Az autózás hőskorában elég sok, mai szemmel bizarrnak tűnő konstrukció született. Az 1800-as évek végén nem volt meglepő, ha egymás után gőzhajtású, elektromotoros és benzinmotoros autók tűntek fel - persze abban az önmagában valószínűtlen esetben, ha egyszerre több autót lehetett látni. Évtizedekbe telt, míg letisztult a kép és győztes hirdetődött a következő majdnem száz évre a belső égésű motor személyében.
Persze a benzinmotoros autók közt is játszott még sokféle verzió - közülük az egyik a hamarosan a repülőgépeken elterjed csillagmotor volt.
A csillagmotor elvben kiválóan alkalmasnak tűnt az autók meghajtására, hiszen mérete a fektetett elhelyezés miatt jóval alacsonyabb építést tett lehetővé. Emellett könnyebben kivitelezhető - igaz nem túl kiegyenlített - volt a hűtése, és egyenletesebb a járása, mint a századfordulós benzinmotorokénak, ráadásul a dugattyúk mozgása szükségtelenné tette a lendkerék használatát is. A körforgás miatti kisebb veszteség / nagyobb leadott teljesítmény elvét jóval később Félix Wankel motorjai használták fel.
Így működik a csillagmotor (Forrás)
<blh:post_more class="more" text="tovább »" />
Az ötlet a francia Félix Millettől származott, aki 1888-ban egy saját fejlesztésű öthengeres csillagmotort épített be biciklivázba. A hengerek száma a csillagmotor működésének sajátossága miatt (jó ideig) csak páratlan lehetett, mivel páros hengerszámmal nem lehetett a hengerek szögelfordulását azonossá tenni, így a motort szétrázó vibráció keletkezett volna. Millet 1895-ben saját építésű motorral teljesítette a Párizs-Bordeaux-Párizs versenyt, amellyel felkeltette a Darracq motorgyár érdeklődését, A licenccel védett hajtás gyártása 1900-ban indult meg a cégnél.
Felix Millet csillagmotoros biciklije 1888-ból (Forrás)
Az Egyesült Államokban elsőként a new yorki órakészítő mester, Stephen Balzer épített saját készítésű csillagmotort autóba, 1894-ben. Az ő próbálkozásai azonban inkább még csak az erőforrásban rejlő lehetőségek megmutatásáról szóltak - később ő S.P. Smith professzor támogatásával csiszolta tovább a korai repülőgépeknek szánt motorjait.
Stephen Balzer csillagmotoros autója 1894-ből (Forrás)
A jó ötletet mindensetre egy autodidakta szerelő, Fay Oscar Farwell is a szárnyai alá vette 1898-ban, az iowai Dubuque-ban. A korabeli autók nem túl menetbiztos minősége miatt Farwell radikálisan új technikát szeretett volna megalkotni, ami egyszerre nagy teljesítményű, egyszerű és strapabíró. A csillagmotor elve akkoriban már ismertté vált Balzer eredményei nyomán és Farwell hamarosan megépítette első saját, háromhengeres prototípusát.
A különleges szerkezet megépítéséhez segítséget nyújtott Eugene Adams öntödéje, ahol Farwell 1895-től dolgozott menedzserként. A húsz lóerős, léghűtéses motor itt még elől kapott helyet; a forgattyús tengely függőlegesen rögzítve volt, s körötte a dugattyúk forogtak. Természetesen a korszellemnek megfelelően a karosszéria igazándiból egy magas építésű lovaskocsi volt, s a próbák során hamar kiderültek a hiányosságai.
Elsősorban a jobb helykihasználás a tömegeloszlás miatt, a második prototípusnál már a hátsó tengely elé építették a csillagmotort. A lapos építésmód miatt az ülések alatt pörgő motor alig vett el helyet az autóból, így az orrát is jóval rövidebbre lehetett venni. Ráadásul a hűtő, minden korabeli autós rémálma is szerep nélkül maradt. A végső, Model 5 verzió 1904-ben mutatkozott be a nagyközönségnek a chicagói autószalonon, s vált az Adams-Farwell autógyár első hivatalos típusává.
1904 Adams-Farwell Model 5 - látható a motor helye az ülés alatt. (Forrás)
Az elbeszélések szerint (lásd, Andrew Nahum: The Rotary Aero Engine című könyve) az autót a megrendelések reményében bemutatták a francia hadseregnek is. Bár ez az üzlet meghiúsult, a jól működő motor műszaki leírása a pletykák szerint a st. louisi francia konzulon, Marc Seguinon, a cégvezető testvérén keresztül jutott el a Gnome motorgyárhoz, ahol hamarosan szintén csillagmotor készítésbe kezdtek.
Az Adams-Farwell 1905-ben bemutatta a nagyobb sorozatra szánt, négyfokozatú sebességváltóval szerelt 20/25 HP Model 6-t. A helyi Conolly Carriage and Buggy Company által karosszált autók ára elérte a 2500 dollárt, ami a korszak csúcsverdái közé emelte. Különlegessége volt a Convertible Brougham karosszériának, hogy a nyitott első sofőrülést rossz idő esetén le lehetett csukni és az irányítószerveket hátra lehetett húzni, a fedett hátsó ülések elé. Így az Adams-Farwell volt az egyik első autó, amit minden évszakban és minden időjárás közepette lehetett használni. Az autóval még abban az évben sikerült rekordidőt futni a léghűtésesek közt a st. pauli versenyen.Hasonló siker volt a dubuquei rendőrség megrendelése, egy három üléssoros Model 6 típusra
1905 Adams-Farwell Model 6 20/25 HP Convertible Brougham (Forrás)
1905 Adams-Farwell a dubuquei rendőrség használatában (Forrás)
A modellsor 1906-ban kiegészült a nagyobb Model 7 és Model 8 típusokkal, míg a hatos sorozatot 6A (a Wikipedia szerint Series 6A) néven folytatták, nyolcliteres, öthengeres, benzinbefecskendezéses(!) 40/45 lóerős motorokkal szerelve.
Farwell a Wright fivérek sikeres felszállása után a repülőgépek motorjainak fejlesztésében látott nagyobb fantáziát, így az autók fejlesztése vontatottabban folyt tovább.
Jól látható a képen a fekvő csillagmotor elhelyezése (Forrás)
Ettől függetlenül 1908-ban bemutatkozott a duplakuplungos váltó, amelynek segítségével hegymenetben sebességváltáskor nem kellett attól félni, hogy kidobja a váltó a fokozatot. Ugyanakkor a sebességváltó a kor szelleméhez igazodva már csak háromgangos lett és kivették a gyártásból az áthelyezhető kormányoszlop / gázpedál rendszert, mivel a hátrahajtható tető és az opcionális szélvédő segítségével már szükségtelenné vált a megoldás. Hiába volt azonban minden költségcsökkentés, az autók ára már meghaladta a 3200 dollárt - miközben az újonnan bemutatott Ford T-Model mindössze 700 dollárba került.
Az egyetlen fennmaradt Adams-Farwell autó, egy 1906-os 6A modell (Forrás)
A vég 1912-ben jött el, amikor Eugene Adams a már nem kifizetődő autógyártás megszüntetése mellett döntött. A kiváló minőségű Adams-Farwell autókból 1898 és 1912 közt összesen 52 (más források szerint mintegy 200) darab készült. Napjainkra csak egy Tonneau Runabout karosszériás 1906-os Series 6A típus maradt fenn a csillagmotoros különlegességből, amely 1945-ben került elő Floridából..