A Bolwell fivérek műanyag sportautói és a Repco tuningcég versenyjárgányai után most egy William Buckle nevű autókereskedő verdáinak történetét szeretném a blogon elmesélni. Az ausztrál egzotikumok között ezek a járgányok mostanság kiemelkedő szerepet játszanak, s értékük az elmúlt időben jelentősen nőtt. Ennek oka talán az autók európai gyökereiben kereshető, amelyek révén az öreg kontinens oldtimer rajongói is ismerősnek találhatják a távoli földrészen épített gépeket.

Bill Buckle-nak az ötvenes években jól jövedelmező autókerekedése volt a Sydney-től néhány kilométerre, északra fekvő Brookvale-ben, ám az igazi kihívást számára is egy saját autó megépítése jelentette. 1955-ben nagyrészt a Ford Zephyr részegységeit és 2553 köbcentis, 85 lóerős hathengeres motorját felhasználva összeszerelt egy, az angol hagyományok szerint megépített, a kor szellemének megfelelően üvegszálas műanyagból kialakított Roadstert, amelyet két évre rá követett a formájában erősen a Cobrát megelőlegező csukott Coupe. Az autó nagy elismerést váltott ki, és a zárt verzióból hamarosan egy kisebb széria, mintegy 24 darab készült, melyeket gyakran klubversenyeken használtak tulajdonosaik: jó ideig a Buckle 2.5 Coupe tartott minden körrekordot és hegyiverseny-csúcsidőt a keleti parton.

1955 Buckle Roadster

1955 Buckle Coupe (Forrás)

1958-ra azonban Buckle már egy újabb terven dolgozott. Az akkoriban bevezetett ausztrál adótörvények miatt jobban megérte az autókat külföldről darabokban behozni, és Ausztráliában összeszerelve helyi modellként forgalmazni. Ezt kihasználva kezdte el Buckle a német Glas Goggomobil vázát és fődarabjait importálni, majd cégénél készre szerelni.
A kis autóra Stan Brown tervezett egy sportos, elvileg a Lotuséra hajazó műanyag karosszériát, amelyet összeszerelve Buckle Dart néven forgalmaztak. A kasztni érdekessége volt a szélvédő, amely eredetileg a Renault Dauphine hátsó ablakjaként szolgált. Az amúgy sem túlsúlyos Goggomobilnál mintegy fél mázsával könnyebb, 380 kilogramm tömegű autót akár 106 km/h sebességgel is röpíthette a 13.5 lóerős 240, majd 15 lovas 293 köbcentis, kétütemű kéthengeres motor; később mintegy csúcsmodellként kijött a 20 lóerős, 400 köbcentis erőforrással szerelt "sportváltozat" és keménytetős Hard Top Coupe is. Buckle Dartjának és a Goggomobil ausztráliai importjának a végét a Mini helyi bevezetése jelentette; a vásárlók szívesebben vették az autóformájú és jóval kényelmesebb angol járgányt a kis német apróságnál és annak bizarr sportváltozatánál. 1961-ig mintegy 5000 Goggomobilt raktak össze Brookvale-ben, amelyből 700 darab volt a sportos Buckle Dart.

1958 Buckle Dart 250 (Forrás)

1959 Buckle Dart 400 (Forrás)

1959 Buckle Dart (Forrás)

A hatvanas évek első felében Buckle már javában szállított be és alakított át jobbkormányosra amerikai autókat. A szerelőműhely kapacitását kihasználandó, egyúttal piacra dobott egy érdekes Mini konverziót is. A Buckle Monaco nevű autó tulajdonképpen nem volt más, mint egy 2+2 üléses fastback kupévá átalakított, részben üvegszálas műanyag karosszériás Mini, hasonló a Broadspeed GT-hez. A karosszéria tetőszerkezete mellett átépítették a belsőteret, sportüléseket építettek be és kicserélték az ablakokat is - feltéve, ha a vevő megfizette a felárat. A tetszetős kocsit ugyanis 400 fontos áron kínálták, ám a fenti "extrák nem számítottak bele ebbe az összegbe, hanem külön kellett megvenni őket. Nem is adtak el belőle túl sokat, talán 15-20 darabot; jelenleg összesen egy vagy két túlélő példányról van tudomás. Később Bill Buckle folytatta autókereskedői tevékenységét, és azóta Toyota ausztrál márkaképviselőjeként szerepel.

Buckle Monaco (Forrás)