A 2009-es év a válságtól kihulló gyárak mellett sok patinás cég százéves jubileumát is elhozta; az Audi, a Bugatti és a Morgan is idén ünneplik a jeles évfordulót. Mellettük egy olyan vállalat születésnapját is megtartják az érintettek, amely ugyan már régesrég nem működik, ám a múlt század elejének egyik legvagányabb versenyautóját, s az egyik első amerikai sportkocsit is üdvözölhetjük személyében. Ez a cég a Stutz örök vetélytársa, a New Jersey-béli Mercer.
Az auto a Roebling család, egészen pontosan Ferdinand, Charles és az utóbbi fia, Washington A. Roebling II (nagybátyja, Washington Roebling I a Brooklyn híd egyik tervezője volt) szenvedélyéből született meg. A hármas a 20. század első évtizedének közepére már igen vagyonos volt; a nagyapjuk alapította John A. Roebling & Sons Co. acélmű jókora nyereséggel működött: itt készültek a W. Roebling I tervezte Brookly híd elemei is. 1903-ban saját várost építettek a vállalatuk dolgozóinak - természetesen Roebling néven.
1905-Ben megvásárolták a Commercial Car Co. céget, melyet egy évvel később Walter Co. néven költöztették át a new jersey-i Trentonba, egy vadonatúj üzembe. Az irányítást három ember tartotta kézben: a Roeblingek üzlettársaként Frederick Kuser ült az elnöki székben, William Walteré volt az alelnöki pozíció, Washington Roebling II pedig a titkári posztot kapta. Ő volt a fejlődés motorja is; 1908-ban a Walter autót tervező Etienne Planche mérnökkel közösen készítette el a továbbfejlesztett Roebling-Planche autót, néhány hónappal később pedig a Sharp fivérekkel, Williammel és Freddel a versenyzésre szánt, 393 köbhüvelykes, 40 lóerős Sharp Arrow-t.
1908 Sharp Arrow Runabout (Forrás) |
Ez utóbbi versenygyőzelmeinek sorára felfigyelt Ferdinand és Charles Roebling is, akik A. R. és J. L Kuserral, valamint William White-al közösen elhatározták, hogy sorozatgyártásra viszik az egyedi sportautót. Ennek érdekében felszámolták a szerény hasznot hozó Walter és Roebling-Planche márkákat, s 1909 májusában megalapították az új Mercer Automobile Company-t, amely nevét a megyéről kapta, ahol Trenton városa és a gyártelep volt. Az autót Etienne Planche tervezte a Sharp-Arrow alapjaira, míg az új, 30 lóerős T-hengerfejes motort az 1910-től a fejlesztés élére álló Finley Robertson Porter készítette Washington Roeblinggel közösen. Az első, Model 30 névre keresztelt típust Touring, Toy Tonneau és Speedster karosszériákkal szerelték, és magas, közel kétezer dolláros ára ellenére is 791 darabot sikerült eladni a hivatalos bemutató évében, 1910-ben.
1910 Mercer Model 30 |
1911-ben bemutatkozott a szolid Ford T Modelből kialakított sportos Racebout verzió, amely zajos sikert aratott Amerikai sebességőrült fiataljai körében. A Mercernél ennek hatására szintén a Racebout, illetve Runabout utónévvel látták el a továbbfejlesztett Model 35 rövid kasztnis típusait. A Mercer abban az évben a hat versenyből, melyeken hivatalosan indult, ötöt meg is nyert; a magabiztos Roebling garantálta minden vevőnek, hogy autója eléri a 110 km/h végsebességet. A siker az eladásokon is meglátszott, amely abban az évben megközelítette az ezer darabot.
1912 elején Európából hazatérőben Washington Roebling balszerencséjére a White Star vadonatúj luxushajójára, a Titanicra váltotta meg jegyét. Roebling még kimenekítette és egy csónakra tette gyermekét és feleségét, ám ő már nem jutott a túlélők közé. A sebességőrült cégrész-tulajdonos-fejlesztő halálával a Mercer lendülete megtört, noha akkor ez még nem igazán érződött. Ralph de Palma győzelme a los angelesi versenyen nagy eredmény volt, s az eladások is túllépték az ezres határt, egészen pontosan 1110 autó készült a Mercernél.
1913 Mercer Model 35 Racebout (Forrás) |
1915 Mercer Model 35 J Racebout (Forrás) |
Eddie Pullen és Mercere megnyeri az Amerikai Nagydíjat - 1914 volt az első év, amikor kockás zászlóval intették le a versenyeket. (Forrás) |
1914-ben kemény konkurenciát kapott a Mercer Racebout, Harry C. Stutz Model E Bearcat Roadsterének személyében. Bár a Mercerre nagyon hasonlító autót kezdetben sok kritika érte vetélytársánál kisebb teljesítménye miatt, az új hathengeres motorokkal bizony legyőzte indianapolisi kihívója a trentoni sportkocsit. A két járgány rajongótábora közt komoly rivalizálás volt a versenypályákon kívül is; alap szlogen volt a Merceresek körében, hogy: "You must be nutz, to drive a Stutz" (Hibbantnak kell lenned, hogy Stutzal járj). Erre persze jött a frappáns replika: "There was never a worser car, than a Mercer" (Soha nem volt rosszabb kocsi a Mercernél). Úgy látszik, van ami nem változik száz év alatt sem... A Stutz végső győzelmét "Cannonbal" Smith rekordja hozta el, aki 11 nap, hét óra és 30 perc alatt végignyargalt az USA-n Bearcatjával, úgy, hogy közben futott még egy 953 km / 24 órás csúcsot is.
A kihívó: 1914 Stutz Model E Bearcat Roadster |
A termelés volumene ennek ellenére 1919-ig folyamatosan nőtt, igaz évi másfélezer autónál több soha nem készült Trentonban; a Mercer mindig is kisszériás gyártó maradt.
A cég 1919-ben a Locomobile és Crane-Simplex márkákkal szervezett Hare vállalattal egyesült és Mercer Motor Company néven működött tovább. Egy évre rá végre új modellel jelentkezett a cég; a Mercer Model 5 Limousine és Coupé kivitelben készült, konzervatívabb formában, mint az addigi típusok. Az 5600 dolláros luxusautó mellett egészen 1925-ig maradt gyártásban a négyhengeres Racebout kivitel, a Model 5-ben azonban már 1923-ben kicserélték a régi erőforrást az új 5.5 literes 84 lóerős, hathengeres Rochester motorra - amilyen a korabeli Duesenberg versenyautókban is szolgált. A kezdeti fellendülés – 1920-ban 1117 autót sikerült eladni az egy évvel korábbi 857-el szemben – nem tartott sokáig, 1922-ben már csak 336 darab Mercer készült. A továbbfejlesztett Model 6 sem hozott sikert, 1924-ben összesen 48 autót szereltek össze; s hiába készült egy évvel később már 287 darab jármű, a Mercer csődöt jelentett.
1917 Mercer 22/73 Runabout (Forrás) |
1922 Mercer Series 5 Racebout |
1922 Mercer Series 5 Tourer |
1925 Mercer Series 6 Tourer - egyike az öt fennmaradt példánynak |
A céget a Durant autógyárat sikerre vivő Harry M. Wahl vette meg, aki az indianai Elkhart és a Mercer cégekkel közösen szerette volna kialakítani az Elcart Motor Company birodalmát. 1929-ben már bemutatkozott az új, 140 lóerős Continental motor, amelyet a 2640-4000 dolláros felső kategóriába szánt új Mercerekbe szereltek volna. A ’29-et követő évek azonban nagyon nem kedveztek az autóiparnak, s a Mercer feltámadása dugába dőlt; 1931-ben a new yorki autószalonon bemutatták még ugyan az új modell prototípusát, ám az már soha nem került sorozatgyártásba.
A hatvanas években Virgil Exner bemutatta a Revival-Car tanulmányautók sorát, amelyekkel többek közt a Duesenberg, a Bugatti és nem utolsó sorban Mercer márkákat támasztotta volna fel. S míg a Duesenberg prototípusból végül a rettenetes Stutz modellek sora származott, addig az 1965-ös a hosszított CSX 2451-es Cobra vázra, s természetesen 289-es Shelby motorral, az olaszországi Sibona-Basano karosszériaépítő cégnél elkészített behajló lámpás Mercer protó megmaradt egyedi darabnak, jóval nagyobb presztízsértékkel - végső Touché a két rivális küzdelmében.
1965 Mercer-Cobra by Virgil Exner (Forrás) |
Mercerek százéves jubileumát idén júniusban ünneplik, természetesen Roebling városában, ahova várják a még megmaradt járgányokat. Talán köztük ott lesz a Mercer Runaboutok alapjául szolgáló Sharp-Arrow autó is, amelyet 2008 szeptemberében kínálták árverésre, ahol 160 ezer dollárért kelt el.