Powel Crosley Jr (1886-1961) (Forrás)

Az ohiói Cincinnatiból származó Powel Crosley már egészen fiatalon az automobil megszállotja volt. Alig múlt 19, mikor 1905-ben sofőrként kezdett dolgozni. Az akkori kocsik megbízhatatlansága miatt ez inkább szerelési, mintsem vezetési feladatokat jelentett. Tapasztalatszerzésre azonban tökéletesen megfelelt, így két évvel később már saját autó építésébe kezdett. Tízezer megtakarított Dollárját felhasználva készítette el a hathengeres Marathon Six prototípusát, mely viszonylag olcsó, 1700 Dolláros árával kívánt hódítani a piacon. Akkoriban azonban inkább a nagyobb lökettérfogatú négyhengeresek fogytak jobban, így a Marathon Six megbukott; csupán néhány darab épült meg belőle. Ezután Crosley költözőmadárként szálldosott végig a különböző autós cégeknél; a Carl Fisher Company-nél kezdett, utána értékesítési vezetőként dolgozott a rövid életű Perry Automobile Company-nél, majd a National autógyárban, végül az Indianai Muncie-ban kapott munkát. Ezek után 1910-ben visszatért szülővárosába, Cincinnatiba. 1912-ben újból megpróbálkozott az autógyártással, ám ez a terve is megbukott, akárcsak egy évvel későbbi cycle-carja, és 1914-es hathengerese. Bár a sorozatos kudarcok miatt jó időre elment a kedve az autók építésétől, mégsem maradt hűtlen az autóiparhoz: 1916-ban kezdett dolgozni az alkatrészeket gyártó American Automobile Accessory Company-nál, majd alig egy év elteltével át is vette az irányítást a vállalat felett. Testvére, Lewis pénzügyi szakértelmével, és saját műszaki tudásával hamar felvirágoztatta a céget.

A következő fordulópont 1919-ben jött el, amikor is Powel fia egy rádiót kért apjától. Akkoriban ezek még nehézkes és drága szerkezetek voltak - egy rádió annyiba került, mint egy T-Ford! Crosley cége már akkor készített különféle alkatrészeket rádiókba, így magától értetődően jött az ötlet: gyártsunk olcsó készülékeket! Az elhatározást tett követte, és leszerződtetett két fiatal mérnököt a Cincinnati Egyetemtől a szerkezet kifejlesztéséhez. 1921-ben kihozta a szenzációs módon erősítővel is ellátott - akkoriban ez még újdonság volt - ellátott Harko Junior rádiót, mely a konkurencia néhány száz Dolláros árával szemben mindössze 20 Dollárt kóstált. Egy évre rá saját rádióállomást létesített; a WLW a maga 500 kW-os adójával a legerősebb volt az Államokban, a második világháború alatt innen sugározták az "Amerika Hangját" Európába. A rádiók oly sikeresek voltak, hogy Crosley fel is hagyott az autóalkatrészek gyártásával - kivéve egy különleges egységgel, az első autórádióval, amelyet  1930-ban mutatott be Roamio néven.

A harmincas évek elején megint egy új, fellendülőben lévő termék, az elektromos hűtőgép gyártásába kezdett. Crosley Shelvadore márkájú hűtője volt az első a világon, melynek az ajtajában is voltak tárolórekeszek beépítve. Emellett forgalomba hozta abszorpciós hűtőberendezését, az Icy Ballt ami szintén nagy példányszámban fogyott. Powel végre igazán sikeresnek érezhette magát; övé volt a "Nemzeti Rádióadónak" nevezett WLW, magáénak tudhatta a Cincinnati Reds baseball-csapatot - amelyek pályája az amerikai ligában elsőként teljes világítást kapott -, így az évtized közepén újból erőt vett rajta húsz éven át elnyomott szenvedélye a saját autó építése iránt. 

Crosley Shelvadore hűtőgép (Forrás)

Crosley Icy Ball (Forrás)

1937-ben a legteljesebb titoktartás közepette indult meg a CRAD-nak (Crosley Radio Auto Division) nevezett kísérleti jármű elkészítése. A külvilág csupán a kiszivárogtatott pletykákból sejthette, hogy Powell Crosley valami nagy dobásra készül, illetve abból, hogy a cég neve Crosley Radio Company-ról Crosley Company-ra változott. Két évig vajmi kevés került napvilágra az autó részleteiről; csupán Lewis Crosley informálta az újságírókat, hogy a járgány egy kisméretű, háromkerekes kéthengeres, léghűtéses kupé lesz, melynek ára nem haladja meg a 400 Dollárt.

1937 CRAD (Forrás)

Végül 1939. április 28-án az indianapolisi versenypályán bemutatkozott a nagyközönség előtt a Crosley 1A névre keresztelt autó. A kocsit 13. 5 lóerős, 630 köbcentis léghűtéses kéthengeres Waukesha erőforrással szerelték, ám négy kereke volt, melyek normálisan helyezkedtek el - nem úgy mint a CRAD prototípuson, amely szűk, 18 collos hátsó nyomtávval rendelkezett. A Crosley 1A két változatban került forgalomba: kétszemélyes Convertible Coupe karosszériával 325 Dollárért, illetve négyszemélyes Convertible Sedan formában, 350 Dollárért. Az autó igen könnyű volt, még a négyszemélyes változat is csak 420 kilogrammot nyomott.

1939 Crosley 1A (Forrás)

Az 1939-es modellt szürke, sárga, vagy kék színekben lehetett megrendelni, amihez piros felni, és fekete vászontető dukált. A bemutató során Powel Crosley ezt mondta autójáról: "Mindig is olyan kocsit szerettem volna gyártani, melyet nemcsak olcsón lehet fenntartani, de olcsón is lehet megvenni. Íme, most itt van!". A szériagyártás az indianai Richmondban, egy újonnan épített üzemben kezdődött meg; a tervezési részleg és az irodák Cincinnatiban voltak. A termelés azonban csak nehézkesen indult be; a beszállítók sokszor késve hozták az alkatrészeket, az összeszerelés során minőségi problémák és tervezési hibák jöttek elő. Ráadásul kirobbant a világháború, ami szintén visszavetette a keresletet. A Crosley 1939 második félévében mindössze 2017 autót gyártott - ezt a mennyiséget a Ford egy hét alatt gyártotta le abban az időszakban!

Powel Crosley hamar kiépítette a márkaképviseletet; az év végére már szalonok nyíltak New Yorkban és New Jersey-ben, míg a központi kiállítóterem New Yorkban, a Keleti 44. utca 155 szám alatt volt.

1941 Crosley CB41 Station Wagon (Forrás)

1942 Crosley CB42 DeLuxe (Forrás)

1940-ben tovább bővült a modellpaletta a 2A Delivery nevű mini-furgonnal, és a 2A Wagonnal, ami egy parányi méretű Woodie Wagon (fa karosszériás kombi) volt. Ám mindezek ellenére a kereslet az ötödére esett vissza; mindössze 422 Crosley készült azévben. Ebben természetesen a háború játszotta az oroszlánszerepet, hiszen - bár Amerika hivatalosan még nem lépett be - a gazdaság már kezdett átállni a haditermelésre. Másrészt pedig a cég már nyáron piacra dobta 1941-es kínálatát. A már CB41 jelölésű modellsorban az elsődleges újdonság a Covered Wagon jelű ponyvatetős kombi volt. A háborús előkészületekben már a Crosley is tevékenyen részt vett. A hadsereg pályázatára készítette el a Mosquito nevű kétkerék-hajtású nyitott mini-terepjárót, illetve annak valamivel zártabb - de szintén ponyvatetős - változatát a Covered Wagon alapjaira. Ezek azonban nem kerültek gyakorlati alkalmazásra. Mindenesetre 1941-ben 2289 autó gördült le a richmondi üzem szalagjáról. Az 1942-es modellév nagyon csonka volt; mindössze februárig folyt autógyártás a Crosley-nél. Az egyetlen újdonságot a keménytetős, kerek hátsó negyed ablakos - úgynevezett "opera"- ablakos - CB42 Sedan jelentette. Mivel azonban a többi autógyártó már hónapokkal azelőtt beszüntette tevékenységét, így is 1029 darabot sikerült értékesíteni.

1941 Crosley Mosquito (Forrás)

1941 Crosley Covered Wagon & Mosquito (Forrás)

1942 tavaszától már a Crosley is a hadseregnek dolgozott. Elsősorban 2. 5-és 5 kilowattos generátorokat, és gépfegyvereket gyártottak, de néhány jármű is elkészült. Többek között megépítették egy hójáró, és egy kétéltű autó prototípusát, valamint 3-4 darab Waukesha, illetve saját erőforrással szerelt motorkerékpárt is. A cég - rádiótechnikában jártasként - részt vett szigorúan titkos kísérletekben, melyeknek során távirányítású bombákat és rakétákat fejlesztettek ki. A legfontosabb tervük a CT-3 Pup névre hallgató parányi összkerékhajtású terepjáró volt. Ezt a kocsit úgy építették meg, hogy beférjen a C-47-es katonai teherszállító repülő csomagterébe. A CT-3 egyfajta deszant jármű volt, ám csekély teljesítménye még a speciálisan átalakított, (felezővel) hatfokozatú váltóval sem tudta kellő sebességgel mozgatni az autót. A hadsereg 36 példányt rendelt belőle, amiből hat került át ténylegesen harci körülmények közé. Érdekes adalék, hogy amikor 1973-ban a Willys-Overland Klub eredeti dokumentumok után kutatott a Willys egyik régi raktárépületében, a tervrajzok között felleltek néhány vázlatot a Crosley terepjárójáról és más modelljeiről. Úgy tűnik, a kérdés már örökre megválaszolatlan marad: vajon valaki később tette a Crosley iratokat a Willys tervei közé, vagy a Willysnél lemásolták őket, és így született meg a Jeep könnyített kivitele, amelyet helikopterbúl is le lehetett dobni?

Ez már annyira nem is vicces járgány: gépfegyveres Crosley Tug (Forrás)

1942 Crosley Pup (Forrás)

Mindenesetre a háborús években született meg a cég egyik legjelentősebb fejlesztése, az ún. COBRA motor, amelyet a negyvenes évek végén már a szérakocsikba szereltek. 1943-ban Paul Klotsch, a Crosley főtkonstruktőre találkozott Lloyd Taylor mérnökkel, aki bemutatta neki egy könnyű, mindössze 61 kilogrammot nyomó négyhengeres, felülvezérelt, felülszelepelt 710 köbcentis erőforrás tervét, amely szenzációs 36 lóerőt adott le 5600-as fordulaton. A cég azonnal megvette a COBRA (COpper BRAzed) motor licenszét, és mint generátort, hajó-és később, mint repülőgép motort gyártotta. Ahhoz, hogy autókban is használni lehessen, a kompresszióviszonyt vissza kellett venni 7. 5:1 arányra - így ugyan a teljesítménye 26. 5 lóerőre csökkent, viszont nem kellett drága 100-as oktánszámú repülőbenzint tankolni.

A COBRA motor (Forrás)

1944-ben különvált a Crosley autós és rádiós részlege, majd hamarosan az utóbbit el is adták. Az érte kapott pénzt Powel Crosley új autója, és a COBRA motor fejlesztésére fordította. 1945-ben a nagynevű Hudson cég mérnökeit bízta meg a háború utáni modell megtervezésével, akik - állítólag - két nap alatt végeztek is a munkával. A szériaváltozat 1946 január 20-án mutatkozott be, így a Crosley volt az első autógyártó, amely a háború után új modellel jelentkezett (a többi cég háború előtti típusainak gyártását folytatta). A gyártás azonban késedelmet szenvedett, mivel Richmondból egy új üzembe, a szintén indianai Marionba költözött a szerelősor. A szériaváltozatok az első 12 prototípus alumínium karosszériájával szemben jóval hagyományosabb acélkasztnit kaptak. A CC4 jelzésű modellben a fentebb már ismertetett 26. 5 lovas COBRA erőforrás kapott helyet; a kocsit kétajtós szedán, és Convertible Coupe verzióként lehetett megvásárolni. Sajnos azonban elveszett a Crosley-k egyik legnagyobb ütőkártyája: az olcsóságuk. A szedán változat 853 Dollárba került, míg egy nála jóval nagyobb és kényelmesebb kétajtós Chevyt már 1072 Dollárért meg lehetett kapni. Ez azonban azokban az autóínséges időkben még nem fogta vissza a keresletet. A bemutató napján mintegy ezer megrendelés érkezett, amit azonban alig tudtak teljesíteni, mivel az épphogy csak beinduló Marioni üzem mindössze tíz autót tudott kitermelni egy nap. Hogy legalább a szállítási időt lerövidítse, Powel Crosley zseniális megoldást választott. A kocsi méretei nem sokban különböztek a háborús CT-3 Pup terepjárótól, aminek a legjobb tulajdonsága az volt, hogy repülőn is lehetett szállítani. Nos, Crosley így tett a civil kocsikkal is; 1946 végén már sorra érkeztek az autókkal (max. 2 darabbal) megrakott DC-3-asok a LaGuardia repülőtérre. Így végül is 4999 darab kocsit sikerült értékesíteni 1946-ban.

1947-ben már a gyártás volumenével sem volt gond, így a cég 30-60 napos határidővel tudta szállítani a megrendelt autókat; ugyanekkor a Pontiac egy éves határidővel dolgozott. Ennek köszönhetően sikerült azévben rekordmennyiségű 19 344 autót értékesíteni, annak ellenére, hogy a kocsik semmiben nem tértek el a '46-os modellektől. Az 1948-as modellév még az előzőnél is jobb volt. Három újdonság mutatkozott be: a Panel Truck, a Sports Utility Sedan és a Station Wagon; ez utóbbi volt az első teljesen acélkarosszériás kombi, egy évvel megelőzve a Plymouth hasonló jellegű típusát. Az első szériák motorhibáit (rossz tömítések, olajszivárgás) is sikerült kiküszöbölni, így az autók megbízhatóságát sem érhette immár kritika. Az azévi termelés 27 707 autó volt, ebből 23 489 darab Station Wagon kivitel; a Crosley ezáltal Amerika legnagyobb kombi-gyártójává vált.

1947 Crosley CC 2-Door Sedan (Forrás)

1948 Crosley CC Convertible (Forrás)

Sajnos az 1949-es év már korántsem volt ilyen jó. Az újonnan bemutatott DeLuxe modellsor (elegánsabb külső, kényelmesebb belső, jobb felszereltség) kevés vásárlót tudott csak elcsábítani, és a többi típus utáni kereslet is radikálisan visszaesett. Az autó európai és távol-keleti bevezetése sem aratott túl nagy sikert.

1949 Crosley CD Station Wagon (Forrás)

Belga hirdetés az európai kivitelű Crosmobile-ról

1949-1950 Crosley "Little Chief" Fire Truck by Fly & Harwood (Forrás)

Ennek az volt az oka, hogy a "Detroiti nagyok", a GM, a Ford és a Chrysler sorra hozták ki vadonatúj, bivalyerős V8-asokkal szerelt modelljeiket, melyekkel a parányi Crosley-k nem kelhettek versenyre. Az amerikai vásárlók elfordultak a törpeautótól. Powel Crosley mindent megpróbált a vevők visszahódítására; a COBRA erőforrást felváltotta az áttervezett CIBA (Cast Iron Block Assembly) motor, amely jóval nyomatékosabb és megbízhatóbb volt elődjénél. 1949. május közepén az addigi mechanikus fékeket hidraulikus tárcsafékek váltották fel - mind a négy keréken! Ilyen még addig egyetlen szériaautón sem szerepelt, sem Amerikában, sem Európában. Júniusban bevezették a Hot Shot nevű roadstert, ami az első nagyszériás sportkocsi volt az USA-ban. A Crosley-k akkoriban a technikai csúcsot testesítették meg; OHC motorok, négy tárcsafék - ezek még jó darabig ismeretlenek maradtak az USA, de még Európa autóiparában is. Ám mindez nem segített: a termelés 8939 darabra esett vissza. Mindenesetre Powel Crosley a sportos vonalat kívánta tovább erősíteni; 1950 februárjában bemutatták a Super Sport típust, ami a Hot Shot tuningváltozata volt. 30 lóerőre növelt teljesítmény, leopárd mintázatú ülések, áramvonalas forma - ezekkel akarták a vásárlókat megfogni. A kétüléses Roadstert hamarosan követték a Sedan, Wagon, és kisteherautó változatok is a Super modellsoron belül. A szenzációs tárcsafékeket az év közepén hagyományosabb hidraulikus dobfékekkel helyettesítették, mivel a kiforratlan technika miatt azok igen megbízhatatlannak bizonyultak.

1952 Crosley Super Sport

1950 Crosley Hot Shot (Forrás)

1949-1952 Crosley Hot Shot (Forrás)

A Crosley cég utolsó nagy dobása a Farm-O-Road volt, amit 1950 júliusában mutattak be. A Farm-O-Road egy nagyszériás technikára épített sokcélú haszongépjármű volt, melyet használhattak traktorként, terepjáróként, kisteherautóként, de akár golfautóként is. A sors fintora, hogy a Farm-O-Road még akkor is készült, amikor a Crosley autógyár már rég beszüntette működését...

1950 Crosley Farm-O-Rod (Forrás)

De az még odébb volt. 1950 végén a cég hatalmas sportsikert könyvelhetett el: a Fritz Koster és Ralph Deshow vezette 19-es rajtszámú Super Sports elsőként futott be a Sebringi versenyen, 66 mérföldes (108 km/h-s) átlagot teljesítve. A dolog igazi szépsége abban rejlik, hogy a versenykocsit az edzésen összetörték, így a két pilóta egy kölcsönkapott, és teljesen széria járgánnyal érte el az eredményt! Mondani sem kell, a Super Sports rögtön felértékelődött a versenyzők szemében; a kocsiból némi tuninggal akár 100 lóerős teljesítményt is ki lehetett hozni. 1951-ben már Le Mansban találjuk a kocsit, ahol 98. 79 mérföldes sebességgel (mintegy 160 km/h) kategóriája első helyén állt, amikor az elektromos rendszer hibája miatt kiesett a versenyből.
A Super Sport végső verziója, a John Wills által épített és Ralph Roberts tervezte Scorpion -más források szerint Skorpion - még laposabb, üvegszálas műanyag karosszériát kapott, ami alatt változatlan technika lapult. Ez az egyik legritkább Crosley modell; mindössze 28 darab készült belőle.

1950 Fritz Koster és Ralph Deshow Super Sportja Sebringben (Forrás)

1952 Crosley Scorpion (Forrás)

1952 Crosley Super Station Wagon (Forrás)

A keresletet azonban már ez sem lendítette fel; 1951-ben már csak 4839 autó talált gazdára, míg egy évre rá az új kompakt kisbusz bevezetése ellenére is csak 1522 darab készült. Végül Powel Crosley úgy döntött, nem finanszírozza tovább az immár több mint 3 millió Dolláros veszteséget kitermelő autógyárat, és 1952 júliusában leállította a termelést.

Elnöki autó: "Ike" Eisenhower egyedi járgánya, amelyet a farmján használt. Ez a reklám már későn jött; a Crosley ekkor már egy éve nem működött... (Forrás)

A Crosley motorok gyártását az Aero-Jet General Corporation tengerészeti részlege folytatta; az erőforrásokat, illetve azok módosított változatait hajókba építették be. Az utolsó Crosley motoros hajó, a Bearcat 55 a hetvenes években készült. Autókba is beépítették még ezeket az erőforrásokat; például az olasz Nardi, Siata és Bandini cégek, de az amerikai műanyagkasztnis Panda kisautóban is alkalmazták a Crosley motorokat. Az erőforrást eredetileg tervező Lloyd Taylor 1958-ban bemutatta a továbbfejlesztett, kétliteres, 145 lovas Super Sports motort, és a későbbiekben egészen a nyolcvanas évekig próbálkozott annak eladásával - sikertelenül. A Farm-O-Road még a hatvanas években is készült, némileg módosított karosszériával, Crofton Bug néven.

1951 Siata-Crosley (Forrás)

Nardi-Crosley (Forrás)

Bandini 750 Sport Siluro (Forrás)

1951 Panda

Crosley Farm-O-Rod és Crofton Bug (Forrás)

Bár Ed Herzog, a cég egykori márkaképviselője 1952 után megpróbálta újra feléleszteni a Crosley-t, támogatók hiányában nem tudta megvalósítani tervét; mégis sokat köszönhetnek neki a Crosley-tulajdonosok, hiszen felvásárolta a gyár alkatrészeit és szerszámainak nagy részét, így biztosítani tudta a kocsik folyamatos szervízelését, még évtizedek múltán is.

Powel Crosley autógyára bukása után visszatért a műsorszolgáltatáshoz, amelyet a rádióadáson kívül 1939 óta már TV adással is kiegészített Cincinatti körzetében. Ezt a háború után már szélesebb hatósugarúra terjesztette ki; 1954-ben hordozható TV-készüléket fejlesztett ki, három évvel később pedig a WLW TV beindította színes adását. Crosley 1961-ben hunyt el; nevéhez az autóján kívül számos jelentős fejlesztés kötődik, amelynek révén nevét az USA-ban a huszadik század egyik legjelentősebb ipari fejlesztőjeként tartják számon. A Crosley cég a mai napig gyárt mosógépeket, hűtőket és mikrohullámú sütőket Amerikában.

Az  USA-ban a Crosley kocsik eltűnése után mintegy húsz évvel kezdték újra emlegetni az első sikeres amerikai kisautót; amikor az 1973-as olajárrobbanás lesöpörte a Powel törpe járgányát megbuktató benzintemetőket az útról. A történelem pedig újfent ismétli önmagát, hiszen napjaink gazdasági és energiahordozó válsága idején az olcsón fenntartható, kisfogyasztású autó kérdése aktuálisabb, mint valaha. Powel Crosley Jr. minden bizonnyal mosolyog odafenn: "Én megmondtam, srácok!"