A szokásos vasárnapi blogbejegyzés elmaradásáért elnézést kérek. Mentségemre szolgáljon, hogy nemes cél, saját verda beszerzése miatt nem ragadhattam billentyűzetet. A Nyírségben bóklászva - meg persze saját jövendő járgányomra gondolva - jutott eszembe a következő sztori megírása; olyan autóké, amelyeket mára a históriát kutatókon kívül gyakorlatilag elfelejtettek. Pedig egyáltalán nem voltak silány minőségű konstrukciók, egyszerűen nem maradtak meg kiemelkedőként a kollektív emlékezetben - akárcsak az én kis fehér verdám, amelyet szinte senki nem keres, nem szólnak róla legendák, s nem dobog értük lelkes street racerek ezreinek szíve. Pedig remek érzés volt végigcsapatni vele az M3-ason!
Szóval, amíg az autóenciklopédia elkezdéséhez összegyűlik a megfelelő csapat, előzetesként bemutatom azokat a járgányokat, amelyek minden bizonnyal a kiadvány elején szerepelnének - mégha nem is az első helyen. No, nem azért, mintha olyan kiemelkedő műszaki alkotások lennének, csupán a nevük miatt, amely így hangzik: ABC.

Kezdetnek megteszi... (Forrás)

Az 1919-ben Hershamban alapított ABC motorgyár (All British Cycle, illetve All British Motor Company) a kétkerekűek és repülőgépmotorok előállítása mellett a cyclecaroknál alig nagyobb sportos kisautók gyártását tűzte ki célul. Az első, végletekig puritán ABC autó 1920-ban mutatkozott be; jellemző módon az olyan dolgok, mint az elektromos önindító, vagy a négykerék-fék feláras extrának számítottak. Ami viszont kárpótolta mindezért a vevőt, az a korrekt vételár, és a Granville Bradshaw által tervezett 30 lovas, 1203 köbcentis kéthengeres bokszermotor volt, amely a négysebességes erőátvitelen keresztül az alig 400 kilogramm tömegű autót 100 km/h-s végsebeségig gyorsította.

1919 ABC 400 (Forrás)

1920 ABC Sports

Persze semmi sem tökéletes; a függő szelepes (OHV) motor hosszú szelepszárai gyakran nem bírták a megterhelést, és tönkrementek, nem kevés bosszúságot okozva a tulajdonosnak. Még 1920-ban megjelent az ABC Sports modell, amelynek szívét 35 lóerősre tuningolták, így akár 105 km/h-val is száguldhatott. Ezt a típust 1921-ben, 1922-ben és 1923-ban indították a brooklandsi versenyeken, ám a szabályok miatt eleve esélytelen volt: az 1100 köbcentis kategóriához túl nagy volt az 1. 2 literes erőforrás, az 1. 5 literesek között viszont gyengének bizonyult. Emellett kellemetlen meglepetésként szolgálhatott a hűtőmaszk tetején elhelyezett tanksapka, amelybe előszeretettel öntötték a hűtővizet a tapasztalatlan szerelők.

1921 ABC Scootamota - avagy Babetta Brit módra (Forrás)

1926 ABC Super Sports (Forrás)

1924 ABC Super Sports (Forrás)

A legproblémásabb pont mégis a csekély teljesítmény volt; ezen kívánt segíteni az 1924-ben bemutatott Super Sports, amelynek lökettérfogatát 1326 köbcentire, teljesítményét pedig 40 lóerőre növelték; ez 110 km/h végsebességet tett lehetővé. Nem elhanyagolható az sem, hogy Bradshaw kijavította a szelepeket és javított a motor kenésén, ami így jóval megbízhatóbbá vált. Mindez azonban már kevés volt a vevők megfogásához, akik egyre inkább elpártoltak az ABC-től, amely 1929-ben a termelés leállítására kényszerült; addig körülbelül 1500 autó készült a cégnél. Érdekességként megemlíthető, hogy Marcel Leyat légcsavaros autóját is egy ABC gyártmány Scorpion motor mozgatta.

A Brierley Hillben 1969-től működő ABC (Auto Bodycraft) cég semmilyen kapcsolatban nem állt a hershami motorgyárral. A Bill Powell és Ken Heather által készített ABC-k a Mini szerkezeti elemeit, és 850 köbcentis, 35 lóerős négyhengeresét felhasználó háromkerekű, nyitott sportos kocsik voltak. A kétszemélyes ABC Tricar mindössze 500 kilogrammos tömegét fürgén mozgatta a Mini-motor; a parányi járgány akár 135 km/h-val is száguldhatott. 1973-ben, 24 darab elkészülte után álltak le a gyártásával.

1969-1973 ABC Tricar (Forrás)

Az ABC néven gyártott Brit autók soha nem váltak legendává, mégis helyük van az autó történetének lapjain, s néhányan - köztük most már Te is, kedves Olvasó - ismerik ezeknek a ritka járgányoknak sorsát.
Én pedig a cikkel örvendezem a magam kis ismeretlen "kuriózumának". Isten hozott nálam, Suzi!