Bevallottan kedvenc autóim közé tartozik a nem túl kifinomult, de legalább kellően agresszív angol-amerikai hibrid sportjárgány, a Cobra, amelynek előzményéről és kései utódjáról is esett már szó a blog lapjain.
A könnyű európai építésmódot mocskosul erős amerikai motorokkal kombináló mérgeskígyó diadalmenetének kezdete 1963 február másodikára datálható, amikor az újonnan bemutatott, 289-köbhüvelykes Ford V8-assal szerelt Mk. II-es Cobra Dave McDonalddal a volánja mögött leverte nemcsak a nagy rivális GM Chevrolet Corvette-jeit, de még az európai versenyautókat is.

Az őshüllő: 1962 Shelby Cobra CSX2000 (Forrás)

Bár a Pete Brock tervezte, módosított vázszerkezetű és 385 lóerős 427-es motorral szerelt Daytona Coupe (amelynek története külön fejezet a Cobra-legendáriumban) 1964-ben közel 300 km/h-s végsebességgel száguldott a le mansi pálya Mulsanne egyenesében, ekkor már egyértelmű volt, hogy nem lesz könnyű folytatni a sikersorozatot.

1964 Shelby Daytona és Peter Brock - a Daytona Coupéról sok-sok infó itt

A Chevrolet ugyanis 1963-ban bemutatta a Larry Shinoda - Bill Mitchell páros által tervezett második generációs Corvette-t, a Sting Rayt - amelynek valóban eléggé rája-szerű formája Mitchell horgász szenvedélyének gyümölcse. Ez a Corvette újra indította a Chevrolet 1959-ben parkolópályára tett verseny programját, és megjelentek a minden addiginál erősebb 377 köbhüvelykes, 550 lóerős motorral szerelt, könnyített karosszériájú Corvette Grand Sport versenyautók.
Bár a Cobrák lóerő-tömeg arányban jobbak voltak, mint a Corvette gépei, 1963 második felére már jóval nehezebb dolguk volt Shelby mérgeskígyóknak; augusztus 24.-én az SCCA watkins glen-i futamán Dick Thompson és az ő Corvette Grand Sportja visszavágott a korábbi versenyek megaláztatásaiért.

Az ellenfél: Dick Thompson Chevrolet Corvette Grand Sportja (Forrás)

A nagyszájú texasi csirkefarmer nem mutatott hajlandóságot a hatalmas teljesítményű, sokak által vágyott, ám nem túl kezes természetű Cobra finomítására. Ő inkább a teljesítmény növelése felé hajlott - ennek eredményeképp született meg a gyorsulási versenyekre szánt Dragonsnake csomag, illetve később - tulajdonképpen már túl későn - a brutális 427 köbhüvelykes (6.9 literes) Ford V8-assal szerelt Mk. III 1965-ben.

1963 Shelby Cobra Dragonsnake (Forrás)

 A szorító helyzetben reményt mutatott a motorokat szállító, és a Shelby / AC versenyautóit a háttérből támogató Ford X-Car projektje. A detroiti nagyok közt hatalmas háború dúlt már ekkoriban is, amelynél a vezető hely állandóan cserélődött; az ötvenes évek végén a Thunderbird által élre került Ford előnye napról napra csökkent a Chevrolethez képest, így az X-Car álomautóival folyamatosan tesztelték a közönséget, mire lennének azok vevők?
A háttérben egy Eugene Bordinat nevű fickó ügyködött, aki a General Motors legendás, Harley Earl alapította Art & Colours dizájnrészlegéhez hasonlót hozott létre 1961-ben, a Ford Design Center megalapításával. Számos fiatal, tehetséges tervező dolgozott a kezei alatt, ugyanakkor figyelemmel kísérte az európai iskola remekműveit is.
Noha az X-Car sorozat már az ötvenes évek végétől jelen volt, nagyobb hangsúlyt a partizán módon megépített Mustang bevezetésében kapott Bordinat és csapata, különösképp Joe Oros. 1960 után a Fordnak nagyon kellett volna egy európai stílusú kompakt kupé, ami pótolta volna a katonák által hazavitt, ötvenes évekbéli kis sportkocsikat. Különböző tervek születtek, mint például a kellemes formájú és a jövő Mustang Fastback stílusát megelőlegező Ford Allegro - ám a vezetőségről mindig lepattantak ezek. Végül Iacocca titokban megépítette és bemutatta a kölni V4-essel szerelt Mustang prototípust, amire ráharapott a nép. A többi már ismert; '63-ban bemutatkozott a Joe Oros-féle Mustang II prototípus, amelyhez a Rambler autógyár által elutasított Budd XR400 demóautó megoldásait és a nagyszériás Falcon modell műszaki alapjait használták fel - végül 1964 második félévében utcára gördült a póniautó.

1963 Ford Allegro Fastback Coupe (Forrás)

Bordinat úgy látta, hogy a Mustang mellé nem ártana egy nagyobb méretű sportkupé, ami versenyre kelhetne az újonnan bemutatandó futurisztikus Corvette Sting Ray-el. Ezért engedélyt kért és kapott főnökeitől, hogy a Shelbytől származó, CSX2008-as alvázra és a hozzá tartozó 289-es V8-as motorral egy tanulmányautót építsen.
Az ötlet nem mástól származott, mint Pete Brocktól, aki az ötvenes évek végén még a GM-nél dolgozott, és betekintést nyert a "Q Corvette" projektbe, melyből később a Sting Ray lett. Az infókat továbbította Bordinatnak, aki tervezőit egy rejtett lámpás, lapos, ékalakú autó kialakítására utasította. Így történhetett meg, hogy 1963-ban, még a második szériás Corvette előtt megjelent annak Ford koppintása, a Cougar II-nek nevezett koncepcióautó. A kocsi névelődje, a közepesen jelentéktelen 1962-es Cougar 406 volt, amelyet Dean Jeffries épített a Thunderbird alapjaira. A sirályszárnyas show autótól (amely egyébként még filmszerepet is kapott a Frederick Bisson rendezte "Under the yum yum tree" c. filmben)  totálisan eltérő, Royalex műanyagpanelekből felépített, almapiros Cougar II hamar a kiállítások sztárja lett, olyannyira, hogy még az 1964-es világkiállításon is porondra került. Bár 170 mérföldes - közel 290 km/h - végsebességet ígértek bemutatásakor, a látványos karosszériában a Cobra futóművön és hajtásláncon kívül nagyszériás Ford alkatrészek rejtőztek.

1962 Ford Cougar 406 by Dean Jeffries (Forrás) (Forrás)

1963 Ford Cougar II (Forrás)

 Bordinat, akárcsak Bill Mitchell, vetélytársa a GM-nél, maga is szerette volna garázsában tudni az autót, ezért kieszközölte még egy példány elkészítését, melyet nem a reflektorfénybe szánt. Ez a CSX3001-es alvázra és már a nagyobb, 427-es motorral épült autó testvérétől eltérően nyitott convertible karosszériával készült, így Bordinat '63 nyarán felhőtlen örömmel furikázott az egyszerűen Bordinat XD Cobra névre keresztelt különbejáratú show-autójában.

1963 Bordinat Cobra (Forrás)

Bármennyire is ígéretesek voltak a Corvettéhez hasonlóan látványos karosszériájú sportgépek, a Ford vezetősége végül nemet mondott az autóra. Valószínűleg a sorozatgyártást megnehezítő kisipari alváz, vagy talán a még mindig jól jövedelmező, bár kissé már túlméretes Thunderbird kupé esetleges konkurenciája volt az ok. Akárhogy is, a Cobra lehetséges továbbfejlesztése itt kátyúba szaladt, és Carrol Shelby tovább építette a lassan reménytelenül elavuló, és végül már a versenyszabályoknak sem megfelelő Cobrái építését. Végül ő is a Ford Mustang tuningolásában látta meg a nagy lehetőséget, míg angol származású mérgeskígyója lassan átkerült a replikagyártók kezére.

Vicces módon, a Bordinat csapat által tervezett Corvette vetélytárs formája a Chevrolet autókat tuningoló John Fitch-nél testesült meg, 1966-ban. a Fitch Phoenix nevű autó hátsó tengelye fölött a Corvair 170 lóerős zümmögött - a karosszéria orra és vonalvezetése viszont nagyon gyanúsan emlékeztet a néhány évvel korábbi show-autóra.
Újabb fricska, hogy a Cougar név 1969-ben tűnt fel széria autón, mégpedig a Ford Mustang testvérmodelljeként bemutatott Mercury Cougar farán. Ezt az autót pedig a Fordhoz újonnan átigazolt Larry Shinoda tervezte, aki korábban a Bordinatot kihívó Sting Rayt, még a GM-nél.
 

Gyanús a stílus: 1966 Fitch Phoenix (Forrás)

Nagy-Britanniában az AC a hatvanas évek közepén a látványosan szép, ám végül elég balhéssá váló, Frua karosszériás 428-as modellel próbált továbblépni a kigyóevolúcióban. Szintén sikertelenül. Úgy tűnik az eredetileg még John Tojeiro által tervezett alapok, melyet végül Carrol Shelby gyúrt végleges formába - nos ezek az alapok nem hagyják magukat fejlődni. A Cobra minden újító szándék ellenére is az őserő és a nyers formák élő legendájaként él, immár ötven éve...

(A Cobra legendás változatai, a Cougar és a Bordinat Cobra is részt vettek a 2012-es Amelia Island Concours eseményen, amelyről a Supercars.net készített csodás képes összefoglalót)