Az automobil történetének első évtizedeire egyértelműen az útkeresés volt a jellemző. A tervezők, akik egy addig soha nem ismert közlekedési eszközt álmodtak meg és tettek valósággá, időnként elég bizarr ötletekkel rukkoltak elő. Ezek legnagyobb része persze halva született dolog volt, de mégis ragyogó színfoltjait jelentették azoknak a furcsa éveknek.
Nem sokkal az automobil után valósult meg a másik közlekedési eszköz, amelyik alapjaiban formálta a XX. század arculatát: a repülőgép. Természetesnek tűnik, hogy valaki megpróbálta eme két korszakalkotó találmány legjobb tulajdonságait egyesíteni, s megalkoni egy olyan autót, amelyik a repülők építési elvein alapszik.
Az elkövető, Marcel Leyat az automobillal egy időben, 1885-ben született, majd a neves párizsi Ecole Centrale egyetemen szerzett mérnöki diplomát. 1907-től meursaulti Astra repülőgyárban dolgozott, majd 1913-ban elhatározta, hogy az aviatikában szerzett tapasztalatait felhasználva fog automobilokat készíteni.
 |
| Marcel Leyat |
Már az első, Helicocycle névre keresztelt járgánya elég nagy meglepetést okozott, hiszen a háromkerekű cyclecar úgy nézett ki, mint egy szárnyak nélküli repülőgép - vagy inkább mint egy repülőszárny keresztmetszete. A meghajtás elve is hasonló volt, hiszen autót az orrán elhelyezett jókora légcsavar hajtotta előre. Igen feltűnő volt az akoriban roppant szokatlan csepp alakú, csekély légellenállású karosszéria. A Helicocycle alapján Leyat 1914-ben készítette el a sorozatgyártásra szánt Helica típust, amely kisebb méretű karosszériát, ám erősebb V2-es motort kapott. Az első világháború kitörésével a francia hadsereg a kötelékébe vonta az összes magántulajdonú autót, így Leyat addig elkészült járműveit is, melyeket a hadsereg első tüzérségi ezrede használta.
 |
| 1913 Leyat Helicocycle |
 |
| 1919 Leyat Helica Sport |
A háború után Leyat Párizsban folytatta az autó –és repülőgyártást. A Helica némileg tetszetősebb (zárt Saloon és nyitott Sport) tandemüléses karosszériákat kapott, propellerét pedig az angol, 35 lovas, 1. 2 literes kéthengeres ABC Scorpion bokszermotor pörgette. Ezt 1921-ben egy 30 lóerős, 982 köbcentis V2-es Anzani erőforrás váltotta fel. 1924-ben egy keskeny nyomtávú sínautót is készített Leyat, amelyet később a francia kongói bányatársaság vásárolt meg és használt Afrikában. 1926-ban némileg módosult a karosszéria: eltűntek a légcsavar mögötti kis stabilizátor szárnyak, új felfüggesztést és kipufogót, valamint háromhengeres Anzani csillagmotort kapott a Helica.
 |
| 1921 Leyat Helica Sport |
 |
| A megmaradt 1922-es Leyat Helica Saloon |
 |
| A Leyat Helica sínautó 1924-ból |
Azonban még ezek a módosítások sem tudták megmenteni Leyat autóját; a szokatlan felépítésű Helicocycle és Helica, melyek iránt rajongtak a mérnökök, nem vonzották a vásárlókat és 1913-tól 1927-ig mindössze harminc darab készült belőlük. 1927-ben Leyat még kihozott egy extrém, 8 lóerős rekordautót, amellyel a Monthléry versenypályán 170 km/h végsebességet ért el, hat literes fogyasztás mellett. Ezután Marcel Leyat végképp viszatért a repülőgépgyártáshoz, melyet 1939-ig folytatott. Autóiból napjainkra kettő maradt fenn: egy Helica Saloon és egy Helica Sport modell.
 |
| Leyat Monthléry rekordautója 1927-ből |
Marcel Leyat szép, hosszú életet élt, 1986-ban, 101 éves korában hunyt el, mint az aviatika és az autógyártás egyik elismert pionírja.
