Furcsa cucc ez az angol kit-car. Az viszonylag széles körben ismert, hogy az üvegszálas műanyagból megformázott karosszériahéjak sikerüket az angol adótörvénynek köszönhették, amely felmentést adott a jövedéki adó alól az ilyen formában forgalmazott járműveknek. Később, a hetvenes években ugyanezen törvény módosítása és a kit-carokra is kivetett adó hozta el a bukást. Addig azonban húsz éven keresztül Nagy-Britannia az egzotikus autók paradicsomának számított, ahol minden nagyobb tanyán működött egy manufaktúra, műanyaggyurmázó tepsikkel felszerelve.

Persze nem volt minden tökéletes; az angol formatervezés az ötvenes években már a fénykora vége felé járt; született ugyan később is még Jaguar E-Type és Aston Martin DB4 szintű csoda, de a prímet ekkor egyértelműen az esetlen formájú Fordok, Standardok és a Rootes-csoport förmedvényei vitték. Pechükre az éppen autógyártó óriáshatalmi státuszra törekvő japók közül jónéhány cég pont az angolokat választotta mintaképül, vagy tíz évet elvesztegetve ezzel, mire rájöttek, hogy csodás formákat az olaszoknál érdemes keresni.
A formai disszonanciák hatványozottan jelentek meg a kisszériás autókészítők és építőkészlet gyártók közt, melyek valami perverzió okán mégis melengetik e sorok írójának a lelkét. Fura, hogy mennyire megszépíti az idő eme különös korszak különös autóinak emlékét.

Itt van mindjárt a kitautó építés egyik korai képviselője, amelyre sok jelző fogható, csak a szép nem: a Kenmar, amelyből hamar bizarr Aston Martin klón vált.

Az autó kitalálója egy Ken Muggleton nevű fickó volt, aki hamar megfertőződött az Angliában légzés, közös italfogyasztás és egyéb testnedvek által terjedő betegséggel: a saját műanyag karosszéria építéssel. Az alapot, mint a kor legtöbb speciálja esetében, itt is a jól bevált Ford Eight / Ten alváz és annak ósdi egyliteres, oldaltszelepelt négyhengerese adta - amit hamarosan kiegészített a Ford Prefect erősebb 1172 köbcentis motorja.
A Kenmar névre keresztelt kétüléses (később négyülésesként is elérhető) roadster legalábbis vicces formája - a karosszéria ívei mintha a Jaguar XK-120 paródiája lennének - ellenére is sok érdeklődőt vonzott. Ám Muggleton nem rendezkedett be sorozatgyártásra - alapjában véve saját autójának szánta az 1955-ben elkészült járgányt, s csupán alkalomadtán készült el egy-egy építőkészlet. Végül megunta az egészet, és előbb 1958-ban a kereskedelmi jogot, majd nemsokára a formákat is eladta a warwickshire-i Shirley-ben található Monkspath Garage tulajdonosának, John Churchley-nek.

Kenmar Mk 1 Hardtop (Forrás)

1958 Kenmar / Shirley Mk 1 (Forrás)

A Monkspath Garage pedig nagyon izgalmas hely volt akkoriban azok számára, akik különleges autót akartak magukénak tudni. Churchley forgalmazta többek közt a futómű-specialista Leslie Ballamy saját autóját, az E.B. /  LMB-t, a Ford Ten és Austin Seven alapú versenyjárgányokra specializálódott Super Accecories, Speedex és Aquaplane építőkészleteket, emellett pedig maga is gyártott karosszériákat és kiegészítőket a neves Falcon, Rochdale és Hamblin manufaktúráknak.

Egy Monkspath Garage által is forgalmazott Super Accessories 750 (Forrás)

Ez a fickó vásárolta fel az 1955-ben megszűnt, az angoloktól szokatlanul csinos, ám totálisan sikertelen Swallow Doretti sportkocsi utolsó tucatnyi példányát, amelyeket azután erősen módosítva, kit-car formában, vagy éppen alkatrészként adott tovább.

Ilyet is tudtak a Britek: Swallow Doretti Mk I (Forrás)

Viszont egy Swallow Doretti vázra épített Kenmar karosszériát, amelyet hamarosan egy kiégett Triumph TR2 maradványaiból összehozott autó is követett. Churchley azonban nem volt elégedett sem a névvel, sem az autó formájával; először a jelölést módosította Shirley-re, majd 1959 januárjában kihozta a második szériát, amelyet Aston Martin stílusú hűtőmaszkkal és az előző verzióhoz hasonlatos módon opcióként, plusz tíz fontért ledönthető szélvédővel és négyüléses keménytetős, illetve zárt Saloon kivitelben is kínált.

A Triumph-alapú Kenmar / Shirley Mk 1 (Forrás)

1958 Kenmar / Shirley Mk 1 Hardtop (Forrás)

1959 Shirley Mk 2 (Forrás)

1959 Shirley Mk 2 Saloon (Forrás)

1960-ra azonban elfogyott az érdeklődő, s alig száz - más források szerint még kevesebb - Kenmar / Shirley készlet elkészülte után felhagyott a héjak gyártásával. A hatvanas évek elejére a Monkspath műhely inkább alkatrészbeszerzéssel foglalkozott, az évtized végére pedig Európából származó egzotikus autók, mint a Skoda, a BMW vagy a Simca kereskedelmére és szervízelésére állt át.

A Kenmar / Shirley építőkészletek, s velük együtt a Monspath Garage története alig több, mint lábjegyzet az autó históriájában, mégis érdemes fogalkozni ezekkel a járgányokkal - ha másért nem, hát azért, hogy mosolyogjunk egyet a bolond angolok különc autóin.