Melyik az igazi?

 

A nyolcvanas évek közepéig-végéig New York utcaképéhez ugyanúgy hozzátartozott a jellegzetes formájú, ódivatú Checker Yellow Cab, mint Londonéhoz az "öreg hölgy", a neves London Taxi. A kilencvenes évektől azután már a Chevrolet Caprice, majd a Ford Crown Victoria modelljei váltották fel a egykori Checker taxikat, ám hangulatukban soha még csak megközelíteni sem tudták azokat. Álljon itt ennek a kevéssé ismert autógyártónak a története.
A chicagói Checker Taxi Company 1917-ben jött létre, ám akkor még szó sem volt autógyártásról; a cég csupán egy volt a számos személyszállító vállalkozás közül. A Checker a húszas évekig a szintén chicagói Partin Palmertől, illetve utódjától, a bostoni Commonwealth Motor Company-tól vásárolta flottájának autóit.
A történet másik szála 1921-be nyúlik, amikor is Morris Markint, a 28 éves orosz bevándorlót felkereste a szintén orosz származású karosszériaépítő Abraham Lomberg, hogy anyagi gondokkal küszködő vállalkozásának felfuttatásához pénzt kérjen kölcsön. Markin, akinek az Államokba érkezésekor a vámhivatal kapusa fizette ki az illetéket, és aki kezdetben kifutófiúként, majd szabóként kereste kenyerét chicagói nagybátyja oldalán, az első világháború idején nagy vagyonra tett szert katonai uniformisok gyártásával. Így nem okozott neki nehézséget, hogy 15 ezer dollárt kölcsönözzön Lombergnek. Ám annak cége nem tudott nyereséget termelni, és Lomberg nehogy visszafizetni nem tudta adósságát, hanem újabb kölcsönt akart felvenni Markintól. Ő azonban nem adott pénzt, sőt, adóssága fejében átvette Lomberg vállalkozását, amely a Commonwealth autóinak is a karosszériáját szállította akkoriban. A Commonwealth helyzete sem volt túl rózsás a húszas évek elején, így Markinnak nem volt túl nehéz megszereznie a cég irányítását. 1921 végén tovább bővítette kicsiny gyárbirodalmát a Hadley-Knight és a Dort karosszériaüzemekkel, majd 1922 februárjában könyvelője, Ralph Oakland tanácsára szövetséget kötött a Checker taxivállalattal, hogy a Commonwealth autói azután Checker márknéven készüljenek. Markin ennek érdekében teljes termelőkapacitását az új üzembe, a michigani Kalamazoo-ba telepítette. Az első, 1922-es Checker Model C széria a Commonwealth Model H Mogul taxik szerkezeti elemeit, megerősített kuplungot és felfüggesztést, valamint a Buda motorgyár négyhengeres erőforrásait kapta meg. A cég autói Markin eredeti elképzelése szerint nem voltak a nagyközönség által elérhetőek; csakis a taxitársaságok, közülük is elsősorban a Checker Cab, majd később a Yellow Taxi vásárolhatták meg. A Checker következő H, H2, F és G modelljei még mind a régi Commonwealth Mogul frissített változatai voltak, mindössze a négyhengeres Buda motort nagyobb teljesítményű, hathengeres erőforrásra cserélték.

1922 Checker Model C

1926 Checker Model F

Az első saját fejlesztésű autó, a Model K 1928-ban mutatkozott be, és olyan fontos kiegészítők szolgálták a taxisofőrt, mint a mind a négy kerékre ható hidraulikus fékrendszer, az automatikus ablaktörlő, vagy a megvilágított műszerfal. A K típust 1930-ban váltotta fel a sokkal modernebb formájú M széria, melyet 1933-ban egészített ki a nyolchengeres Lycoming motorral szerelt Model T. Ekkor Markin és a Checker megpróbált betörni a kisteherautók piacára az MU6 Utility Vehicle nevű járgánnyal, ám az modern kivitele ellenére sem nyerte meg a vásárlókat, így néhány évnyi próbálkozás után felhagytak a gyártásával.

1928 Checker Model K

1939 Checker Model M3

1936 Checker Model Y8 148 lóerős, soros nyolchengeres Lycoming motorral

A harmincas évekre már a Checker szállította az Egyesült Államok taxijainak döntő többségét; a különböző társaságoknak szánt változatokat a karosszéria színe különböztette meg egymástól: a fekete, Black Beauty becenevű kivitelt, és a gesztenyebarna Maroon Cab változatot a Motor Cab Transportation Company, a sárga színű modellt természetesen a Yellow Taxi, míg a kanárisárga fényezésű verziót a National Transportation Company használta. Az évtized közepére, az Y Model bevezetésével a Buda motorokat végleg nyolchengeres Lycoming és hathengeres Coninental erőforrások váltották fel. Ekkoriban szerzett többségi tulajdont a vállalatnál a többek között a Lycoming motorgyárat is birtokló Errett Lobban Cord. A világháború alatt a Checker részt vett a Bantam BRC40 prototípusok tesztelésében, amelyből később kialakították a Jeepet, illetve különböző utánfutókat gyártottak a sereg részére. Közben a személyautók fejlesztése sem állt le; a Chryslertől áigazolt Ray Dietrich és a korábban a Cordnál dolgozó Herbert J. Snow több tervet és prototípust készítettek, melyek alapján 1946-ban jelent meg a hatszemélyes, áramvonalas karosszériával ellátott A-széria, ami a Checker további modelljeinek a gerincét alkotta. A kocsi formáját szemlátomást az 1941-es Cadillac, illetve a Chevrolet DeLuxe inspirálták, mégsem tűnik koppintásnak, az összkép elég egyedi. 1947-ben az A3-as típustól a Lycoming helyett már csak hathengeres Continental motort építettek be. A modern formájú, pontonkarosszériás járgányok könnyen eladhatók lettek volna a "civil" piacon, ám Markin továbbra is csak a taxivállalatok számára kínálta autóit. A szemléletváltást azonban már nem nagyon lehetett elodázni, hiszen igazi nyereséget csak tömegtermeléssel lehetett már akkor is elérni, és a bérkocsik piaca azért erősen korlátozott volt ehhez. Viszont az ötvenes évek elején a koreai háború ismét hatalmas nyereséget hozott a Checkernek, a széles körben alkalmazott M105 utánfutójuk révén.

1948 Checker A2

Worblaufen karosszériás Checker A4 Convertible 1950-ből

Amiből a pénz származott: az M105 utánfutó 1954-ből

1954 Checker A6

1954 Checker A7

1956 Checker A8

1959 Checker A9

1959 Checker A10 Superba Special

Közben az A sorozatot folyamatosan modernizálták; az 1956-os A8 modell jelentős átalakításon esett át. Végül 1959-ben, az új A11/A12; Marathon/Superba modellek bemutatásakor tört meg a jég; ezek ugyanis már kereskedelmi forgalomban is kaphatók voltak, a cég nevét pedig Checker Cab Manufacturing Company-ról  Checker Motors Corp­oration-ra változtatták. A sors furcsa fintora, hogy a Checker első igazi személyautói voltak egyben azok is, melyek a new yorki sárga taxiként a cég ikonjává váltak világszerte. Ezekbe az amúgy is erősen Chevrolet stílusú autókba kezdetben még a Continental hathengeresét, majd négyliteres, háromfokozatú Turbo-Hydramatic automata erőátvitellel szerelt 110 lovas Chevy hathengerest építettek, amit nemsokára kiegészített egy szintén Chevrolet gyártmányú, 5. 4 literes, 185 lovas V8-as is. A szedán kivitelhez 1960-ban csatlakozott a Wagon nevű kombi, amely a Checker egyik legérdekesebb modelljének, az Aerobus típusnak szolgált alapjául. Amerikában már akkor is elterjedtek voltak a stretch-limók, vagyis a hosszú tengelytávú limuzinok; a Checker azonban kombijából készített nyújtott kivitelt. A megoldás előnye egyértelműen az volt, hogy így nemcsak az utastér, de a csomagtartó is hatalmasra növekedett. A "hatalmas" jelző egyáltalán nem túlzás az Aerobus-ra: a legkisebb változat is hat ajtóval és kilenc személynek szánt üléssel volt ellátva, de létezett nyolc ajtós, 12 személyes kivitel is. Ezeket a kocsikat csak a nagyobb V8-as erőforrással szállították, és a 12 személyes típushoz alapfelszerelés volt a Hydra-Matic automataváltó is. Az Aerobus főként a hotelek, és repülőterek szállítójárműveként terjedt el; elsődlegesen ezt sem a nagyközönségnek szánták, ám az autó napjainkra a gyűjtők, kedvencévé vált, sőt, még lowridert is készítettek alapjaira. Természetesen a vásárlók igényeinek megfelelően a Checker szedánjai alapján is kihozott jól felszerelt luxuskiviteleket: ezek voltak a többek között elektromos ablakemelővel és légkondicionálóval felszerelt Custom Limousine, és a nyújtott, 120 hüvelyk tengelytávú A12E Limousine.

1969 Checker A12 Marathon

1967 Checker Aerobus 12 személyes nyolc ajtós kivitel

1968 Ghia Centurion - Checker alvázon

1967-ben a Ghia - pontosabban a Ghiának dolgozó Tom Tjaarda és Giugiaro - Alejandro DeTomaso megrendelésére készítette el a Centurion prototípust, Checker alvázra és a Checkerben is használt Chevrolet motorral. A gazdagon felszerelt, öngyilkos ajtókkal ellátott autó azonban soha nem került szériagyártásra DeTomasónál, és a Checker vezetősége is elszalasztotta az alkalmat, hogy egy modern autóval helyettesítse anakronisztikus modelljeit. Súlyos csapást jelentett az is, hogy 1970-ben 77 éves korában elhunyt a vállalat vezéregyénisége, Morris Markin. Ettől kezdve az egy helyben topogás állandósult; az egyedüli fejlesztést az 1971-ben bemutatott Medicar orvosi kocsi jelentette, ami jobb oldali hatalmas ajtajával, az ott lehajtható rámpával, és magas, kupolás tetővonalával megkönnyítette a hordágy, illetve a tolókocsi elhelyezését, de a prospektus szerint könnyedén nyolcszemélyes családi kocsivá is lehetett alakítani. Íme a multifunkciós járművek egyik őse! A Medicart az Aerobus-hoz hasonlóan csak a nagyobbik, 327 köbhüvelykes V8-as motorral szerelték. A többi modell azonban csak szerkezeti elemeiben változott, és bár az autók reklámszlogenjük szerint úgy voltak megépítve, hogy soha ne menjenek ki a divatból, a vásárlók inkább a modern detroiti vasakat részesítették előnyben a Checker batárjaival szemben. A cég autóit a hetvenes évektől - akárcsak a kezdetekben - már szinte csak a taxivállalatok vették, akiknél a forma helyett inkább a tágas és kényelmes belsőtér, és a megbízható motor játszotta a fő szerepet.

1971 Checker Medicar

Checker Marathon mentőautó

1971 Checker Convoy 12 személyes rabszállító

1981 Checker A11E Marathon

Az üdvösséghez azonban ez már kevés volt, és a Checkernél egyre inkább a General Motors részére végzett alkatrészgyártás vette át a főszerepet. 1982-ben aztán eljött a vég a klasszikus formájú Marathon és Superba számára; a modellek kifutása egyben az autógyártás befejezését is jelentette Kalamazoo-ban. Tíz évvel később már New York utcáin is alaposan megcsappant az egykor tömegével köszáló Checker Yellow Cabok száma, 1999-ben pedig végleg kivonták a taxitársaságok a használatból. De azt bármelyik taxisofőr megmondja a "Nagy Almában", hogy a Checker volt az utolsó igazi taxi, amelyhez a mai Fordok fel sem érnek...