Az automobil történetéből számos példát fel lehet hozni olyan gyártókról, melyek nemcsak négykerekűek, de motorok előállításával is foglalkoztak; ilyenek az Opel, amelynek húszas években készült 500 köbcentis motorjai ma már a gyűjtők féltett kincsei, vagy a Peugeot, amely a mai napig forgalmaz robogókat. A fordított felállásból is érdekes járgányok születtek; rögtön ismerős lehet a KTM X-Bow, ami az Ariel Atom mellett az egyik legizgalmasabb minimál sportkocsi a piacon. De a blog történeti tematikájához - nomeg az e sorokat író szívéhez - közelebb álló példa a brit A.J.S., amely már rég híres volt motorkerékpárjairól, amikor 1927-ben autógyártásba fogott.

A motorgyárat 1909-ben alapították a Stevens testvérek, Albert John "Jack", Harry, George és Joe Jr. a Wolverhamptonhoz tartozó Wednesfieldben, édesapjuk üzemében, ahol már jónéhány éve készültek az amerikai Mitchell egyhengeres, négyütemű blokkjából kifejlesztett egy -és kéthengeres erőforrások. Ezeket nagy sikerrel építették be többek közt a Clyno motorkerékpárjaiba. Amikor a saját kétkerekű gyártását megkezdték, az új cég azért kapta az A.J. Stevens & Co. nevet, mert a négy Stevens tesó közül egyedül John-nak volt középső neve, amellyel az akkoriban roppant népszerű hárombetűs jelzést kialakíthatták. Apjuk Pelham utcai csavargyárát, ahol addig a motorok készültek, továbbadták Clynonak, s ők egy új műhelyt nyitottak a Retreat utcában

Első típusuk egy 298 köbcentis, kétsebességes oldaltszelepelt motor volt, amelyet a Man-szigeti Tourist Trophy verseny Junior regulációjának megfelelően építettek. Ezzel az 1911-es versenyen indult Jack Stevens, ám ő csak a kissé kiábrándító 16. helyre futott be; hasonló gépével a privát versenyző J. D. Corke egy hellyel jobb pozíciót csípett meg. A következő évben a motor utcai verzióját fejlesztették inkább, ám 1913-ban ismét visszatértek a TT-re, s ezúttal egy tízedik helyezés sikerült. A következő évre módosultak a verseny szabályai, és Stevensék annak megfelelő Junior kategóriás motorral rukkoltak elő; az új, 2 3/4 HP típus 350 köbcentis motort, lánchajtást és négysebességes erőátvitelt kapott. Ezzel végre nagyot kaszáltak; az A.J.S.-t hajtó E. Williams diadalmaskodott a Tourist Trophyn, míg mögötte a második, harmadik, negyedik és hatodik helyen is hasonló gépek futottak be. A cég versenypedigréje megalapozást nyert, a kereslet pedig annyira felfutott a motorok iránt, hogy a testvérek egy új, nagyobb üzembe költöztek, Wolverhampton külvárosába; egyúttal a cégjelzés A.J. Stevens Ltd. lett. A modellkínálatba felvették a nagyobb, 800 köbcentis hat lóerős V2-es motort.

1915 A.J.S. Model D V2 (Forrás)

A világháborús haditermelés után ott folytatták, ahol a harcok kitörése előtt abbahagyták; 1921-ben Junior és Senior kategóriában diadalmaskodtak a TT-n; az előbbi eredményt egy évvel később sikerült megismételni. A motorkerékpár eladások azonban a húszas évek második felében folyamatosan csökkentek; az emberek inkább a nem sokkal drágább, mégis praktikusabb kisautókat, vagy ahogy akkoriban nevezték, light-carokat kezdték keresni. A tendenciát felismerve az A.J.S. régi partnere, a Clyno megbízta a céget új belépőmodelljük, az Arthur G. Booth tervezte Nine vázszerkezetének és karosszériájának gyártásával. A Coventry-Climax 24 lovas (kilenc adó lóerős), 1098 köbcentis négyhengeresével, Solex karburátorral, háromfokozatú váltóval, 12 voltos Lucas elektromos rendszerrel, két-és négyüléses Tourer, illetve zárt Saloon karosszériával szerelt igényes autó garantálta volna a sikert, ha... Ha nem lettek volna már a piacon évek óta a nagy tömegben gyártott, népszerű Morris Cowley és Austin Seven modellek, amelyekkel a későn érkező Clyno Nine nem vehette fel a versenyt.

1927 Clyno Nine Tourer (Forrás)

1927 Clyno Nine Saloon (Forrás)

Hogy növelje az eladásokat, a Clyno 1928-ban bemutatta a Nine egyszerűbb változatát, a Centuryt, amelyből minden szükségtelen dolgot - mint például a sebességmérő óra, vagy a műszerfal világítás - kispóroltak, hogy tarthassák a 112 fontos alapárt. Ám sem a vevők, sem a viszonteladók nem rajongtak a puritán autóért, amelyet hamarosan a gyászos "Cemetery", vagyis "Temető" gúnynévvel illettek. Az elnevezés tényleg balszerencsét hozott; heti 300 autó helyett ez a mennyiség csak egy év alatt készült el és a Clyno csődöt jelentett.

1928 Clyno Century (Forrás)

Az 1929-es év rosszul alakult az A.J.S. számára is, amely cég nemcsak a motorgyártás jelentős csökkenésével, de a Clyno autójába befektetett pénz elvesztésével is számolhatott. A Stevens testvéreket azonban nem olyan fából faragták, hogy feladják a küzdelmet. Megbízták az eredeti Nine-t jegyző Booth-ot a modell áttervezésével az olcsó kisautóból egy luxus light-carrá. Booth pedig átvette az irányítást nemcsak a tervezőasztal, de a cég mindennapi élete felett; hamarosan már "Generálisnak" hívták az AJS dolgozói: az új autó gyémántforma emblémáját például lánya rajzolta fel egy reggeli közben.

Az 1930-ban bemutatott A.J.S. Nine jelentősen eltért a Clyno típusától; bár motorikusan és szerkezetileg nagyjából azonos volt vele, s ehhez az autóhoz is lehetett négyüléses gyári, vagy egyedi Saloon karosszériát is rendelni. A műszerfal világítás - melyet nem spóroltak ki - egyben a lábteret is fénnyel látta el, hogy ne botoljanak meg a kiszállók a küszöbben. Emellett vákuumos ablakmosó rendszerrel, hátsó kartámaszokkal, opcionális hátratolható tetővel és krómozott lökhárítóval is ellátták a kisautót, amelynek 230 fontos ára már magasabb kategóriába sorolta elődjénél. Persze ezt az árat csökkenteni kellett, különösen a gazdasági válság éveiben, így 1931-től nem a Coventry-Climaxtól vásárolták a motort, hanem saját maguk gyártották az eredeti erőforrás alapján. Kijött a négyajtós Richmond Saloon kivitel, amelyet már 200 font alatti összegért el lehetett vinni. A közel 100 km/h végsebességű, jól felszerelt kisautót meglepő módon jól fogadta az a közönség, amely néhány éve még visszautasította a Clyno egyszerű megoldásait.

1930 A.J.S. Nine Saloon (Forrás)

1930 A.J.S. Nine Tourer (Forrás)

A történet azonban túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen; a rádiós részleg (merthogy ez is volt az A.J.S.-nek) 1928-as bukása után 1931-ben bedőlt az A.J.S. motorgyártó részlege és magával húzta az autó -és az újonnan megalakított buszgyárat is, amely pedig már kezdte megvetni a piacon a lábát hathengeres Coventry-Climax motoros Pilot buszával. A Nine autók gyártási jogát 9500 fontért eladták a Willys-Overland Crossley cégnek, amely 1932-ben bemutatta az áttervezett New A.J.S. Nine modellt, amelyet a stockporti részlegükben kezdtek gyártani. Hamar kiderült, hogy a kisautó eredeti formájában saját Ten modelljük konkurenciája lenne, így jelentősen csökkentették az összes modell árát 200 font alá - ami egyúttal az opciók kilövését jelentette, akárcsak a balsorsú Clyno Centurynál... A lépés itt sem vált be, az embereket nem érdekelte a lebutított Nine. A helyzet javítására az 1932-es Olympia Shown kiállították az új, 1.5 literes négyhengeres OHV motorral szerelt Twelve típust, amely már a Crossley Ten fölött helyezkedett el. A cég anyagi problémái miatt azonban ez az autó sosem lépett túl a prototípus fázison.

A meg nem valósult A.J.S. Twelve 1932-ből (Forrás)

A.J.S. Pilot busz (Forrás)

A motorgyártó rész a Colliers testvérek vezette Matchlesshez került; ők a következő években egy-egy egyedi versenymodellnél használták fel a jól csengő A.J.S. nevet. Mindeközben a Stevens testvérek Stevens Brothers néven új motorgyárat alapítottak Wolverhamptonban, ahol kezdetben háromkerekű aruszállítókat, majd normál motorokat is készítettek, egészen 1936-ig. Az A.J.S. motorgyár, ismét számos TT versenyt megnyerve 1967-ig maradt a Colliers testvérek alapította Associated Motorcycles vállalatnál, majd megvásárolta tőlük a Norton Villiers. Ez jelentette egyúttal a klasszikus négyütemű versenymotorok végét is; a Norton saját kétütemű, 250-es endúró, krossz és trial motorjait gyártotta A.J.S. név alatt, egészen 1974-ig, amikor a motorokat tervező Fluff Brown kivásárolta a céget a lassan döglődő vállalatból. Az ismét megújított AJS-ek eleinte a Norton-Villiers-féle Stormer és Starmaker típusokon alapultak, majd Fluff a nyolcvanas évek elején belefulladt az osztrák Rotax motorral szerelt bóvlijába.

1948 A.J.S. 7R 350 OHV Boy Racer (Forrás)

A nevet 2002 eleján élesztette újjá Fluff Brown fia, Nick, aki 50 és 125 köbcentis robogókat, illetve 125 és 300 köbcentis motorkerékpárokat és choppereket forgalmaz A.J.S. néven - Kínából behozott elemekből. Így múlik el a világ dicsősége...

A.J.S. NAC12 125 - az új büszkeség (Forrás)

Az A.J.S. autókból körülbelül 3000 darab készült Wolverhamptomban, s még 300 a Crossleynál; mára összesen 33 fennmaradt példányról van tudomás, köztük John "Jack" Stevens autója, melyet lányai menekítettek meg az enyészettől.