Hans Enzmann, a schuepfheimi szállodatulajdonos, akinek vállalkozása egy autóversenyektől és persze versenyzőktől nyüzsgő vidéken volt, az 1950-es években látott neki egy Volkswagen alapú sportkocsi megépítésének. A műszaki alapot a VW Bogár szolgáltatta, nem véletlenül, hiszen Hans a vendéglátóipar mellett Volkswagen kereskedőként is ügyködött. A karosszériát Enzmann fiával, az orvosi végzettségű Emilllel közösen alakította ki: egy 1: 1 arányú famodellt készítettek, arról vették le a mintát, ami alapján grandsoni Stämpfli csónaképítő cég elkészítette a Porsche stílusú, üvegszál-erősítésű poliészter karosszériát. Ez 1952-re készen állt, ám a további finomítások egészen 1956-ig tartottak. A nyitott spider kasztni egészen érdekes ponyvatetőt és tetőnyitó szerkezete kapott, aminek működése némileg emlékeztet a mai varió-tetőkére; a ponyvát a merev kerettel először hátra kellett tolni, majd a csomagtartóba lehetett csukni. Vérbeli Spiderként az Enzmann karosszériáján ajtókat nem alakítottak ki. Végül 1956-ban, a Comptoire Suisse rendezvényen jelent meg egyszerűen Enzmann néven a Bogár 30 lóerős, 1200 köbcentis bokszermotorjával szerelt autó. A gyengécske erőforrás azonban nem felelt meg Enzmann elképzeléseinek, aki vérbeli versenyautót akart készíteni, így hamarosan elkészült egy 1. 3 literes, 42 lóerős, svájci MAG, vagy amerikai Judson kompresszoros kivitel, illetve egy 60 lóerős 1. 6 literes Porsche motoros verzió is. A nemzetközi porondon az 1957-es frankfurti autószalon alkalmával debütált az immár Enzmann 506 Spider névre keresztelt járgány; az 506-os jelölés egyszerűen a kiállító stand száma volt.

A Spider kivitelt nemsokára kiegészítette a levehető tolótetővel ellátott Coupé is, ami azonban ritkaságnak számított az autók között. Az Enzmann 506 könnyű, kiviteltől függően alig 5-600 kg tömegű karosszériájának, és akár 160-190 km/h-s végsebességének köszönhetően népszerű versenyautóvá vált Svájcban. A Porsche motorokat könnyűszerrel lehetett akár 130 lóerősre is tuningolni, így a hegyiversenyzők is előszeretettel használták az ügyes kis sportkocsit. Válaszul az egyre hektikusabb Volkswagen alkatrész-ellátásra, 1958-ra Enzmann kihozott egy olcsóbb, egyliteres, 34 lóerős kétütemű DKW motoros verziót, módosított karosszériával és opciós fix keménytetővel, de beépíthető volt az akkoriban elterjed Panhard Dyna erőforrás is. Ugyanabban az évben mutatta be a Solex 32PBIC karburátoros, Oettinger által tuningolt OKRASA TSV-1300 erőforrással szerelt verziót is. Mindazonáltal az eladott autók száma a korlátozott volumenű otthoni gyártás miatt meglehetősen alacsony volt. Mégsem ez okozta az Enzmann végzetét; 1968-ban a Volkswagen megtagadta a további alkatrészek szállítását, így lehetetlenné vált a működés és mintegy 100 autó elkészülte után megállt a termelés.

 

 

 

Több mint harminc évnek kellett eltelnie, mire Emil Enzmann legidősebb fia, Kari, az autókereskedő –és restaurátor Werner Schreiberrel és az újságíró Walter Gossweilerrel szövetkezve újból megkezdte az autó gyártását. 2001-ben mutatta be a New Enzmann 506-os modellt, amely nevével ellentétben teljes egészében az eredeti felépítést követte, vagyis Volkswagen Bogár alvázra szerelték a műanyag karosszériát; az egyetlen különbség, hogy most már alapból egy 100 lóerős motort kapott a kocsi, de opcionálisan akár Porsche erőforrás beszerelését is vállalják. A nagyobb telejsítményhez persze most már tárcsafékek dukálnak, de az autó stílusa egyértelműen a hatvanas éveket idézi; abból a szempontból is, hogy a New Enzmann, akárcsak elődje, kizárólag egyedi megrendelésre készül.