 |  |
| John Godfrey Parry-Thomas (1884-1927) (Forrás) | Reid Anthony Railton (1895-1977) (Forrás) |
A történet egészen 1897-ig nyúlik vissza; ekkor alapították meg Leylandben a Lancashire Steam Motor Companyt, amely eleinte gőz, később benzinmotoros teherautókat gyártott Leyland néven. Itt találkozott először 1917-ben az akkor 22 éves ifjú mérnök, Reid A Railton a nála 11 évvel idősebb J. G. Parry-Thomasszal, aki a vállalat vezető konstruktőre volt. Együtt kezdtek dolgozni a Leyland új projektjén, egy olyan luxusautón, amely még a Rolls-Royce-ot is felülmúlja. Az eredmény, a Leyland Eight 1920-ban született meg; a hétliteres motorral szerelt jármű nemcsak az első szériagyártású soros nyolcas autó volt Nagy-Britanniában, de egyúttal a szigetország legdrágább személygépkocsija is. Persze a magas ár mögött komoly technika is volt, hiszen az Eight motorja félgömb alakú (hemiszférikus) égéstérrel rendelkezett, a megállást fékerő-rásegítők könnyítették meg, a kényelmes útfekvésről pedig torziós rugózás gondoskodott.
 |
| 1920 Leyland Eight alumíniumkarosszériás prototípus (Forrás) |
 |
| 1920 Leyland Eight bemutatóautó (Forrás) |
 |
| 1922 Leyland Eight Vanden Plas Special Saloon (Forrás ) |
Parry-Thomas hamarosan tovább tuningolta a nyolchengeres motort, 7. 2 literes lökettérfogatot és 110 lóerős teljesítményt kihozva belőle, melyek révén a közel másfél tonnás autó 145 km/h végsebességet érhetett el.
Bár a Leyland Eight gyártását 18 darab elkészülte után 1922-ben hivatalosan leállították, Thomas az autó alapjaira és a 7. 2 literes motor felhasználásával elkészített még néhány áramvonalas karosszériával szerelt sport -és versenyautót Leyland-Thomas Eight néven. Ezek leghíresebbike, a Leyland-Thomas No 1. 1924-ben Brooklandsben egy 208. 64 km/h-s, majd egy évre rá ugyanott egy 210. 27 km/h-s világrekordot futott. Ezeket az autókat már Railtonnal közös műhelyükben, a brooklandsi versenypálya szomszédságában
található egykori letchworthi öntödében állították össze.
 |
| 1926 Leyland-Thomas Eight Sports |
 |
| 1924 Leyland-Thomas No 1. Parry-Thomasszal a volán mögött (Forrás) |
A nagy és nehéz nyolchengeres Leyland-Thomas mellett egy kisebb négyhengeres sportkocsi fejlesztésébe is belevágtak, a Leyland vezérigazgatója, Henry Spurrier támogatásával. 1926-ban mutatták be az Arab Sports-ot, ami egy tipikus angol könnyű sportautó volt, két- vagy négyüléses, létraalvázra épülő nyitott, vagy – ritkábban – csukott karosszériával, kétliteres, négyhengeres, 65 lóerős OHC motorral, melyet egy elvetett Leyland kisteherautótól örököltek meg. A versenykivitelű, kompresszoros Super Sports verzió végsebessége meghaladta az akkoriban etalonnak számító 100 mérföld per órás csúcsot, ami nagy vonzerőt jelentett. Az autóban négysebességes Moss erőátvitel és - azidőtájt még igen újszerű módon - elektromos benzinpumpa volt.
 |
 |
| 1927 Arab Super Sports (Forrás) |
Ekkoriban Parry-Thomas már az általa a Leyland-Eight No 1. mintájára átépített és BABS névre keresztelt egykori Higham Special (sztoriját lásd a Veteránban) volánja mögött száguldozott fel-alá a Pendine Sands-en. 1926 áprilisában 272.45, majd 274.59 km/h-s rekordot futott a 27 literes Liberty repülőmotorral szerelt szörnyetegével. Erre Donald Campbell édesapja, Malcolm tromfolt 1927 februárjában, 281.39 km/h-val a maga kis Bluebirdjével. Szóval beindult a jófajta, férfias adok-kapok; "az enyém gyorsabb, nagyobb, erősebb"...
 |
| Parry-Thomas és Malcolm Campbell (Forrás) |
Parry-Thomas 1927 március 3-án ismét kitolta a BABS-et a Pendine Sands-ra; a többi pedig már történelem. Az eredménytelen első nekifutás után másodjára lendült neki Parry-Thomas, majd közel 300 km/h-s csúcssebességről lassítva a hajtólánc elszakadt, s
valósággal lefejezte az autót a vezetőtér szokatlan kialakítása miatt félig jobbra kihajolva irányító pilótát. A kontrollt vesztett BABS az oldalára fordult és kigyulladt; Parry-Thomas maradványait csak nehezen lehetett kiszabadítani a roncsok közül.
 |
| Parry-Thomas legurul Pendine Sands-ra a BABS-al (Forrás) |
 |
| A BABS maradványait elföldelik Pendine Sandsba (Forrás) |
 |
| Az előásott és restaurált BABS újra a tengerpart homokján (Forrás) |
Barátja tragikus halála után Railton egyedül nem folytatta az Arab készítését; 1928-ban, hat vagy hét példány elkészülte után felfüggesztette a termelést; ezekből napjainkra két darab maradt fenn.
Railton csatlakozott a szintén Brooklands mellett székelő Thomson and Taylor céghez, s vitte magával az Arab megmaradt alkatrészeit is. Ezekből még elkészített néhány kocsit, így összesen talán egy tucatnyi Arab állt kerékre a két periódus alatt. Technikai igazgatóként azonban fő feladata különböző egyedi versenyautók fejlesztése volt. Itt készítette el John Cobb számára a lenyűgöző, 24 literes Napier Lion W12-es repülőgép motorral szerelt Napier-Railtont, amelynek 1935-ös 217.2 km/h-s körrekordja a mai napig él Brooklandsben.
 |
| 1933 Napier-Railton (Forrás) |
1931 és 1935 között ő tervezte Malcolm Campbell Bluebirdjeit, amelyekkel öt sebességi világrekordot állított fel Daytonában és Bonneville-ben.
 |
| 1935 Malcolm Campbell és a Bluebird Daytonában (Forrás) |
Raymond Maysszel közösen fejlesztette ki és gyártotta 1933 és 1934 között a Thomson and Taylornál a legendás ERA autókat, amelyek megalapozták Nagy-Britannia versenyautó-nagyhatalmi státuszát.
 |
| 1934 ERA Type A (Forrás) |
A húszas évek végén legendás túra -és rallye autókat készítő Invicta régi, cobhami telephelyén 1933-tól saját neve alatt gyártott egy luxus túra -és sportautót az amerikai Hudson műszaki alapjaira és nyolchengeres motorjával építve. Az autó célzottan az egykori Invicta stílusában, annak rajongóinak készült, s egész nagy mennyiségben sikerült eladni; 1939-ig mintegy 1400 darabot gurított utcára a Railtonból.
 |
| 1937 Railton Drophead Coupé (Forrás) |
1937-ben John Cobb felkérésére kezdett el dolgozni annak új rekordautóján, melyet a 400 mérföldes sebesség elérésére szánt. Ez, akárcsak a négy évvel korábbi brooklandsi kocsi,
a Napier Lion V11D W12-es motor köré épült, ám ebben már kettő dolgozott az erőforrásból, ráadásul kompresszorral megspékelve. Az áramvonalas gépezet 1938 nyarán Bonneville-ben futott egy 350. 2 mérföldes-es rekordot, ám néhány héttel később George Eyston kapitány Thunderboltja 357.5 mérföldes átlagot ért el. John Cobb 1938-ban válaszolt, amikor 1939 augusztus 23-án 367,91 mérföldet, vagyis majdnem 592 km/h-s átlagot futott Bonneville-ben.
A második világháború kitörése megakadályozta, hogy elérje a 400 mérföldes átlagot - pillanatnyi sebességként persze többször is átlépte a futások során -, ám 1947-ben visszatért a sóstó medrébe a némileg módosított, Railton Mobil Special névre keresztelt rekordautó. Szeptember 16-án 394.19 mérföldes - vagyis közel 635 km/h-s - átlagot futott a Railton tervezte járgány, s ezzel új sebességi rekordot állított fel.
Ezt a rekordot csak 1962-ben döntötte meg Donald Campbell a Mobil Specialhoz igen hasonló felépítésű, gázturbinás Bluebird CN7/62-jével.
 |
| A Railton Mobil Special rajza (Forrás) |
Railton, aki 1939-ben Kaliforniába költözött, és a repülőgép, illetve teherautó erőforrásokat gyártó Hall-Scott cégnél helyezkedett el, egy újabb megbízást kapott Cobbtól, egy sugárhajtóműves sebességi rekorder hajó megépítésére. A Crusader névre keresztelt alumínium felépítményű, ezüst-skarlát színű gép 1949-ben készült el a portsmouthi Vospers cégnél. A meghajtásról egy De Havilland Ghost turbina gondoskodott; a célja pedig egyértelmű volt: legyőzni Donald Campbell Bluebird K4 hajóját. John Cobb 1952 szeptember 29-én bocsájtotta a Loch Ness tó vízére a Crusadert, hogy túllépje a 320 km/h-s átlagot. S miközben a tó partján a sok ember közt egy Richard Noble nevű kissrác nézte a rekordkísérletet, megtörtént a tragédia: mintegy 386 km/h sebességnél a hajó eleje a vízbe csapódott, és az egész szerkezet darabokra hullott szét. Cobb-ot kimentették ugyan a vízből, ám hamarosan belehalt a sokkba.
 |
| John Cobb (1900-1952) (Forrás) |
 |
| John Cobb és a Crusader a Loch Ness tavon (Forrás) |
Az eset megtörte Reid Railtont, akinek neve ezek után már nem tűnt fel rekordjárműveken; a sebességi rekordok történetének egyik legmeghatározóbb alakja 1977-ben, a kaliforniai Berkeley-ben hunyt el.
