Az ausztrál sportkocsikról általában kevés dolog jut az ember eszébe. Mad Max brutál Ford Falconja, vagy a Holden Monaro mind nagy autógyárak tömegmodelljeinek spéci változatai voltak. Kisszériás sportautókról azonban csak ritkán jön híradás a kontinensnyi országból; legendás járgányok pedig nem is születtek a kenguruk földjén - gondolhatnánk. Pedig ez tévedés!
Az 1950-es és hatvanas évek fordulóján a három autórajongó Bolwell testvér, Campbell, Winston és Graeme egymással versengve készítettek el három egyedi sportkocsit, innen-onnan összeszedegetett alkatrészek és roncsautók elemeinek felhasználásával. Ezeket az első – nem hivatalos – Bolwell kocsikat a szakirodalom Mk I, Mk II és Mk III típusoknak keresztelte, igazából azonban csak hobbi szintű barkácsmunkák voltak. A hatvanas évek elején viszont a testvérek úgy döntöttek, hogy hobbijukat megosztják a nagyközönséggel, és megalapították a Bolwell céget kitautók gyártására. Campbell irányításával és mintegy 200 Fontnyi kézpénzzel a zsebükben nyitották meg üzemüket Melbourne déli részén.
1958 Bolwell Mk I (Forrás) |
Nem volt egy igazi szépség az első Bolwell |
A Bolwell testvérek (+ 1 fő) és a cég (Forrás) |
Első sorozatgyártású munkájuk az 1963-ban bemutatott Mk IV volt, egy angolos formájú, műanyagkarosszériás sportkocsi. A sirályszárny ajtós kupé és a klubversenyekre szánt nyitott verzió – az utóbbi volt a sikeresebb - térhálós csővázra épült, meghajtásukról pedig a kezdetekben a ford Cortina 1. 6 literes négyhengerese gondoskodott; később az autókba beszereltek mégy négyhengeres Peugeot és hathengeres Holden és ausztrál Ford motorokat is. 1964-ben jelent meg az Mk IV B változat módosított vázzal és karosszériával. Az utolsó Mk IV C kivitel az angol Hillmann Imp 875 köbcentis négyhengeresét és hátsó hídját kapta meg. 1965-ig kb. kétszáz példányt sikerült értékesíteni a Bolwell fivéreknek.
1963 Bolwell Mk IV (Forrás) |
1965 Bolwell MK IV C (Forrás) |
Mellette mutatkozott be a továbbfejlesztett Mk V, amely sokkal inkább utcai autó volt, mint testvérmodellje. Ezt a típust marketingcélokból az ausztrál gyártmányú Holden alkatrészeinek és motorjának felhasználásával építették meg; egyedül a kormánykerék származott a BMC-től. Sajátos formája megosztotta a vásárlókat, sokan nehezményezték, hogy Bolwellék szemlátomást nem igazán tudtak megegyezni, olaszos, vagy angolos formájú sportkocsit építsenek, így a kompromisszum eredménye, az Mk V egy furcsa, hibrid formavilágot kapott. Mindenestre gyártásának egy éve alatt 75 darab készült belőle, s ez nem kevés mennyiség egy ilyen parányi, háromfős gyártócsapattól.
1965 Bolwell MK V (Forrás) |
Szinte mint egy E-Type: Bolwell MK V (Forrás) |
1966-ban Graeme öt hónapot töltött Nagy-Britanniában, mely idő alatt a Lotusnál dolgozott. Graeme-t lenyűgözte Colin Chapman csapatának profizmusa, és nagy hatással voltak rá a nagyszerű kis angol sportkocsik. A legújabb Mk VII-es modell tervezésekor is a Lotus inspirálta, hiszen az autó hasonló gerincvázat és felépítményt kapott, mint a Lotus Elan. Nagy Holden V8-asának köszönhetően az Mk VII simán tudott 200 km/h-val száguldani, s ezt a vevők is értékelték: 1972-ig maradt gyártásban, Coupe és Cabrio kiviteleiből összesen 400 készült; a legtöbb kitautó formában, de gyártottak néhány készre szerelt kocsit is. Ugyanerre az időszakra datálható a Bolwell cég új profil felé nyitása is; a műanyag karosszériák gyártásában szerzett tapasztalatra alapozva kezdtek el hajó felépítményeket és más műanyag konstrukciókat készíteni.
1967-1973 Bolwell MK VII (Forrás) |
1967 Bolwell MK VII Cabrio (Forrás) |
Szintén ezidőtájt, vagyis 1968-ban építették meg a Bolwell testvérek a Mark VI-ot, - másik nevén SR6-ot - egy egyedi, kizárólag versenyzés céljára szolgáló középmotoros sportkocsit. A Lotus 23 erősen módosított vázába, az ülések mögé, a hátsó tengely fölé szerelt 250 lóerős három literes Holden „Red” hathengeres motor egy Hewland FT 200 típusú, transaxle elrendezésű váltóval párosítva 250 km/h fölötti végsebességet biztosított az autónak, ami egycsapásra az ausztrál pálya –és hegyiversenyek favoritjává avanzsálta az SR6/Mk VI-os modellt.
1968 Bolwell Mk VI / SR6 (Forrás) |
Sorozatgyártású autóként 1969-ben a Nagari névre keresztelt Mk VIII mutatkozott be. A Nagari volt talán a legismertebb és egyben legkifinomultabb Bolwell modell. Nem véletlenül, hiszen vele a Bolwell testvérek az amerikai piacra akartak betörni. Ennek érdekében töréstesztnek vetették alá a prototípusokat és a szériaverziót már lökhárítókkal látták el. A legnagyobb változások a motortérben történtek, hiszen a Holden erőforrásokat a Ford 302 és 351 köbhüvelykes (öt és 5. 7 literes) V8-as motorjai váltották fel; még a gyengébbik változatban is 230 lóerő duruzsolt az üvegszálas motorháztető alatt! A Lotus-stílusú központi vázra egy erősen Ferrarira emlékeztető, tetszetős karosszéria került. A modellciklus vége felé, 1972-ben mutatkozott be a megerősített vázra épülő Nagari Cabrio; a gyártás végül 127 Coupe és 13 Cabrio elkészülte után fejezték be.
Az olajválság miatt nem sikerült az USA piacára betörni, és a Bolwell autók gyártását felfüggesztették a cég egyéb jellegű tevékenységei javára.
1969 Bolwell MK VIII Nagari prototípus (Forrás) |
1969 Bolwell MK VIII Nagari (Forrás) |
1972 Bolwell MK VIII Nagari & Cabrio (Forrás) |
Bolwell Nagari a természetes közegében (Forrás) |
Egészen 1979-ig, amikor bemutatkozott Campbell Bolwell legújabb alkotása, a Mark IX, vagy másnéven Ikara. Ez a jármű azonban már csak a megcsúfolása volt a Bolwell autóinak; esetlen formája és 1. 6 literes, 180 lóerős benzin, gáz, vagy éppen dízelüzemű VW motorja jócskán elütött az addig megszokott járművektől. Az enyhén futurisztikus-Super Seven beütésű Ikara, akárcsak az Mk IV és V térhálós vázszerkezeten nyugvó könnyű műanyag karosszériát kapott, ám ajtókkal nem rendelkezett. A szokatlan kocsit nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az ausztrálok, és csak húsz darab készült belőle; a gyártási jogot egy görög cég vette meg.
1979 Bolwell MK IX Ikara |
Ezek után a Bolwell cég már csak különböző műanyag termékeket készített, majd Vaughan Bolwell, (Campbell fia) irányításával megalakult a robogókat gyártó Bolwell Select Pty., amely 1999 óta készítette a Bolwell PGO nevű kismotort. Bolwell márkanéven mintegy 800 autó készült; közülük jelenleg talán kétszáz darab van használatban.
Campbell Bolwell a közelmúltban létrehozta Bolwell Car Company weboldalát, ahol hatalmas mennyiségű archív fénykép áll az érdeklődők rendelkezésére a klasszikus sportkocsikról - igen, e sorok írója is nagyrészt innen szemezgetett. Ami viszont a fényképeknél is érdekesebb, az egy rajz a fejlécben, nomeg Campbell bemutatkozó sorainak vége:
While in business my automotive aspirations may have taken a back seat, the desire was always there, just under the surface and now with Bolwell's corporate and industrial capabilities in full flight I have finally arrived back to where I began fifty years ago - into the arms of my life long passion for driving, designing and building the sports car of my dreams.
I hope you enjoy it as much as I do.
Campbell Bolwell
Melbourne, Australia
Az ausztrál Lotus visszatér? A melbournei autószalonon (február 29 és március 10 között) minden kiderül!