Az autósport világában soha, semmit nem lehet biztosra venni. Biztos győztes autó
csak akkor születik, ha már áthaladt a kockás zászló alatt, tervezéskor még nincs rá
ígéret, hogy a mégoly jó komponensekből és ötletekből valódi siker születik.
Az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának versenypályái tele voltak nagy reményű speciálokkal, melyek közül néhány, mint mondjuk a Kurtis, a Scarab, vagy az Ol' Yeller hamar legendákká váltak, míg mások néhány verseny után eltűntek a süllyesztőben. A siker itt sokszor tényleg csak a szerencsén múlott.
Ekkoriban a Chevrolet is szeretett volna pályára lépni; ugyan a magán kézben lévő Corvettek igen eredményesen szerepeltek Amerika-szerte, a cég valami igazán átütővel szeretett volna kirukkolni, úgy, hogy kudarc esetén ne legyen presztízsveszteségük.
Így kapóra jött, amikor Bill Thomas 1960-ban bekopogott a Chevyhez, hogy egy Corvette alapú versenygép elkpészítéséhez kérje a segítségüket. Az egyezség megköttetett, így nemsokára Thomas nekiláthatott két neves autóépítő barátjával, Don Edmunds-szal és Don Borth-al az autó elkészítéséhez.
 |
| Készül a Cheetah (Forrás) |
 |
| Az első Cheetah Coupé (Forrás) |
Először is kialakítottak egy térhálós csővázat, majd erre rétegelt funérlemezből egy makettet építettek. Ezután a California Metal Stamping-nél rákalapálták az alumínium paneleket, illetve megformázták az üvegszálas műanyag elemeket. A későbbi sorozatgyártású verzió már teljesen műanyag karosszériát kapott.
A végeredmény egy igen látványos, sirályszárny ajtós karosszéria lett, amely könnyű felépítésével biztosította, hogy az autó tömege ne legyen sokkal több 700 kilogrammnál. A motortérbe természetesen egy módosított Corvette Small-Block motor került, 6.3 literesere felfúrva, Rochester üzemanyag befecskendezővel 475 lóerősre tuningolva. Ehhez Girling kuplungon keresztül egy négyfokozatú Borg-Warner T10 sebességváltó társult, amely a hátsó kerekekhez továbbította az erőt. A karosszéria alatt tekercsrugók és Monroe Road Leveler lengéscsillapítók biztosították a jó útfekvést, míg a kerekek alatt a Corvette alig módosított dobfékjei lapultak. A jobb súlyeloszlás érdekében a motort egészen hátratolták, és a sofőr csak pár centivel ült a hátsó tengely előtt.
Az igen kecses formavilághoz illő névvel látta el Thomas autóját: Cheetah, azaz Gepárd. A tervező pedig alig várta, hogy a '64-es versenyszezonban megegye Gepárdja a Cobrát, amely addigra szinte legyőzhetetlenné vált. Erre azonban soha nem került sor.
Az SCCA (Sports Car Club of America) ugyanis legalább száz darabos szériát írt elő a Cheetah kategóriájára, ám Thomas ennek csak a töredékét állította csak kerékre. Így az autó a sokkal keményebb Special kategóriába kényszerült, ahol nehéz dolga volt a középmotoros aszfaltszaggatók közt. Ráadásul hamar kiderült, hogy a Corvette dobfékek a versenykörülmények közt nem sokat érnek, a rossz szellőzés miatt pedig az autó belseje elviselhetetlen mértékig felforrósodott. Ezt megoldandó, a daytonai futamra kijöttek a nyitott Cro-Sal Special-al, amely nevét Gene Crowe-ról, az autó szerelőjéről és Ralph Salyer-ről, a pilótáról kapta.
 |
| 1964 Cheetah Coupé |
 |
| 1964 Cheetah Cro-Sal Special (Forrás) |
Ez sem ment azonban tökéletesen; 200 mérföldes, azaz jó 320 km/h-s sebességnél a pilótafülke és az autó külső oldala közti légnyomáskülönbség és turbulenciák miatt az ajtó és a motorháztető egyszerűen lerepültek...
Mindezek ellenére a Cheetah abban az évben 11 győzelmet szerzett, és a RoadAmerica futamon 185 mérföldes (300 km/h fölötti), Daytonában pedig 215 mérföldes (közel 350 km/h) csúcssebességet futott.
Az autó, hibái ellenére ütőképes versenygép volt, és 1965-ben legyőzhetett volna mindenkit. A sors azonban, mint oly sok esetben, most is közbeszólt. Először is, az SCCA 1965-re már 1000 darabos szériát írt elő, ami már önmagában ellehetetlenítette Thomast. Ráadásul a Chevrolet váratlanul megvonta a támogatását a Cheetahtól; a kulcsot azonban egy váratlan tűz tette be, amely porig égette az anaheimi üzemet, ahol az autó készült. Anyagi támogatás és a komoly versenyekre való esély hiányában Thomas nem folytatta a Cheetah gyártását, így 23 (más források szerint 11) darab elkészülte után a történet véget ért, mielőtt kiállhatott volna a Cobra ellen.
42 évvel később az arizonai BTM cég bemutatta a Cheetah Continuation Coupé-t, azzal a céllal, hogy ott folytassa a sztorit, ahol a szál elszakadt. Az autó az eredeti specifikáció szerint épül fel, annyi változtatással, amennyit a biztonsági előírások megkövetelnek. A motortérbe most is a Corvette aktuális, 5.7 literes V8-as motorja kapott helyet, amelyhez négyfokozatú Muncie M20 váltó csatlakozik. A kerekeken természetesen immár tárcsafékek kaptak helyet. A műanyag karosszériás kupéhoz hamarosan csatlakozott az eredetileg mindössze egy példányban megépített Cro-Sal Roadster modern verziója, amely remélhetőleg nem fogja elveszíteni az ajtajait nagy sebességnél. Persze a mulatság nem olcsó, hiszen egy kulcsrakész verzió százezer dollárt is kóstálhat.
 |
| 2008 Cheetah Continuation Coupé (Forrás) |
 |
| 2008 Cheetah Continuation Roadster (Forrás) |
A tengeretúli retro-láz hevében újjászületett Cheetah méltó folytatása lehet az annak idején méltatlanul félbeszakadt legendának; most már csak egy igazi párharca hiányzik a Cobrával, az egykori riválissal, amellyel a versenypályán soha nem találkozhatott.
