A már több, mint százéves Morgan méltán népszerű sportkocsikkal ostromolta a múlt század elején az európai versenypályákat. Kis háromkerekűi a motorok, vagy a cyclecarok kategóriájában évtizedekig az első helyeket bérelték ki. Az autó legnagyobb rajongói érdekes módon a minden más tekintetben Brit-utáló franciák voltak: az 1910-es évek elejétől a  Morgan gépek igen népszerűnek számítottak a francia versenyzők körében, elsősorban fürgeségüknek és kedvező áruknak köszönhetően. A cég bemutatkozása az 1913-as amiensi cyclecar versenyen McMinnies győzelmével zárult, akinek háromkerekűje azon nyomban a figyelem középpontjába került. A sikert meglovagolva számos vállalkozás kezdett a Morganon alapuló, vagy hozzá hasonló three-wheelerek gyártásába; lássuk hát a legismertebbek történetét.

1919 Darmont-Morgan Sport

Már a kezdetektől sokan foglalkoztak Franciaországban a Morgan autók importjával; Franquebalme, Badelogue és Guyot cégei mellett a Darmont fivérek, Roger és André is árulták, illetve javították a kocsikat. Az üzleti résszel és a technikai fejlesztéssel inkább Roger foglalkozott, míg André versenyzett a Morgannel. Az első világháború előtt évente több száz kocsit szállítottak be az országba, 1915-re pedig vagy 500 darab Morganre volt megrendelés, amit a harcok miatt már nem tudtak leszállítani. 1919-ben a Morgan egy győzelemmel tért vissza Franciaországba: Paul Houel-nek egy Darmont által felkészített autóval sikerül megnyernie az azév augusztus 16-án, a L’ Eure pályán megrendezett Nagydíjat. Még abban az évben Roger Darmont szerződést írt alá a Morgan Motor Companyval az autók franciaországi gyártására, amely hamarosan meg is kezdődött a párizsi elővárosban, Courbevoie-ben lévő műhelyben. A Darmont-Morgan névre keresztelt járgány teljes egészében megfelelt a brit változatnak, vagyis egy háromkerekű, egy és kéthengeres, az autó orr-részére szerelt 500-1100 köbcentis léghűtéses MAG, illetve lég-vagy vízhűtéses JAP motorokkal, lánchajtással, és kétfokozatú sebességváltóval, valamint felcserélhető első és hátsó kerekekkel szerelték. Velük a kocsik simán elérték a 105-120 km/h végsebességet is. A kisebb, egyhengeres MAG IOE erőforrást Cozette kompresszorral leginkább a versenykivitelekbe szerelték, melyek V2-es társaikkal együtt sikeresen vettek részt a gailloni, la turbie-i és mont venoux-i hegyiversenyeken. A szériaautók is hamar népszerűvé váltak, és 1920-ban már heti 14 Darmont készült a cégnél. Ekkor kerültek a fivérek összetűzésbe egy Malcolm Stuart Sandford nevű angollal, aki már jó ideje a Darmont autókkal versenyzett, s aki szeretett volna egy saját kereskedést nyitni a kis háromkerekűek forgalmazására. Darmonték azonban elhajtották - ők ugyanis saját kereskedőhálózatot építettek ki - és ezzel egyik legnagyobb ellenfelüket hozták létre. De erről majd később.

1922 Darmont-Morgan Sport (Forrás)

Az évek során a Darmont egyre inkább eltért a Morgantől, és saját stílusú karosszériát és saját motort kaptak a kocsik. Az egyik legismertebb modell, az 1. 1 literes Blackbourne, illetve az azon alapuló, hivatalosan saját fejlesztésű Darmont motorral szerelt Special volt, amely egyes válozataiban akár 150 km/h-s végsebességével az 1920-as évek második felében sorra hódított el a trófeákat 500, 750 és 1100 köbcentis kategóriákban, olyan versenyeken, mint a Course de Côte des 17 Tournants, a Coupé de l’ Armistice és a Course de Côte de Gometz-le-Châtel. 

Darmont Spécial prospektus 1927-ből

1932 Darmont Spécial (Forrás)

1926 Darmont Spécial versenyben

1933 Darmont Étoile de France (Forrás)

Hasonlóan sikeres versenyautó volt a kisebb méretű, olcsóbb és gyengébb, de szintén 1. 1 literes motorral szerelt Étoile de France is, amely kiviteltől függően 110-125 km/h-t bírt menni. A következő széria a harmincas évek elején mutatkozott be; ez volt az elegáns Aéroluxe, amelynél a motort és a háromfokozatú váltót már valódi motorházba rejtették, emellett független első kerékfelfüggesztést kapott az autó, ami akkoriban nagy ritkaság volt. Ezzel a kocsival 1934-ben sikerült győzni a nehéz, 24 órás Bol d’Or versenyen.

1934 Darmont Aéroluxe (Forrás)

1934 Darmont V-Junior (Forrás)

1935-ben mutatták be a Morgan 4/4 inspirálta új, 1.1 literes V2-es motorral szerelt négykerekű V-Junior roadstert, amely egy évvel később kiszorította a kínálatból a háromkerekű autókat. Az autógyártás azonban ekkorra már visszaesett a Darmontnál, és egyre inkább a Blackbourne-alapú motorok gyártására álltak át. 1939-ig valószínűleg még készült néhány V-Junior autó a francia Morgannél; azután a második világháború elsöpörte a Darmontot.

Persze a kis franciák nem egyedül kőröztek a versenypályákon; a Darmontnak hamarosan számos kihívója akadt saját hazáján belül is. Az egyik legkeményebb ellenfele a bosszúszomjas Malcolm Sandford által épített autó volt, amelynek története hamarosan olvasható itt, az Autohistoryn.