Már csütörtök óta várakozom. Akkor, az Autó Motor utolsó lapjain valami olyat olvastam, amitől a gyomrom összeszorult és hitetlenkedéssel vegyes lelkesedés lett úrrá rajtam. Igaz lehet? Egy évekkel ezelőtti kurta címből és egy felskiccel rajzból valóság lett?
Ma kiderült: Igen! Olvastam itt és olvastam ott, Vladimir Kovacevic megcsinálta! A Danuvia újraszületett! Soha nem éltem tudatmódosító szerekkel - persze csak ha a Zlatopramen-t, vagy a jófajta vágott sert nem vesszük annak - de a fogaskerékbe zárt D betű láttán furcsa, emelkedett hangulat vett erőt rajtam.

Egy szempillantás alatt zárójelbe került eddigi motoros álmom, a Royal-Enfield Bullet Electra Clubman. A Danuvia SupeRetro 510i mellett immár labdába sem rúghat az indiai öreg vas. Ez egy élő, lélegző verda. Nem a múltba révedve nosztalgiázik, hanem a múlt dicsőségéből épít modern elemekkel a jövőnek.
Este átmegyünk kedvesemmel focit nézni Ferkóhoz; közben beszélnem kell vele is a Danuviáról. Matricákat akarok a benzintankra ragasztani, csavarokat behajtani a motor rögzítésnél. Részt venni ebben a dologban, tudásom szerint, akár beszállítók keresésében, akár tolómérővel az alkatrészeket ellenőrizve.
Szeretném, ha a gyermekeim egy 2010-es Danuvián tanulnának motorozni - az unokáim pedig egy hasonló évjáratú Pannoniát újítanának fel. De ez már egy másik álom.

2008.06.29. A várakozás vége (Forrás)