Esküszöm, nem vagyok normális! Július harmadikán, délután kettőkor, a legrosszabb harmincfokos kánikulában kell idejönni, a Mária Valéria híd lábához. Értem én, veteránjármű-találkozó, klassz vasak, klassz arcok, de akkor is! Ahogy leszálltam kis Szöcskémről szinte klimaxos hőhullám öntött el, még a fényképezőgépem is izzadni kezdett. De ezért a morc pofáért már megérte kigurulni az aszfalt / dzsumbujszaunába:

 Az Espadának már a létezése is értelmetlen: négyszemélyes, családi kombikupé, amit 325 lóerős, négyliteres V12-es hajt meg. Apuci farokcsóválója vagyok...De azok a Campagnolo felnik már magukban egy ipari formatervezői szakdolgozat témájául szolgálhatnának, akárcsak a karosszérián végigvonuló tőrmotívum - merthogy ezt jelenti az Espada szó: a bikát kardjával ledöfő matadort, illetve magát a kardot. És amikor megböffent a tizenkét henger, a madarak holtan estek le a fákról! Ó, szent céltalanság!

De tovább, el a kötelező Bogár, a jól ismert Austin Ten, a kis Fiat 1100 mellett, alaposan körbejárva a Mercedes 190 Heckflossét ismét elmosolyodtam: rendben, világos, a jobb láthatóság miatt került az irányjelző a visszapillantó tükör alá. Aber meine Herren, most őszintén, azért kuncogtunk egy kicsit, amikor végigvertük ezt az elképzelést a vezetőségen, nicht wahr?

Egymás mellé téve a lenyűgöző kékségű Fiatot és osztrák féltestvérét, most sem tudnám megmondani, melyiket tartom csinosabbnak - de a kackiás-bajszos, bokszermotoros Steyr körül kettővel több kört tettem az idén, úgyhogy a verseny lassan eldőlni látszik.

A BMW-ken és a betyáros Renault 5-ösön túl álldogáló három amcsi gép a tengerentúli autóipar bukásának gyökerét tanúsították; az Oldsmobile már magában határeset volt, de a japánosan jellegtelenné formált Buick Century a kilencvenes -és a barokkosan túlpimpelt Mercury Cougar a hetvenes évekből elborzasztó példát mutattak, hogyan nem szabad autót tervezni.

 Ezután a dolgok kicsit elmosódottá váltak; talán a hőség miatti dehidratáció okozta, de az is lehet, hogy a szívdöglesztően vörös Alfa Romeo. Lehetetlen nem szerelembe esni egy ilyen autóval - s amikor már az ember kikászálódna az érzelmi gödörből, jón a következő pofon: a V8-as MG B GT. Ekkor belül bekattant Alicia Keys már-már elfeledett száma, hogy ne hallgasson el még órákig... Csopper Sanyi kollégámmal együtt figyeltük, hogyan mordul fel brit fenevad, miután a tulajdonosa bepöccentette, s közösen eresztettünk meg egy "aztakurvát', amikor elgurult nyugatnak. Még akkor is bambán bámultunk, amikor egy kisöreg, autentikus népviseletben - rövidgatyó, lyukacsos atlétatrikó, strandpapucs - mellénkpöfögött kehes Pannóniájával, s hosszasan farkasszemet nézett velünk. Talán úgy érezte, neki szól az áhitat. Talán nem is tévedett...

Persze nem ez volt a vége, á dehogy. A sűrűjében várt még két BMW 2002-es - amiből az egyik egy Baur Cabrio volt. Hátrébb egy Citroen 5 CV csalogatott - szemlátomást a gyerekek kedvence volt az autó; az egyik srác, miután hosszasan vizslatta a járgányt, csak annyit mondott: ebben a formában kéne, de a tekerős indítás - kurbli - helyett belülről indítóssá kellene tenni, mert az kényelmesebb... Teljesen igaza van! A kiscitrom mellett a Retroautók a keleti blokkból modellsor legújabb, frissen bontott példányai álldogáltak. Illetve, közelebbről nézve kiderült, hogy csak az egyik, a Moszkvics 401, alias Opel Kadett illik bele, míg mellette az eggyel nagyobb szériából származó Opel Olympia volt kiállítva, tökéletes példájaként a megbonthatatlan szovjet-német barátságnak.

Zárásképp következzen néhány kép a többi megjelent autóról. Tiszteletüket tették az Auto-Unionok, a megszokott Jawa / CZ / Pannónia / Ural-IMZ csapatok (mekkora arc volt az egyik, amikor fapofával rükvercbe tette az oldalkocsis böszmeteget és kitolatott a parkolóhelyéről - ezt a mutatványt sosem tudom megunni), VJ autói, a Praga taxi, az úri kategóriát pedig néhány Mercedes, egy Cadillac és egy Bentley képviselte. Jövőre, ugyanitt!