A szombati nap érdekes tanulságokkal szolgált az autóépítés és saját autóbuzériám motivációival kapcsolatban. A reggel úgy indult, hogy a Discoveryre kapcsolva leragadtam a Chop Shop aktuális részénél, ahol az elborult bangladesi Leepu Johnny Vegas Volcanoját heftölte össze egy Subaru Impreza motorból és alvázból, Golf II-es kasztniból és Peugeot 206-os tetővel. És a bizarr alkatrészek, valamint Leepu idegesítő metodikája ellenére a végeredmény kifejezetten szerethetőre sikerült - az első Chop Shop autó, ami nekem is tetszik. Mondjuk izzót nem cserélnék benne...
 |
| Így kezdődött a szombat: Chop Shop Volcano (Forrás) |
Délutánra látogatást terveztünk egy Buda környéki hipermarketbe a kedvesemmel és Ferkóval - hivatalos indokunk egy KFC kajálás volt kedvesem névnapja alkalmából; azt azonban könyörületesen elhallgattuk előle, hogy az áruházban is szeretnénk körbenézni a játékautók polcának környékén... A végeredmény sejthető: kiéhezett kannibálokként rontottunk rá a Matchboxok és Hot Wheels járgányok tárolóira, míg Betti inkább elmenekült beszerezni a neki kellő dolgokat. Jó negyedórával később ő már régesrég bevásárolt, míg mi még mindig a felhalmozott autókat túrtuk. Hamarosan kisebb halomnyi mecsivel és üdvözült vigyorral távoztunk a kassza felé. Betti félmosollyal jegyezte meg, hogy érdemes lett volna felvenni, amint a két felnőtt ember tízéves kisgyerekké változva tobzódik a kisautók között.
 |
| És az őrület csak fokozódott a kis Sting Ray láttán... |
Persze ez is a cél: a hétköznapok szennyét és fáradtságát nagyszerűen törlik el a kis fémparányok, amelyeket kezünkben forgatva, majd a vitrin polcain nézegeteve később is odaképzelhetjük magunkat az osztott szélvédős Sting Ray és az egybeszélvédős versenyverzió, vagy a rikító narancssárga Javelin volánja mögé, amelyet kölyökként brümmögve tekergetnénk.
S talán ez a különbség a Leepu-féle megszállot autóépítők és a nagyvállalatok légkondícionált irodáiban, munkaállomásoknál dolgozó dizájnerei közt. A kis bangladesi is vásott kölökként kacagva flexelte le a Golf tetejét, míg kevésbé szerencsés sorstársainak meetingeken, IGES-rajzok ezreit elkészítve kell bizonyítaniuk, hogy az a visszapillantó harmonizál a karosszéria vonalaival és költséghatékonyan gyártható. A nagyszériás autógyártásban utoljára talán az ötvenes években dolgozhattak felnőtt gyerekek a formatervezés területén, amikor még Harley Earl, a GM vezető dizájnere is azt mondhatta: "Éjjel-nappal autókkal álmodom."
Lehet, hogy a kisszériás, hátsó udvarban összetákolt nyeklő-nyakló autók soha nem lesznek oly szofisztikáltak, mint a a precízen megtervezett nagyszériás járművek, de velük ellentétben legalább őszinték, s nem a high-tech álcája mögött robbannak le az autópályán a motorvezérlő elektronika hibája miatt.
S hogy eme állításomat bizonyítsam, álljon itt egy olyan járgány rövid története, amely ránézésre akár a Matchbox pszichedelikus autóinak sorozatába is beillene, mégis valós aszfaltbetyár, amelyet szívesen látnék a saját álomgarázsomban.
 |
 |
 |
| Biota Mini, avagy Matchbox motorral |
Az egyébként komoly autóversenyző John Houghton bizonyára jónéhányszor felnevetett, amikor a Biota Mini első vázlatait felskiccelte 1968-ban, s azt sem tartom kizártnak, hogy ezek a skiccek egy kockás füzet lapjain valahol még megtalálhatóak. A Biota egyike a legérdekesebb Mini-alapú sportkocsiknak, amit valaha is gyártottak. A Mini szerkezeti elemei köré Houghton egy térhálós vázszerkezeten alapuló nyitott, kétüléses üvegszálerősítésű műanyag Spider karosszériát épített bukókerettel és hátul elhelyezett üzemanyagtartállyal, vicces béka ábrázattal és határozottan strandautós jelleggel. A Biotába a Mini 850, 1000 és 1275 köbcentis motorjait lehetett építeni; az utóbbival igazi versenyautóvá vált a kis járgány, és néhány versenyen egész szép eredményeket értek el vele. Igaz a vicces külsejű gépet nem lehetett gyerekjáték irányítani, hiszen tömege 75%-a az orrát 25%-a pedig a farát terhelte.
 |
 |
| Biota Mini |
Az autó kész járműként, vagy építőkészlet formában volt megvásárolható de külön a karosszériaelemeket is meg lehetett rendelni. Az autó soha nem lett valódi siker, egyrészt az angol klímával és a nedvességgel szemben kevéssé ellenálló felépítése miatt, másrészt a nehezen összeépíthető szerkezete miatt - a Biota a többi üvegszálas autóval ellentétben nem egy nagy karosszériahéjból állt, hanem panelekből kellett összeépíteni. Nem sok, mindössze 25-30 darab Biota készült el 1975-ig, beleértve a némileg módosított orr -és hátrésszel készülő Mk. 2 verziót.
 |
| Biota Mk 2 (Azokat az arcokat érdemes megfigyelni!) |
