Mindekelőtt szíves elnézést kérnék, hogy hetek óta nem írtam semmit és a kommentekre sem reagáltam. Annyival tudok csak magyarázkodni, hogy az utóbbi időszakban súlyos ISO 9001 mérgezésem volt, aminek szövődményeként általános mizantrópia lépett fel...
Szép dolog a minőségbiztosítás, na!
Mostantól igyekszem visszatérni a rendes kerékvágásba, s nem engedni, hogy az olyan hülyeségek, mint a "munka", elvonják a figyelmem az autókról.
Miközben ezeket a sorokat írom, odakinn, a napsütésben legalább harminc fok van; közben az elfüggönyzött, kereszthuzatos szobában kellemesen enyhe negyven fokot mérek. Később persze mehetek egy kört a motoron, de most még a sisak is melegít. Valami más kellene. Mondjuk egy kabrió, amelyikből kilógathatnám a kezem, és felfrissülnék, miközben az országúton grasszálok, acéldobozba zárt autóstársaim irígykedő pillantásaitól kísérve, kedvesemmel az oldalamon! De nem ám egy olyan csajozós, napszemüveg alól szépfiús mosolyt elővvillantós kabrió, mint amit az Audi, BMW és a többiek gyártanak. Nem.
Egy rat rodot ide nekem, egy lepukkant, guruló Ford csontvázat, hangosan hörgő Flathead V8-al, sárvédő nélküli kerekekkel, füstöt okádó kipufogóval! ***** neked ISO, szabványok és műszaki vizsga!
Az álmokból visszatérve találtam is egy EU-konform rodot, amely - ha nem vesszük figyelembe a lehangoló műszaki alapokat - ígéretes lehet. Nézzék csak:
 |
| Hot Rod-e! (Forrás) |
Az ő neve Opus HRF és 1967-1972 között készült - ó egek! - Angliában, a Corsley Garage műhelyben. A készítői pedig két őrült fickó, Geoff Thomas és Neville Trickett voltak.
Thomas és Trickett a hatvanas évek közepén találkoztak; mindketten megszállott Mini versenypilóták voltak, és állandóan bütykölték parányi ágyúgolyójukat, még több teljesítményt kihozandó belőle. Trickett dobta fel a vágott tetejű Mini ötletét; eszerint a
kocsi karosszériáját megkurtították, a szélvédő magasságából levágtak.
 |
| Összehasonlításképp: Mini Sprint és Mini (Forrás) |
Így a kocsi tömege csökkent, miközben a tömegközéppontja közelebb került az aszfalthoz. A módszert Trickett autóján dolgozták ki, így az 5211 RU rendszámú járgány lett az egyes számú Mini Sprint. A karosszéria változtatásán kívül beépítettek még egy ötfokozatú Francis sebváltót, ami - mint hamarosan kiderült - a konverzió gyenge pontja lett. Megbízhatatlan működése számos versenygyőzelmet akadályozott meg. Az autó fejlesztésére több időre és pénzre volt szükség, mint amire Trickették számítottak, ezért feladták addigi vállalkozásaikat - Thomas például Austin / Jaguar kereskedését - hogy teljesen a Mini Sprintre koncentrálhassanak.
 |
| Mini Sprint bevetésen (Forrás) |
1966-ban költöztek a wiltshire-i Corsley Garage-ba, ahonnan a következő évben verseny és utcai kivitelű járgányok tucatjai gurultak ki. 1967-ben némileg módosították az autót, a drága szélvédő vágás helyett egyszerűen jobban megdöntötték a normál méretben hagyott ablakot; emellett látványos, ám nem kifejezetten harmónikus megjelenést kölcsönző, szögletes Cibie fényszórókat szereltek a Mini Sprint orrára.
Mindazonáltak mindketten szerettek volna már valami mással foglakozni, mint a Mini költséges és soha véget nem érő fejlesztése. Így amikor az Austin egyik vezető dílere, a Stewart & Arden azzal kereste fel őket, hogy megvenné a projektet, szó nélkül eladták
neki.
 |
| Mini Sprint Mk 2 (Forrás) |
1967-től Geoff főként a Corsley Garage-al foglakozott, míg Neville a Siva nevű retro kit carjaival ügyködött. Ezek Edward korabeli, tehát az 1900-as évek első évtizedét idéző járgányok voltak, Ford Anglia, Citroen 2 CV és Bogár alapokra. Egy ilyen járgány szerepelt a Dr Who aktuális epizódjaiban is.
 |
| 1967 Siva Roadster - már érződik! (Forrás) |
Talán a Siva sikere ösztönözhette őket egy hot rod megépítésére, amelyhez anyagi támogatást a whiskey-készítő familia leszármazottja, egykori F1 csapattulajdonos Rob Walker nyújtott.
Az autó műszaki alajait a Ford Anglia és Cortina adták, tőlük származott az egyliteres, 1. 2 literes és 1. 6 literes négyhengeresek sora is. Az Opus HRF (vagyis Hot Rod Ford) névre keresztelt járgány egyfajta kicsinyített Ford T hot rod volt, a korabeli angol szcéna egyszerűen funny carnak nevezte. Ez a hot rod paródia nagy elismerést váltott ki a szigetország rajongóinak körében, fanyalgásra egyedül a stílushoz méltatlan négyhengeres motorok adtak okot. Még Jim Clark is kipróbálta az autót, amely véleménye szerint "Nem jó kocsi, de jobb, mint néhány versenyautó, amit vezettem".
 |
| 1967 Opus HRF (Forrás) |
 |
| 1967 Opus HRF (Forrás) |
A kit árát egész barátságos 199 fontra lőtték be; ez, nomeg a cég egyik motorjának számító kereskedelmi vezető, Susan Preece Murray hatékonysága elegendő volt arra, hogy öt év alatt mintegy 250 Opus HRF elkészüljön.
Neville-ék végül erre is ráuntak, és visszatértek a jól jövedelmező Mini Sprintek készítéséhez, felújításához és karbantartásához. A Corsley Garage a mai napig működik, Trickették időnként még összedobnak egy-egy vágott tetejű Mini-t. Hot roddal sajnos már nem foglalkoznak, pedig tőlük jó szívvel lehetne rendelni - csak ne Ford négyhengeressel!
