Franciaországban a múlt század tízes éveinek végén igen népszerű Morgan háromkerekűek legnagyobb forgalmazójává, később gyártójává a Darmont fívérek váltak. Persze nem sokáig maradhattak egyeduralkodók a piacon; megjelentek a nagy háború előtti Bédélia cyclecar technikáján továbblépett trónkövetelők, az Amilcar és a BNC. Ráadásul az angol stílusú three-wheelernek egy másik kemény konkurenciával is szembe kellett néznie; egy saját maga teremtette ellenféllel.
 |
| Sandford hirdetés 1924-ből (Forrás) |
Az angol Malcolm Stuart Sandford 1920 környékén Franciaországban versenyzett a Darmont által forgalmazott Morgan háromkerekűekkel, majd Párizsban megnyitotta kereskedését a Darmont-Morgan járgányok értékesítésére. Emiatt azonban összetűzésbe került Darmontékkal, akik saját maguk kívánták árulni autóikat; Sandford ekkor úgy döntött, maga épít egy háromkerekű Morgan-klónt, amellyel megleckéztetheti a Darmont testvéreket. 1921-től a Morgan liszensze alapján készítette prototípusait; kezdetben a Darmonthoz hasonló kialakítású szerkezettel és laminált fa karosszériával próbálkozott Monthléryben, ám a "The Iron" becenévre hallgató tesztautó gyenge menetteljesítménye a teljes konstrukció újragondolására késztette. Az 1924-től sorozatgyártásra kerülő Sandford alapját egy hajlított csövekből álló váz alkotta, amelyre külső gyártótól származó alumínium, vagy acél karosszériát illesztett. A meghajtásról az akkoriban igen népszerű, Godefroy et Léveque gyártmányú 900-1100 köbcentis vízhűtéses, négyhengeres Ruby motorok gondoskodtak. Az első Sandford modellek a kisebb, 900 és 972 köbcentis motorokkal szerelt Type P Populaire, és az 1098 köbcentis, alapból 35, kompresszoros kivitelben 50 lóerős Type S Grand Sport voltak; az utóbbi 290 kg tömegű alumínium karosszériát és első független kerékfelfüggesztést kapott. Végsebessége elérte 140 km/h-t, de kompresszorral még ennél is sebesebben száguldhatott.
 |
| 1926 Sandford Type S GS a Ballon d'Alsace versenyen (Forrás) |
 |
 |
| 1926 Sandford Type S Grand Sport (Forrás) |
 |
| 1927 Sandford Type S Grand Sport (Forrás) |
Noha a Sandford néhány megoldásában – mint például a négyhengeres motorok alkalmazása – modernebb volt, mint a Morgan, néhány ódivatú részlet azért megmaradt. Például a fékpedál csak a hátsó kereket lassította, míg az első két kereket egy, a karosszérián kívül elhelyezett karral lehetett fékezni. Annak ellenére, hogy a Sandford autók kétszer annyiba kerültek, mint egy Morgan, vagy Darmont, igen népszerűvé váltak. Hamarosan újabb típusok is megjelentek, mint a 950 köbcentis motorral szerelt Economy, illetve a jobban felszerelt Tourisme, és a családoknak szánt Family. A könnyű sportmodellek hamar elterjedtek, különösen a hosszútávú megbízhatósági versenyeken. Az "Országút repülőjeként" reklámozott autó első sikerét 1924-ben aratta, mikor megnyerte az azévi 24 órás Bol d’ Or futamot. Gyakorlatilag a gyártás befejezéséig ezen szériák finomított változatait kínálta Sandford; azonban a fejlett technika ellenére sem sikerült teljesen lemosnia a versenypályákról Darmont autóit. Azt hamarosan megtették az autentikus francia gyártók, a feljebb már említett Amilcar és BNC...
 |
| A Sandford stand egy 1928-as kiállításon (Forrás) |
 |
 |
| 1928-1932 Sandford Type S Gran Sport (Forrás) |
Az autók fejlesztésének következő fázisa 1933-ban jött el, amikor Sandford a Morgant követve bemutatta az 1098 köbcentis motorral szerelt négykerekű, 6 adó-lóerős Quad modellt. Ezt az autót azonban nem fogadta oly pozitívan a közönség, mint a háromkerekűeket, ráadásul a kezdeti versenysikerek sem ismétlődtek meg. A helyzet annyira megromlott, hogy Stuart Sandfornak 1933 végére gyakorlatilag fel kellett hagynia az autógyártással; megrendelésre azonban még egészen 1939-ig épített egy-egy járgányt. Bár az angol stílusú francia cyclecarok brit eredetű kihívója végül alulmaradt a versenyben, a kifinomult Sandford háromkerekűek a kategória egyik legtökéletesebben megépített autójaként vonultak be az autótörténelembe.
 |
| 1933 Sandford 6CV Quad (Forrás) |
