Az elnyűhetetlen terepjárók mintapéldánya, az offroaderek őse a Willys Jeep mellett kétségtelenül a Land Rover. Hatvan éves története alatt számos kihívója akadt - a legkeményebbek a távol-keleten, ahol a japán kormánynak szánt terepjárókból civil használatra továbbfejlesztett Nissan Patrol és Toyota Land Cruiser gépek kezdték meg hosszú útjukat a legendává válás felé.
A hazai pályán sem volt nyugta a büszke Britnek; a barkácsolásmániás angolok minden létező platformra építettek terepjárónak látszó autókat, vagy az ügyesebbek valódi sárdagasztókat. Közös ismertetőjegye ezen járműveknek az általában üvegszálas műanyag karosszéria, a vagy ultrakonzervatív, Jeepre hajazó, vagy angolosan elborult forma. Az expedícióra szánt egyedi gépek és a nyikorgó, Ford Sierra alapú kit carok mellett azonban hébe-hóba valódi versenytársak is megjelentek, amelyek komoly szándékkal, ám szűkre szabott anyagi lehetőségekkel léptek a porondra és buktak el hamar. Az egyik ilyen majdnem siker a Land Master volt.

1984 Land Master 4x4 (Forrás)

Bár nem tartozik szorosan a történethez, mégis meg kell említeni, hogy az első jármű, ami a Landmaster nevet viselte, amerikából jött, egy posztapokaliptikus scifi vízióból.
A Damnation Alley című, harmadik világháború után játszódó film egyik főszereplője volt a legendás kaliforniai custom autó építő, a Black Beauty-t és a Mantaray-t elkészítő Dean Jeffries által megalkotott 12 kerekű szörnyeteg.
A jövőbéli Landmaster háromszög alakú, forgókeretes kerékelrendezése révén mindig nyolc kerék mozgatta az autót, amelynek meghajtását egy hátulra beépített 391 köbhüvelykes Ford teherautó-motor végezte egy ipari Allison váltóművön keresztül. A lenyűgöző kiállású gépet a történet szerint szabvány teherautó alkatrészekből tákolták össze, hogy sérülés esetén minden eleme könnyen pótolható legyen; emellett masszív páncélzata, kétéltű kialakítása és kiváló terepjáróképessége a nukleáris pusztulás utáni világ egyetlen közlekedési eszközévé tette, amiben az utasok túlélhetik az utazást.
Az amerikai Landmaster megépítése mintegy 300.000 dollárba került, s különlegességét mutatja, hogy még a közelmúltban is felhasználták különböző filmekhez. Jeffries 2005-ben felújította az autót új tulajdonosa részére, aki utána egy amerikai körúton mutatta meg képességeit a továbbra is lelkesedő közönségnek.

1977 Dean Jeffries Landmaster (Forrás)

1977 Dean Jeffries Landmaster (Forrás)

Az amerikai Landmastert 1977-ben alkotta meg Jeffries, míg Angliában a Cornwall-béli St. Dennis-ben található Trelavour Road Garage-ban készült el az első Land Master prototípus Stan Metherell felügyelete alatt, ugyanabban az évben. Metherell egy olyan munkagépet akart készíteni, ami rendelkezik a Land Rover jó terepjáró képességével úgy, hogy közben teherbírása jócskán felülmúlja a Landy-ét. Ehhez az alapokat a tengerentúlról szerezte be; egy Dodge pickup szerkezeti elemeit, futóművét és 5.9 literes, 170 lóerős V8-asát építette bele a saját tervezésű acél csővázba, amelyre egy igazi baltával faragott karosszériát alakított ki. A tesztek során kisebb problémák léptek fel; a hepehupás utakon a karosszéria lerázkódott az oldalsó alvázhossztartóról, így a rögzítési pontokat át kellett alakítani, hogy elviseljék az igénybevételt. 1978-ban elkészült a Land Master hivatalos prospektusa, amelyben a Chrysler motor mellett a jóval könnyebben beszerezhető 3.8 literes, 82 lóerős soros négyhengeres és négyliteres, 101 lovas V6-os Perkins dízelszívekkel is ajánlották az autót. A készítők az első prototípussal a készítők elindultak vevőket keresni; és érdekes módon Anglia vidéki területein jókora érdeklődés fogadta őket. A farmerek és a városi rendőrségek lelkesedtek a nagyteljesítményű terepjáróért; így a csapat bizakodva tért vissza a műhelybe. Már csak pénzt kellett szerezni a gyártás beindítására, hiszen manufakturális módszerekkel nem lehett kielégíteni a felmerült igényeket. Ám úgy tűnt, ez a probléma is megoldódik: a Védelmi Minisztérium a hadsereg részére tesztelni kezdte a Land Master prototípusokat, amelyek végül minden feltételnek megfeleltek. Az autókon egy sor átalakítást kért a hadsereg, hogy alkalmas legyen a forgatható Rapier rakétakilövő felszerelésére - komolynak tűnt tehát a megrendelés, így a Trelavour Road Garage minden pénzét az autó fejlesztésébe fektette Metherell. A nyolcvanas évek elejére havi 500 autó gyártását vették tervbe, ami hatalmas mennyiségnek tűnt a kis műhelynek.

1977 Land Master 4x4 (Forrás)

Ám a Védelmi Minisztérium váratlanul kihátrált a terv mögül, s a megígért támogatás és megrendelés végül soha nem érkezett meg St. Dennisbe, és a kis csapat ott maradt az elkészült előszériás darabokkal, pénz és gyártási lehetőség nélkül. A Chrysler motoros prototípust a cornwalli rendőrség vásárolta meg - ez később visszakerült a Trelavour Garage-ba -, míg egy másik, Perkins dízel erőforrással szerelt autó a Western Excavating cég birtokába került. Az autó gyártási jogát és a terveket Metherell a walesi C.K. Farnworth cégnek adta el, amely azonban soha nem folytatta tovább a munkát. A Land Master egy nagy reménnyel kecsegtető terv volt, nagy lehetőség, hogy konkurenciát teremtsenek a Land Rovernek; így viszont csupán az egyike marad az autó történetének kuriózumainak.