Az egész ügy gyökere a kedvesem öröme, hogy nem okoz nagy fejtörést számára, mit ajándékozzon különböző alkalmakra nekem. Ha nincsen egyéb ötlete, egyszerűen vesz nekem egy modellt / makettot, tök mindegy milyet, 1/24-est, 1/18-ast, szerelt, vagy Bburago kitet, Matchboxot,vagy bármit, aminek négy kereke van és autónak mondható.
Néha ugyan rákérdez, nem unom-e még, hogy állandóan ilyesmit tol elém, de erre határozott nem a válasz. Ugyan, meg lehet unni azt a gyermeki örömöt, amit az ember egy ilyen bigyó összeszerelése közben, vagy pusztán a látványától érez? Dehogy!

Szóval, névnapom alkalmából barátném ismét egy makettel kedveskedett, mégpedig a Revell 1/24-es '66-os Shelby Mustang GT 350H típusával, a Motor-City Muscle sorozatból. Ezzel, ni:

Meg is rendeltük hamar a hozzávalókat, festéket ragasztót, miegymást, majd türelmesen vártunk. És vártunk. És vártunk. Azután, úgy egy hónap múltán felhívtam a csomagküldő szolgálatot, és érdeklődtem, mi lett a küldeményünkkel. Az ügyfélszolgálatos nagyon készséges volt, és megígérte, utánanéz a dolognak. Néhány nap múlva felhívott és közölte, hogy a csomag náluk van, a posta kézbesíthetetlenként visszaküldte a feladónak. Na ja, ha meg sem próbálták... Mindenesetre újra elküldték, ezúttal futárszolgálattal, és így végre meg is kaptuk, most pedig már az összeszerelés fázisában van a járgány.
De a posta gyorsaságának és hatékonyságának köszönhetően legalább volt időm kicsit alaposabban utánanézni eme Mustang verzó történetének, amelyet eddig csak elég felszínesen ismertem.

1966 Shelby Mustang GT 350.H. (Forrás)

Az idén 85 éves Carroll Shelby 1965-ben már ismert versenyzőként és autóépítőként szerződött le a Forddal, hogy annak dögösen kinéző, ám nem igazán erős póniautójából valódi versenylovat faragjon. Shelby pedig elkészítette a fastback karosszériás Mustang GT 350-est, amiben a kékre festett 289 köbhüvelykes V8-as motor már 270 lóerős fölött teljesített. Ez megspékelve a dögös, csíkos karosszériával, a Koni lengéscsillapítókkal
és a négyfokozatú váltóval, egycsapásra az amerikai fiatalok álmaiba költözött.
Az igazán nagy üzlet azonban 1966-ban ütött be, amikor Peyton Cramer, a Shelby American Inc. igazgatója kitalálta a "rent-a-racer" koncepciót. Az ötlet lényege az volt, hogy ha valaki szeretne egy hétvégi versenyen részt venni, vagy csupán krúzolni a Shelbyvel, ne kelljen megvenni az autót, hanem legyen lehetősége kibérelni. Cramer a Hertz autókölcsönzőnél kopogtatott és ők belementek a dologba. Így azév folyamán 1001 darab, főleg hollófekete fényezéssel és aranyszínű csíkokkal dekorált Shelby GT 350.H.
típusú autó került a kiválasztott kölcsönzőkbe. A hiedelemmel ellentétben azonban nem csak ezzel a színkombinációval készültek a modellek, hanem létezett piros, kék és fehér alapon aranycsíkos festés is - egy utóbbi kivitelű járgánnyal röppen egyébként Slash csajával a szakadékba a Guns N' Roses Don't Cry-jának klippjében.

Szokatlan, de valódi: fehér-arany csíkos GT 350.H.

A modellek tulajdonképpen sima GT 350-esek voltak, traction barral erősített
rugózással, speciális főfékhengerrel, a versenyzéshez szükséges extra kijelzőkkel és szilárdan a műszerfalhoz rögzített kilométerórával - nehogy a kedves kuncsaft magával vigye, vagy leessen a versenyzés közben. Az első példányok még a szabvány négyfokozatú váltóval kerültek a kölcsönzőkbe, ám ezeket rendre lepusztított kuplunggal vitték vissza, úgyhogy hamarosan áttértek az automata váltóra. Az autó hatalmas sikerré vált, hiszen érvényes jogsival, 25 éves kor fölött és tízenhét dollárral a zsebben - ennyi volt ugyanis a GT 350.H. bérleti díja - néhány órára bárki versenyzőnek érezhette magát. S hogy a pályákon se valljon szégyent az alkalmi pilóta, némi felárért akár a Paxton kompresszoros verziót is megkaphatta.
A járgányok pedig meg is jelentek, nemcsak a Hertz Sports Car Club rendezvényein, de még az SCCA futamokon is.

Ready to race

A GT 350.H. ritkaságuk miatt napjainkra már gyűjtemények féltett darabjaivá váltak, s ha néha gazdát is cserél egy-egy példány, az bizony bőven százezer dollár fölötti összegbe kerül.

Mondd, te kit választanál?

Az amerikai nosztalgiahullám, és az új Mustang sikereit látva nem volt nehéz kitalálni, hogy a GT 350.H.-nak is lesz retro verziója. 2006-ban be is mutatták a Ford Shelby GT-H modellt, a klasszikus fekete-arany színkombóval, 300 + 25 lóerős 4. 6 literes V8-as motorral (a + 25 lóerőt a Performance Kick gomb lenyomása aktiválja néhány másodpercre), 17 collos alufelnikkel, javított futóművel és hiper-szuper műholdas rádióval kombinálva. Sajnos itt a Shelby név már csak marketing, hiszen az autót a valóságban a Ford Performance Group fejlesztette ki. Mindenesetre abban az évben 500 darab készült a mintegy 8000 autót számláló Hertz Fun Collection (amelyben megtalálhatók a széria Mustangoktól kezdve a PT Cruisereken át számtalan jármű) új zászlóshajójából, melyeket természetesen csak a Hertz kijelölt kölcsönzőiben lehet bérelni.

2006 Ford Shelby Mustang GT-H

Magától értetődően ez a járgány már a születése pillanatában a gyűjtők kedvencévé vált; az első példányt a Barrett-Jackson aukciós ház 250 ezer Dollárért árverezte el, amely összeget nemes célokra adományozták - konkrétan a jövő pilótanemzedékeit oktató “Gathering of Eagles” alapítványhoz került.
Vitathatatlanul jól sikerült a Hertz Mustang remake-je, de számomra nem kétséges, melyik fekete-arany csíkos verdát választanám...
Most pedig megyek, és festegetem tovább a magam kis bérelt '66-os versenyautóját!