A Dubonnet bor alapú aperitifjei világszerte méltán ismertek és népszerűek. Az italok
receptjét 1846-ban dolgozta ki Joseph Dubonnet, s azóta is e szerint készítik őket. A borhoz mediterrán fehér és vörös szőlők levét használta fel, s ahhoz gyógynövényeket és
fűszereket, narancshéjat, zöld kávét és hasonlókat adagolt.
Két fajtája ismert: a Dubonnet Blanc, vagy fehér Dubonnet, ami egy száraz, gyógynövényes ital, illetve a Dubonnet Rouge, vagy vörös Dubonnet, amely édesebb és fűszeresebb változat.
Az utóbbi színét egyébként az autógyártók is fölfedezték, például az Aston Martin DB szériája kapott Dubonnet vörös fényezést.
![]() |
Két üveg Dubonnet rendel! |
![]() |
Aston Martin DB4 Dubonnet Rosso fényezéssel |
S hogy mit keres mindez egy autótörténeti blogban? Nos, Joseph Dubonnet unokája, az 1897-es születésű André a finom italok készítése mellett az automobil történetét is jelentősen alakította.
André az első világháború alatt tüzérként, majd pilótaként szolgált. Mindkét feladatát
kivállóan látta el, a háborút számos légigyőzelemmel és a Médaille Militaire kitüntetéssel
fejezte be.
Ezután sok pilóta társához hasonlóan ő is az autóversenyzésben találta meg a nagy sebesség iránti szenvedély kiélésének lehetőségét. 1921-ben, Boulogne-ban nyerte meg élete első komolyabb autóversenyét, egy Hispano-Suiza H6 volánja mögött, 101.7 km/h átlagsebességgel.
![]() |
André Dubonnet az 1923-as Hispano-Suiza H6 Boulogne versenyautóval |
Két évvel később a speciálisan neki kialakított , nyolc literes Hispano-Suiza Boulogne
versenyautóval ismételte meg győzelmét.
Még ugyanabban az évben a Francia Nagydíjon ő vezette a Duesenberg fivérek versenyautóját, amely Inghibert balesete után pilóta nélkül maradt. A Toursban megtartott futamon nem sikerült diadalmaskodnia - azt a versenyt a Henry Seagrave vezette Sunbeam nyerte.
1924-ben Dubonnet egy új versenyautót rendelt a Hispano-Suizától, amelyre a Nieuport Astra repülőgéptársaság készített könnyű tulipánfa - másnéven sárga nyárfa - karosszériát. Ez a Hispano-Suiza H6C Tulipwood Torpedo a mai napig az autós szépségversenyek sztárja, gyönyörű, faerezetes karosszériája miatt. Ám a maga korában kőkemény versenyautónak számított 200 lóerős, 7.9 literes hathengeres motorjával, és még a bemutatás évében 6. helyet ért el vele a sziciliai Targa Florión és ötödik heyezést a Coppa Florio versenyen.
![]() |
1924 Hispano-Suiza H6C Tulipwood Torpedo by Nieuport |
![]() |
1924 Hispano-Suiza H6C Tulipwood Torpedo by Nieuport |
![]() |
1924 Hispano-Suiza H6C Tulipwood Torpedo by Nieuport |
![]() |
1924 Hispano-Suiza H6C Tulipwood Torpedo by Nieuport |
Dubonnet következő nagy bravúrját az 1926 augusztus 7-én megrendezett Brit Nagydíjon követte el. A futam alatt Louis Delage Benoit vezette autója átvette a vezetést, ám váratlanul a kocsi füstbe borult: a kipufogó elkezdett túlmelegedni. Benoit kiállt a boxba, ahol próbálták elhárítani a bajt, ám a pilóta úgy döntött, nics értelme tovább küzdeni és kiszállt a kocsiból. Ekkor Delage Dubonnethez fordult segítségért, aki beült az általa még sosem vezetett autóba és a harmadik helyre hozta azt be.
![]() |
André Dubonnet a Bugatti T35-ben |
1926-ban új autót vett magának versenyzésre: egy Bugatti Type 35-öst. Az autóval még abban az évben indult a Targa Florión, ahol kategóriájában az ötödik helyet érte el. A következő két évben számos versenyen indult kis Bugattijával, majd az 1928-as le mansi Grand Prix győzelem után - ami nem azonos a 24 órás futammal - Dubonnet végleg visszavonult az autóversenyzéstől. Persze nem élvezte nyugodtan, hátradőlve az addigi sikereket és italgyára bevételét, hanem új kihívás után nézett. A versenytapasztalatai alapján úgy vélte, javítani kell az autók úttartásán, s ehhez a legjobb útnak az akkoriban kísérleti stádiumban lévő független kerékfelfüggesztés alkalmazása tűnt. Dubonnet egy mind a négy keréknél használható lengőkaros felfüggesztést fejlesztett ki, s azt építette be különböző Hispano-Suiza modellekbe. 1934-ben szabadalmaztatta a rendszert, amely iránt élénk érdeklődés mutatkozott a tengerentúlról.
A Chevrolet szerette volna független első felfüggesztéssel modernizálni autóit, így attól az
évtől bevezette a "Knee Action" becenevű Dubonnet felfüggesztést a Master DeLuxe modellekbe, opcionális extraként. A vevők azonban többségükben a hagyományos merev felfüggesztést választották, ezért 1939-től a Chevrolet saját egyszerűbb IFS (Independent Front Suspension) rendszerét használta. A felfüggesztést mindesetre a későbbiekben megvette a Fiat, a Vauxhall és a Pontiac is. Dubonnet odahaza tovább kísérletezett, s 1935-ben Chedru mérnök segítségével megépítette a Dolphin névre keresztelt prototípust. A nevével ellentétben kifejezetten halszerű kocsit egy, a hátsó tengely elé beépített 85 lovas Ford V8-as motor hajtotta, egy négysebességes, elektromágneses előválasztós Cotal váltón keresztül. Természetesen mind a négy keréken független felfüggesztés volt. A karosszériában négy személy foglalhatott helyet; az első két ülést a kocsi orrán elhelyezett ajtókon keresztül lehetett megközelíteni, míg hátulra normális módon lehetett beszállni. Dubonnet 1936-ban a Monthléry pályán 176 km/h csúcssebességet futott az autóval, míg egy hagyományos Ford V8 azonos motorral mindössze 133 km/h sebességet tudott elérni. Az autót hamarosan áthajózta az Egyesült Államokba, hogy gyártót keressen neki. Az útra egy Sensaud et Lavaud félautomata váltóval helyettesítette a Cotal erőátvitelt.
Dubonnet Dolphin Monthléryben |
Bár a kocsi meggyőzte az őt vezető mérnököket és cégvezetőket, mégsem vállalta senki a
sorozagyártását. Azért sem tudott túl nagy sikereket elérni, mert akkorra az amcsiknak már ott volt aerodinamikus jövőautónak a Stout Scarab, mint etalon. Hazatérve Dubonnet egy újabb kocsi építésébe fogott, ismét Hispano-Suiza alapokon. Az autó tervezésében részt vett a repülőmérnök Jean Andreu is, és az egész jármű felépítése magán hordozott repülőgép vonásokat. Végül 1937-ben mutatták be a Saoutchick által karosszált Dubonnet Xenia Coupét, ami megdöbbentette a közönséget. A plexi oldalablakokkal és különleges, kifelé-hátrafelé nyíló tolóajóval ellátott járgány természetesen független kerékfelfüggesztésel és 160 lóerős, nyolcliteres Hispano-Suiza H6C motorral és vázzal volt szerelve. A karosszéria, sőt még a padlólemez is aerodinamikusan volt kialakítva, hogy a lehető legnagyobb sebességet lehessen vele elérni - ugyanis a Xenia, akárcsak a korábbi Tulipwood Torpedo, elsősorban versenyautónak készült. Sajnos soha nem bizonyíthatta be igazán a képességeit az autó a két évvel később kitört világháború miatt.
![]() |
1937 Hispano-Suiza H6C Dubonnet Xenia |
![]() |
1937 Hispano-Suiza H6C Dubonnet Xenia |
![]() |
1937 Hispano-Suiza H6C Dubonnet Xenia |
Dubonnett később már nem épített több autót, noha 1960-ban a Simca vezetőségébe került. A nagyszerű pilóta, versenyző, fejlesztő - és nem mellékesen -, italgyártó 1980 telén hunyt el, egy három évvel korábbi autóbaleset sérülései miatt.