A Crosley autógyár története 1952-ben ért véget, amikor Powel Crosley eladta csődközelbe került cégét a General Tire vállalatnak, amely a továbbiakban a remek kis négyhengeres erőforrások gyártására koncentrált. A CIBA motor a továbbiakban AeroJet néven, többé-kevésbé változatlan kivitelben készült. Legérdekesebb kivitelének a hajók meghajtására szánt VIP (Vertical Inline Power) számított, amely a a kompakt méretű blokk kormánylapátra erősített kivitele volt. Az erőforrásokat eladták jónéhány európai etceterini gyártónak - lásd a Crosley történetet - amelyek tovább tuningolva, esetenként saját hengerfejjel akár 70 lóerőt is kihoztak a pici motorból. 1955-ben azonban a General Tire is továbbadta az erőforrás gyártási jogát az Ohió-béli Kent városában működő Twin Coach Bus Company tulajdonosának, Lou Fageolnak.
 |
| Crosley-ből Aero Jet (Forrás) |
Fageol külön történetet érdemelne; az amerikai autó és motorcsónak építés és versenyzés egyik kiemelkedő figurája volt az ötvenes években. Az 1950-es Harmsworth Trophy és az '54-es APBA Gold Cup győztese volt a vízen, Slo-Mo-Shun IV-es és V-ös gépe kormánya mögött, szárazföldön pedig '49-ben a - finoman fogalmazva - különös formájú, az egykori Thorne Racer sebességi rekordkísérleti autóból kialakított két Offenhauser motorral szerelt Fageol SuperSonic-jával hasított a brickyardon. Három évvel később a két 356-os blokkal épített Fageol Twin-Porschéval rémisztgette a versenyeken ellenfeleit.
 |
| 1938/49 Thorne Racer / Fageol SuperSonic - és erre fickóra lett bízva a Crosley motorok sorsa! (Forrás) |
Látható, hogy Fageol szerette megduplázni a rendelkezésre álló motorerőt, s nem tett másként az immár saját márkajelzése alatt, Fageol 44 néven futó Crosley blokkal sem. Az ötvenes évek végére elkészítette a Fageol 88 erőforrást, amely nem volt más, mint két, egymással szemben álló, tükrözött négyhengeres Crosley blokk. a 80 lóerő teljesítményű, 88 köbhüvelykes nyolchengeresből mindössze néhány kísérleti példány készült, amelyek közül is egy darab maradt fenn. A történet folytatása szempontjából azonban fontos volt megismerni eme fura erőforrás születését, ugyanis a Crosley újjászülető modelljének a tükrözött 44-es blokk, és a farmereknek szánt félig teherautó, félig traktor Farm-O-Rod adta az alapot.
 |
| Fageol 88 - duplán Crosley (Forrás) |
 |
| 1959 Crofton Bug - korai kivitel, még Crosley-féle hűtőmaszkkal és szélvédővel (Forrás) |
A san diegói William B. Crofton az 1950-es években a GMC és a Detroit Diesel Motors kereskedője volt, főként csónakmotorokat árult. 1959-ben megvette a Farm-O-Road típus liszenszét és gyártóeszközeit az egykori Crosley autógyártól. Robert W Jones némileg áttervezte az autó formáját, és 1959 Crofton Bug néven megkezdődött a 33 lóerős, 721 köbcentis négyhengeres, tükrözött kivitelű Fageol motorral szerelt sokoldalú kis jármű gyártása. A kocsit egyaránt lehetett hobbiautóként, de komoly munkaeszközként is használni, például kertészek a szerszámaikat feldobhatták a két ülés mögötti platóra, hókotróként is szolgálhatott, de golfautóként is helyt állt. Opcióként lehetett dupla hátsó kerékkel rendelni, majd kihozták a nehéz terepre szánt Brawny Bug modellt, amely hatfokozatú - valószínűleg felezős -váltót, Powr-Look differenciált, extranagy abroncsokat plusz merev vontató kart kapott.
 |
| 1959-1961 Crofton Bug (Forrás) |
 |
| 1959-1961 Crofton Brawny Bug (Forrás) |
 |
| 1959-1961 Crofton Bug hóekével és dupla hátsó kerekekkel (Forrás) |
 |
| A Crofton modellsor: Tug és Bug (Forrás) |
1960-ban bemutatták a Tug névre keresztelt kis teherszállító targoncát, amely azonban minden valószínűség szerint megmaradt prototípusnak. Minden jó tulajdonsága ellenére a Crofton Bug és változatai nem arattak nagy siker és William Crofton 1961-ben felhagyott gyártásukkal; addig körülbelül 200-225 darab készült. A Fageol motorok gyártása a Croftonnal együtt ért véget, ám ez nem jelentette a Crosley-alapú blokk végét. A fejlődés következő lépcsője az 53, majd 59 köbhüvelykre bővített úgynevezett Big Block motorok voltak, amelyet a Flageol gyártást átvevő port chesteri Homelite készített el. Ezek jelentették az alapot az alumínium öntvényből előállított Randall és ALCOA verzóknak, amelyek azonban csak mellékágai a szerteágazó Crosley motorpalettának.
 |
| Bearcat 55 motor (Forrás) |
A végleges verzió az 55 köbhüvelykes Bearcat 55 volt, amely megerősített szelepülést, valamint két extra rögzítőpántot kapott; ezálta jóval strapabíróbbá vált az egész konstrukció. A Bearcat 55 hat éven keresztül, 1966 és 1971 között igen sikeres csónakmotornak számított. Gyártásának végével lezárult az eredetileg Crosley CIBA néven bemutatott erőforrás 22 éves története, s vele az amerikai kompakt motorok egy fontos fejezete.
