A kanadai autógyártásról európai szemmel nem könnyű dolog széles spektrumú képet alkotni. Az biztos, hogy az USA-ban regnáló autógyárak többségének vannak összeszerelő üzemei az országban - a kanadai utakon legnagyobbrészt a déli szomszédéhoz hasonlatos típusok grasszálnak. De voltak Kanadának saját klasszikusai? Nos, a legtöbben négy autót említenének meg: az Acadiant, amely gyakorlatilag némileg fazonigazított Chevrolet modellek sorát jelentette a hatvanas években, a McLaughlint, ami a tízes évektől gyártott autókat, mielőtt Buick összeszerelő üzemmé degradálódott volna, a Ford V8 replikákat kínáló Timmist, illetve a balszerencsés Bricklin-t. Azonban mellettük volt még egy kis cég, amelynek gyökerei átnyúltak az Atlanti-óceánon és különleges stílusú sportautókkal lepte meg a jeges ország lakóit.
Az ifjú montreáli, Jacques About (1938 - ) a hatvanas években a kanadai Renault képviseletnél dolgozott, mint a cég PR szakembere. Főnökeitől egyszer utasítást kapott, vizsgálja meg az Alpine sportkocsik kanadai bevezetésének lehetőségeit - konkrétan, érdekelné-e a közönséget a műanyagkarosszériás, farmotoros gép. About belevetette magát a munkába, és a felmérés végén úgy találta, hogy lenne kereslet az autóra. Ekkorra azonban a vezetőség kihátrált az ötlet mögül, s elutasította az Alpine forgalmazását. Aboutot azonban felspannolta a francia sportkocsi ötlete, s elhatározta, hogy ha nem lehet behozatni, akkor majd megépíti ő, a saját elképzelései szerinti járgányt.
Bármelyiket is nézzük, csinos! (Forrás) |
Ennek céljára 1968-ban Terrebone-ban Maurice Gris, és André Ayotte segítségével, valamint mintegy 1.5 millió dollár befeketői tőke mozgósításával megalapította az Ecurie Manic Inc. céget; a név a Quebec tartományban található Manicouagan krátertónál a hatvanas években épült duzzasztógátra utal, amelynek monumentális mérete nagy hatást tett Aboutra, olyan hatást, amilyet ő is ki akart váltani autójával. A Manic eleinte együléses Formula C autókat készített a Gitanes cigarettagyár támogatásával és a francia GRAC versenyautó gyártóval közösen; ezek a Manic-GRAC kocsik komoly eredményeket értek el és sikert sikerre halmoztak a kanadai bajnokságban. A kis gépek 1.1 literes, tuningolt Renault motorokkal, speciálisan a Manic számára kifejlesztett lengéscsillapítókkal és saját tervezésű futóművel, 1500 dolláros áron kerültek forgalomba, ami vonzotta az autóversenyzés iránt érdeklődő fiatalokat.
A Manicouagan kráter (Forrás) |
És a Manic 2 gát (Forrás) |
1969 GRAC MT6 Formule France - ehhez hasonló együlésest kezdett gyártani About (Forrás) |
Ezek után About egy Renault alapokon nyugvó utcai sportkocsi megépítésébe kezdett; az 1969 áprilisában megtartott montreáli autószalonon mutatkozott be a kétüléses, Serge Soumille által tervezett Manic GT prototípusa. Az autó módosított és csővázzal megerősített Renault R8 / R10 alvázra épült és a Mini-Marcoshoz, illetve MiniJem-hez igen hasonlatos üvegszálas műanyag karosszériát, valamint különböző négyhengeres Renault motorokat kapott, az 1. 3 literes 65-80 lóerős alapkiviteltől kezdve az R8 Gordini 1. 3 literes 103 (SAE) lóerős erőforrásán át egészen az R12 Gordini 130 lovas motorjáig, melyeket természetesen a járgány farába építettek be. Velük a kis sportkocsi akár 165-200 km/h végsebességet is elérhetett, motorizáltságtól függően. Az autó alá a versenykocsikból származó, a hétköznapi használathoz módosított független kerékfelfüggesztés került. A szériagyártás 1969 októberében indult meg és heti egy-két autó készült a Manicnál. A kereslet azonban olyan nagyra nőtt, hogy 1970-ben egy nagyobb összeszerelő üzemet hoztak létre Sorel-Tracyben, ahol immáron napi öt kocsit állítottak össze. Később a cég szorosabbra fűzte kötelékeit a kanadai Renault leányvállalattal, amely magára vállalta a Manic európai forgalmazását is.
1970 Manic GT (Forrás) |
Sajnos azonban 1971-ben közbejött egy nagy sztrájk a francia Renault üzemben, ahonnan a motorok származtak, így Jacques Aboutnak ideiglenesen fel kellett függesztenie a gyártást. A hitelezők és a részvényesek azonban hamar elvesztették a türelmüket, s a Manic gyártása soha nem indulhatott újra. About 1971 május 20.-án felszámolta az autógyárat, s vele együtt ez első kanadai sport -és versenyautó építő céget. Néhány összeszerelés alatt álló járgányt még befejeztek, amelyek mára részét képezik a mintegy 160 elkészült autóból fennmaradt néhány tucatnyi Manic GT flottájának.
1971 Manic GT (Forrás) |