Az 1980-as évek elején az Egyesült Államokban az európai autógyártók leginkább luxusautóikkal és sportkocsijaikkal tudtak vevőket szerezni. A legjobban a BMW-nek és a Mercedes-Benznek, illetve a két svéd márkának, a Saabnak és a Volvónak ment a szekere; az ő autóik abban az időben az amerikai gazdagok státusszimbólumai voltak.
 |
| Kiindulási alap: a maga idejében igen modern formájú autó volt a Ford Sierra (Forrás) |
A tortából azonban mások is akartak egy szeletet, és érdekes módon az egyik ilyen jelentkező, a hazai piac minden rétegét egyébként is lefedő Ford volt. A cég világautós törekvései közé jól illett volna a német leányvállalat modelljeinek bevezetése az amerikai piacra; ám mivel azok nem igazán illeszkedtek a cég helyi kínálatába, egy új márkát kreáltak: a Merkurt. A név utólag nézve nem tűnik a legszerencsésebbnek, hiszen nagyon hasonlít a szintén Ford fennhatóság alá tartozó Mercuryhoz (gyakorlatilag a jelentése ugyanaz: hírnök, avagy higany, csak a Mercury az angol, a Merkur pedig a német elnevezés); ráadásul a Merkur embéma alatt kínált modell is a felső-középkategória, vagy a felsőkategória autói közé illeszkedett, mint a Mercury.
 |
| Az új reménység emblémája (Forrás) |
A Merkur 1984-ben lépett színre az XR4Ti névre keresztelt autóval, ami nem volt más, mint az európai Ford Sierra kupéváltozata, bőséges felszereltséggel, és kifejezetten az USA piacára szánt, Braziliában gyártott 175 lóerős 2. 3 literes, Garrett turbófeltöltős négyhengeres „Lima” motorral és ötfokozatú sebességváltóval. A választás nem volt véletlen; a konzervatív felépítésű Cortinát váltó, Patrick Le Quément tervezte Sierra a maga progresszív vonalvezetésével, és modern, hátul független kerékfelfüggesztésű MacPherson futóművével alkalmasnak tűnt az unalmas, ódivatú cirkálókba belefásult amcsik feltüzelésére. A tengerentúli igényeknek átalakított járgány a Karmann osnabrücki üzemében készült, és igen kedvező, 16 ezer dolláros áron kezdték forgalmazni. A Ford évi 15 ezer Merkur XR4Ti-t szeretett volna eladni, és nem kis meglepetésre ez majdnem sikerült is; átlagosan 12 ezer Merkurt hajóztak be évente Németországból az Egyesült Államokba.
 |
| "Hé, Jimmy, meghoztam a Sierr... Izé, Merkurokat! Tehetem őket a Mustangok mellé?" (Forrás) |
 |
| 1984 Merkur XR4Ti (Forrás) |
Természetesen az egyik legjobb reklámlehetőséget, az autóversenyeken való részvételt sem hagyták ki; a Sierra amúgy is jó alapnak számított a tuninghoz, s a dologhoz amerika egyik legnevesebb Ford-tunere, Jack Roush járult hozzá, aki Bob Rileyvel közösen 1984 nyarára kifejlesztette a mintegy 300 lóerős Trans-Am Merkurt, amely a következő évek során valósággal elsöpörte a pályákról a Chevy Corvetteket és a többi tőzsgyökeres amcsi nagyvasakat. A Pete Halmser és más tehetséges pilóták által vezetett Roush XR4Ti-k 1984 és 1988 között sorra nyerték meg a Trans Am és IMSA GTO versenyeket és összetettben is az élen végeztek. Az autó történetéhez tartozik még, hogy jóval a gyártás befejezése után, 1998-ban Rick Byrnes egy hihetetlen, 334 km/h-s rekordot futott a kiszáradt Bonneville sóstó medrében a saját maga tuningolta Merkur XRTi-vel.
 |
 |
| 1988 Roush Merkur XR4Ti (Forrás) |
 |
| Rick Byrnes rekorder Merkurja (Forrás) |
 |
| 1987 Merkur Scorpio (Forrás) |
