal csúfolható felépítmény
társul. És ennyi, se drága elektronika, se autóhifi nem jár ezekhez, viszont sisakot viselni kötelező, az utastér hőmérsékletét pedig a menetszél és a nagykabát szabályozzák. Semmi felesleges sallang, csak a vezetés élménye számít; nem igazán praktikus
kocsik, télen nem is használhatóak, de aki ilyet vesz, annak bizonyára ott áll a garázsban még legalább egy Bímer az esős napokra.
Mindenesetre nekem az ilyen filigrán kis járgányok, mint az Ariel Atom, a szépremémyű Strathcarrcon - mostanában Javan néven ismert - vagy a KTM X-Bow sokkal jobban
megnövelik a pulzusszámom és az adrenalinszintem, mint az egymillió Eurós Veyron-tehén.
Az idő fonalát visszafejtve, a huszadik század első évtizedében találjuk meg ezeknek a járgányoknak az őseit, a cyclecar-ok személyében. A járműkategória nevét építésmódjáról kapta: a cyclecar-ok jellemzően motorkerékpár, vagy bicikli alkatrészek és motorkerékpár erőforrások felhasználásával készültek. A kifejezés 1912-ben született Angliában, hogy adózási szempontból is osztályozhatóak legyenek az egyre népszerűbb, motorkerékpárok és autók közé besorolt járművek. A kocsik jellemzően kettős célt szolgáltak; egyrészt jóval olcsóbbak voltak, mint a korabeli "valódi" autók,így a kevéssé gazdagok is megengedhették maguknak. Másrészt pedig könnyen ütőképes versenyjárgányt lehetett faragni belőlük, kevés pénzből.
A cyclecar-ok egyik első és talán leghíresebb példánya a Bédélia volt; következzen itt az ő története:
1910 Bédélia BD2 (Forrás) |
Már a kocsi születése sem nevezhető hétköznapinak: 1909-ben a két 18 éves barát, Robert Bourbeaux - egyes források szerint csak Bourbeau - és Henry Devaux egyik motoros kirándulásuk közben balesetet szenvedtek, és csúnyán összetörték kis Quentin motorjaikat – hogy ők milyen sérüléseket szenvedtek, arról nem szól a fáma. Valószínűleg nem túl súlyosat, mivel hamar intézkedtek a motorok maradványainak Párizsba szállításáról, hogy ott kezdjenek velük valamit. Úgy gondolhatták, jobb, ha egy járműnek négy kereke van, így a két motor alkatrészeiből egy igen kezdetleges autót, pontosabban cyclecart építettek össze - noha az elnevezés akkoriban még nem létezett. Ez a Bédélia névre keresztelt járgány a két építő szűkös anyagi helyzete, illetve az építése során felhasznált motorkerékpár-alkatrészek miatt végletekig leegyszerűsített felépítéssel és szokatlan
megoldásokkal bírt; a legszembetűnőbb a tandemüléses elrendezés volt, vagyis a kétüléses kasztniban a sofőr az utas mögött foglalt helyet. További érdekesség, hogy az üléseket szeneszsákok vásznával vonták be, a kormánykerék pedig egy bambusz
szék keretéből lett kialakítva. Az orrban elhelyezett 4 lóerős Quentin erőforrás két hosszú bőrszíjjon keresztül hajtotta meg a hátsó kerekeket, 55 km/h-s csúcssebességet lehetővé téve. A roppant primitív építésmód ellenére is nagy feltűnést keltett a Bédélia, és hamarosan egyre többen érdeklődtek Bourbeauxnál és Devauxnál, hogy készítenének-e még ilyen kocsikat?
Bédélia elölről-hátulról. Nem volt szép, de ment! (Forrás) |
A két barát pedig 1910-ben létrehozta Bédélia gyártására a Bourbeaux & Devaux céget. Első modelljük az elsőként megépített kocsira hasonlító AC volt, ezt azonban néhány hónap után felváltották a némileg fejlettebb BD1, majd BD2 nevű járgányok. Ezekbe már egy saját fejlesztésű V2-es, 1055 köbcentis motort szereltek, amely 9-10 lóerőt adott le 1800-as fordulat mellet; így a mindössze 190 kg tömegű, pléh- vagy alumínium karosszériás autó már akár 85 km/h-val is repeszthetett. Természetesen ez az akkoriban
egyáltalán nem megvetendő teljesítmény a versenyzőket is megihlette, így 1911-ben bemutatkozott a Course utónevű sportváltozat is, amely számos sikert ért el: 1911-be és 1912-ben a cyclecar kategóriában első helyet ért el a Meeting du Mans, a Course de Val Suzon, a Course de Gometz le Châtel versenyeken, 1912-ben a Tour de France-on és a
brooklandsi nagydíjon - ahol 74 km/h-s átlaggal és 104 km/h csúcssebességgel új rekordot is felállított -, illetve a Course de Gaillon versenyen. Abban az évben és 1913-ban is diadalmaskodott a kicsiny Bédélia a Circuit de Paris-on megrendezett futamon, illetve még az 1913-as év folyamán a Párizs – Le Havre és a Párizs – Nizza távolsági versenyeken.
Emellett persze még számos kisebb, nagyobb jelentőségű versenyen indították az autókat, a fenti felsorolásból azonban látható, hogy ez a spártaian egyszerű szerkezet ütőképes sportkocsi volt a tízes évek elején.
1913 Bédélia BD2, szokatlanul elegáns karosszériával (Forrás) |
Furcsa módon a Bédélia az 1. világháború alatt is tevékeny maradt; a francia hadseregnek szállította a Commerce nevű áruszállító kivitelből kialakított, lőfegyverrel felszerelt Mitrailleuse (« géppuskás ») deszantjárművet, és a katonai orvos Paul Michel által még 1910-ben kifejlesztett Sanitaire névre hallgató sebesültszállító gépkocsit. Ezek azonban soha nem váltak olyan híressé, mint a Renault legendás „le marnei Taxija”.
1914 Bédélia Mitrailleuse (Forrás) |
1914 Bédélia Sanitaire (Forrás) |
Rodézia első autója, 1915-ben - bizony, egy Bédélia (Forrás) |
A világégés után, 1920-ban Bourbeaux és Deveaux egy nézeteltérés és anyagi okok miatt eladták cégüket a Mahieux et Cie vállalatnak, amely Levallois-Perretben folytatta a termelést a modernizált és vonzóbbá tett kardánhajtású Bédélia BD2 M modellel, amelyet akár négyüléses kivitelben is lehetett kapni. Az autóba opcionálisan az akkoriban igen népszerű JAP motorokat is beszerelték.
Bár ezt a típust 1925-ig gyártották, már nem tudott annyi vásárlót szerezni, mint a háború előtti modell. Végül abban az évben, összesen mintegy 3000 darab cyclecar elkészülte után a Bédélia végleg bezárta kapuit.
A kocsi azonban számos követőre talált; hasonló felépítéssel készítette AV, Tamplin, Carden és New Carden nevű autóit a tízes és húszas években az angol John Carden kapitány, míg a tengerentúlon a kétkerekű, V8-as Bi-Autogójával hirhedté vált James Scripps-Booth készített a Bédéliához nagyon hasonló cyclecart, a Rocketet. Scripps-Booth 1930 környékén újra megpróbálta bevezetni az ezúttal Da Vinci névre keresztelt Bédélia-klónját, amivel jókorát bukott.
A koppintók: |
1919 AV (Forrás) |
1919 Tamplin (Forrás) |
1914 Scripps-Booth Rocket (Forrás) |
1927 DaVinci Pup |
A kis gép egyszerű felépítésének elvét többek közt a szintén francia Mochet vitte tovább, egészen az ötvenes évekig, míg a cyclecar autók sportos vonalát az angol Morgan fejlesztette tökélyre; de ez már egy másik történet...
A sors furcsa fintoraként a legújabb autó, amely tandemüléses kialakításával a Bédélia modern megtestesülése is lehetne, a méregdrága spanyol Tramontana...