Rutinos oldtimershow látogatóként már nem fog el hatalmas izgalom egy-egy kiállításra érkezve; inkább egyfajta nyugodt várakozás és visszafogott kiváncsiság vesz erőt rajtam, miközben leadom a cuccaimat a ruhatárban, előkeresem a jegyet, s lövésre emelem a fényképezőgépet. Október 24.-én, délelőtt tíz órakor sem volt ez másképp, amikor a SYMA csarnok bejáratánál eltépte a tiketteket a szimpatikus biztonsági őr. Jobboldalt barátságosan üdvözölt egy fekete Ford T, s mellette téblábolt kisöccse, a kék Model A is. A csodás bordószínre fényezett Peugeot 203 Fourgonette látványa már mosolyra fakasztott; mindig is lesznek kétségeim a francia autókkal szemben, de stílusuk van a galloknak, meg kell hagyni! A pozitív energiákkal való feltöltődés kezdetét vette, s tovább sétáltam a szigorú tekintetű, hatvanas évekbéli Fiat 2300 és majd' negyven évvel öregebb elődje, az 509-es közé beékelt Maserati Indy felé. A cég indianapolisi győzelmei tiszteletére elnevezett autó ugyan sosem tartozott a kedvenc szigonyos modelljeim közé, látványától a mosoly mégis tovább szélesedett a képemen. A dögös, Porsche-tervezte hathengeres motorral szerelt Wanderer W25K Roadster felé már ismerősként biccentettem, a mellette terpeszkedő ódon tűzoltóautó látványától pedig valamit megértettem az ilyen verdákért lelkesedők szenvedélyéből. Azután balra fordultam, és képszakadás...
 |
| Ford T Model |
 |
| Ford A Model |
 |
| Peugeot 203 Fourgonette |
 |
| Fiat 2300 |
 |
| Maserati Indy |
 |
| A Wanderer és a tűzoltóautó |
A blog régi olvasóinak már beszámoltam arról, hogy ez az egész autótörténelem iránti mizériám három járgány képétől származik, melyekkel még gyermekként találkoztam. Az egyik az Avanti volt, amelynek leszármazottjával a '89 őszén kiadott 1990-es Autókatalógus lapjain, majd nem sokkal később egy barátomnál, az ősrégi, Liener-féle Autótípusok viseletes képein szemeztem. A másik gép(ek), ugyanebből a könyvből az eszelős szépségű Iso Rivolta, illetve az alapjaira épített A3L Grifo modell voltak. Az Avanti alapvetően sima ügy; találkoztam már ilyen autóval élőben, elismerően tisztelegtem Raymond Loewy időtálló alkotása előtt, de nem rendített meg a látványa. Most viszont, a SYMA óriásbunkerében egymás mellett állt minden idők számomra két legvonzóbb autója: Giugiaro, a 21 éves kölyök által megrajzolt Rivolta túrakocsi, és a Ferrarinál sok csatát megélt, veterán Bizzarrini mesterműve, a Grifo sportautó... Valahogy aképpen matathattam a fotómasinám beállítógombjaival, ahogyan a tinédzser srác barátnője melltartójának pántjával az első éjszakán: remegő kézzel, ügyetlenül, hihetetlenül magányosan. Tíz percembe telt, mire újra képes voltam értelmes ember módjára gondolkodni és cselekedni; ezalatt legalább harmincszor mentem el a két autó előtt fel és alá. Annyi önuralmam szerencsére maradt, hogy az égnek forduló csatakiáltások helyett halk mormogással küldjem üzeneteimet az Úr felé, aki volt olyan kegyes, hogy térben és időben összehozott eme két csodával. Megjegyzem, nem én küzdöttem egyedül hasonló érzésekkel; többször is hallottam a Susogós mackókból már jól ismert "Azt a büdös, mocskos, rohadt életbe..." hörgést az autókhoz érkezőktől. Végül az agyamban bekattant az ilyen alkalmakra tartogatott zenét indító relé, és nekiálltam képeket lőni a két Iso-ról, ahogyan egy "profinak" illik...
 |
| Így álltak ott ők ketten: az Iso Rivolta és Grifo |
 |
 |
| Iso Grifo |
 |
| Iso Rivolta IR300 GT |
Persze tovább kellett mennem, bármennyire is nehéz volt. Bevallom, sem a Dino 246 GT, sem a fantasztikus kék színben pompázó Fiat 500F nem tudott megragadni; újra és újra visszapillantottam, ott állnak-e még az Iso-k. Szerencsére a szomszédos szekcióban felsorakoztatott Opelok, s köztük a már szintén sokszor látott 1911-es 6/16 PS Torpedo szomszédságában kedves mosollyal, s korhű ruhában sétálgató hostess hölgy kellően evilágiak voltak, hogy a cipőm megkapaszkodhasson a betonban. Az ötvenes évek egyik legszebb tucatautója, az Opel Olympia Rekord láttán kicsit újra elszomorodtam, hogy S.F. barátom néhány éve szinte aprópénzért adta el a fészerben húsz éve álldogáló Olympia Car-a-Vanját... S persze jöttek a szoci csodák is: a Skoda Octavia és Felicia, amelyek a legsötétebb időkben is el tudták hitetni az emberekkel, hogy az élet szép; a bitang stílusosan restaurált és utánfutóval ellátott kis Trapant P60-as,a borzalmas rikítósárga színre fényezett "Záper", a piros Fityó, s a már lassan legendává nemesülő ezerhármas Lada. Mellettük állt az a motor, ami miatt a kétkerekűeket szerettem meg: az MZ ES 250-es - hányszor szereltük 125/1-es kisöccsét Öcsibácsinál! Persze erről szól ez az egész oldtimerezés; még a mi "fiatal generációnknak" is sok emléke van ezekről a járgányokról, nemhogy a tőlünk tíz-húsz évvel korábban született, a családjukban és munkájukban jobban megnyugodott és konszolidálódott embereknek, akik most újraélhetik legszebb éveiket. S akkor még nem is beszéltem az idős bácsikról és nénikről, akik az unokák, vagy egymás kezét fogva járták körbe a kiállított vasakat, s húzták mosolyra a szájukat az egykor rettegett Csajka - amelyből idén fehéret állítottak ki - vagy várva várt családi Moszkvics előtt: "Én győztem, sz*rháziak!".
 |
| Fiat 500 F |
 |
| Dino 246 GT |
 |
| Fiat 1500 Viotti Cabrio |
 |
| 1911 Opel 6/16 PS Torpedo |
 |
| Opel Olympia Rekord |
 |
| Skoda Octavia |
 |
| Trabant P60 |
 |
| Lada 21011 és Zaporozsec ZAZ 968 |
 |
| MZ ES 250/2 |
 |
| Volga M-21 |
 |
| Fordok egymás közt |
Az Alfa álomszerű sport(os) autói - egy vadító vörös Giulia 1300 GT (szintén must have kategória, noha nem annyira agyeldobós, mint az Iso-k) és a negyvenes évek elejéről ittragadt 6C - mellett egy elegáns Unic L3 Phaeton ajtajára fonódott a különös mosolyú, csinos hostess keze - bizarr, hogy egy öreg autó és egy felöltözött nő is érzékibb tud lenni, mint az amerikai autós magazinok lestrapált, vizespólós kocsimosó csajai...
 |
| Különböző kor, azonos szenvedély: Alfa Romeo 6C és Giulia 1300 GT |
 |
| A hölgy és az autó: Unic L3 |
 |
| Egy csábító Ford T Model |
A Sting Ray kabrió segge és az ötvenes évek őrült amerikai fiatalságát idéző Impala az ajándéktárgyak közé csábított, ahol végre rock szólt, elnyomva a már tavaly is nehezményezett szalonzenét (igaz idén már alig vettem észre...). Egy Woody kombis dekorációval, s persze a Maróti könyvesboltból származó anyaggal is gazdagabban, szinte érzéketlenül sétáltam el a Rollsok mellett, viszont újfent mosolyra fakasztott a világ két, talán legelcseszettebb mű-nosztalgikus autója, a Panther De Ville és a CMC Classic Tiffany. Tudnám, ki a fene vett ilyeneket; bár azt hiszem nem is érdekel... A háromkerekű Méray Express és a kék Magosix, a Népmotor, valamint a hazai motorgyártás javát felvonultató tárlat mellett hamar tovaléptem - szívemben az elszalasztott lehetőségek miatti, jól ismert szomorúsággal. Node a motorokhoz érkezvén újra felvidultam; a vagány kis Honda CB200T-t azonnal kigördítettem volna, ahogyan a mellette sorakozó gépek többségét is. Idén nem láttam Tritont, viszont a kis Maico, az 500-as BSA, a Jawa Briggo és Yamaha versenygépek, vagy az angolos Matchless, AJS, Norton és Triumph motorok együtt közel hasonló hatást értek el. Az idei nagy kedvenc számomra kétségtelenül a '33-as, 11 lóerős egyhengeres 250-es Red Panther Model 20 volt. A kis vörös gép látványától egy pillanat alatt a harmincas évek Angliájának egy vidéki útjára kerültem - mondjuk úton Bow Brickhillből Husborne Crawley-be -, hülye sapkával a fejemen, boldogan zötyögve a tányérnyergen, s akár 60 mérfölddel hajtva, hogy végre együtt piknikezhessem a bájosan lóképű és szeplős Marie Anne Willmingtonnal a Ridgmont Road melletti erdő rétjén... Vehehe - immár nem lehetett levakarni a vigyort a fejemről... Az Indianokon és a Harley-Davidsonokon is gyorsan átverekedtem magam, viszont a német és orosz - bocsánat, szovjet - motorok újabb hümmögős körökre késztettek.
 |
 |
| Chevrolet Corvette Sting Ray Convertible |
 |
 |
| Amerikai álom: Chevrolet Impala |
 |
| Panther De Ville |
 |
| CMC Classic Tiffany |
 |
| Népmotor és Magosix |
 |
| Honda CB200T; így vinném is... |
 |
| Maico versenymotor |
 |
| Angol vagány: 1933 Red Panther Model 20 |
 |
| S egy másik Brit fenegyerek: Riley versenygép |
 |
| Nagyon angolos cseh: Jawa Briggo |
A szomszédban egy komplett autószervízzel néztek farkasszemet a Mercedes 190 SL Roadster, a kis Austin-Healey és a lenyűgözően technokrata DeLorean. Egy névjeggyel gazdagabban - az itt kínált hidraulikus prés még szerephez juthat egy barátommal közös tervünkben - intettem búcsút a vicces motorblokk-embernek. Az angol-svéd szekció közelében néhány rozsdálló project car kínálta magát - komolyan, szinte hallottam, ahogyan a rozsda ette a karosszériát. Nem gyáva embernek való feladat! Az öreg traktorok és stabilmotorok megfejthetetlenül sok látogatót vonzottak; nehezebb feladat volt őket fényképezni, mint a talán leg-izlésficamosabb amerikai autókat, az óriási, csónakfarú Buick Rivierákat... Néhány vintage is tiszteletét tette, mint az Edward korabéli angol-Daimler, a fehér Wanderer, vagy a delfinorrú Renault NN, amely óriásnak tűnt, a mellette lapító pöttöm MG Midget mellett.
 |
 |
| A műhely, a Merci és a Healey |
 |
| Azt mondják, Isten megveti a gyávákat... |
 |
| Klasszikus Brit Daimler |
 |
| Angyali Volvo P1800 |
Jókora harcijármű kiállítást is kerítettek a szervezők; látható volt itt elsősegélykocsinak és parancsnoki autónak felkészített Gaz-69, mint lánctalpas NSU Kettenrad, Afrika Korps festésű, oldalkocsis BMW R75, Jeep-ek és még számos más gép, amelyeket be kellene azonosítanom, de már nincsen már hozzá energiám.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| Haditechnika dögivel... |
A felsorolásból kimaradt jónéhány autó: a Citroenek, a hozzájuk tartozó szende apácával, a Mercedesek, Minik, Jaguarok és Porschék - de ezekről inkább néhány képekkel mesélnék. Mindenesetre az idei SYMA-béli kiállítás is hatalmas show volt, több órás utazás egy soha nem létezett világba; egy olyan világba, ahova szemlátomást egyre többen szeretnének eljutni. Remélem a kapuk jövőre is szélesre tárulnak a látogatók előtt; én ott leszek!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
