Vannak olyan járgányok az automobil történetében, amelyekről nem nagyon tudjuk elképzelni, mi is volt velük a célja megalkotójuknak? Gondoljunk csak a Bugatti Veyronra,
ami megfizethetetlen, 1001 lóereje kihasználhatatlan - ugyan ki akarna  egy ilyen autóval
versenypályán grasszálni,még a végén karcos lesz a fényezés? - és még csak igazán szépnek sem mondható. És mégis, már születése előtt legendává lett, autórajongók és potenciális vásárlók sokasága várta a megjelenését.
Ez történik akkor, ha megszállott emberek terveznek kellő anyagi háttérrel egy egyébként
semmire nem jó autót.
S ha nincs pénz egy nagyszerű ötlet mögött? Nos, akkor az történik, mint ami történt
Emile claveau-val és az ő csodás autóival.
A toursi Ecole des Beaux Arts művészeti iskolában festészetet tanult Claveau 1926-ban,
a párizsi autókiállításon mutatta be első prototípusát. A rendkívül aerodinamikus
kialakítású karosszéria alatt - melynek formáját a brit Dennistoun Burney néhány évvel
később szinte egy az egyben lekoppintotta - egy, a hátsó tengely elé elhelyezett hat adó
lóerős, 1. 1 literes  négyhengeres erőforrás rejtőzött.
Ez a középmotoros, hátsókerék-hajtású kialakítás - ne feledjük, több, mint tíz évvel a középmotoros Auto-Union versenyautók előtt járunk- nagyon kegyensúlyozottá
tette a kis járgányt, még a későbbi VW Bogárral összehasonlítva is jobbnak bizonyult.
A bizarr forma, és az akkoriban még teljesen ismeretlen hajtásmód miatt azonban nem
nagyon kapkodtak az autó után, így Claveau visszavonult átdolgozni, elfogadhatóbbá tenni járművét.
1930-ban mutatta be az immár orrmotoros, Auto-Bloc 6 CV nevű járgányát, amely két
korszakalkotó újítást is magában hordozott. Egyrészt elsőkerék-hajtású volt, ami akkoriban
még elég nagy ritkaságnak számított; másrészt mind a négy keréken független felfügesztést viselt, ami még húsz évvel később is csak a sportkocsik között kezdett elterjedni.
A kis 6 CV-t karosszéria nélküli alvázként kívánta forgalmazni Claveau; a reklámképeken
az autó a Hanomag Komisbrotéhoz hasonlatos félig aerodinamikus karosszériával szerepelt.
Sajnos Claveau mögött nem állt senki, aki ötleteit támogatta volna, így ez a modern
népautó sem vál soha sorozatgyártású járművé; az elkészült darabszámról sincs tudomásunk.
Claveau legközelebb 1948-ban lépett színre, a nagy filozófus, és az analitikus geometria
megalkotója után Descartes névre keresztelt hatszemélyes, alumínium
pontonkarosszériás limuzinjával. Az ötméteres jármű száraz tömege mindössze 900 kg volt, s ezt egy 2. 3 literes V8-as motor mozgatta, egy ötfokozatú váltón keresztül.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a karosszéria légellenállási együtthatója mindössze
cx = 0.29 volt,amelyet egy modern autó is simán megirigyelhetne, akkor nyílvánvalóvá válik,  hogy ez az autó is évtizedekkel megelőzte korát.
Sajnos Claveau ehhez a járgányához sem talált támogatókat, így a Descartes is egyedi darab maradt.
1955-ben készítette el utolsó prototípusát, a Docteur Jeanson modellt, amelyet hagyományos, 3 hengeres kétütemű DKW motorral, és kevésbé hagyományos aerodinamikus karosszériával, illetve mind a négy keréken független kerékfelfüggesztéssel látott el.
Mivel az alumínium roppant drága volt már akkoriban is, ezért a kasztnit acélból
készítette el. A kiállított jármű működésképtelen volt, mivel Claveaunak
nem volt elég pénze teljesen használhatóvá tenni; még benzintank sem volt a kocsiban.
Emile Claveaunak utolsó autója sem hozott sikert, s mivel az összes
addigi prototípusát a saját pénzéből építette, felhagyott drága hobbijával. Keserű elégtétel lehetett számára, hogy sok évvel később az autói, és a különböző fórumokon személyesen előadott véleménye által meghatározott építési elvek alapvetőkké váltak az autótervezésben.
Claveau 1974 május 10-én, 80 éves korában hunyt el Párizsban, teljesen elfeledve.
Autói közül egyedül az 1955-ös modellje maradt fenn, egy lelkes francia gyűjtőnek
köszönhetően. A kocsit 2006-ban restaurálták, és működőképessé tették,méltó emléket állítva ezzel egy olyan embernek, aki kellő pénz birtokában megreformálhatta volna az
autóipart, s olyan legendás autókat építhetett volna, mint a Bugatti - csak jóval több
gyakorlati céllal és értelemmel.