Mielőtt az újévi bólé - izlés szerint helyettesíthető mindenféle agypusztító nedüvel / étellel / ésatöbbivel -bódító hatása napokra lenullázná az autók iránti érdeklődést, még egy számomra kedves járgány történetét megosztom a kedves Olvasóval.
A sportkocsik ideálját hosszú évtizedeken óta az ezerkilencszáz-hatvanas évek csodálatos olasz gépei testesítik meg, amiknek már-már nőiesen csábító formáját olyan legendás designerek alkották, mint Bertone, Zagato, Pininfarina, vagy Vignale. A Ferrari, Lamborghini és Maserati neve mindig az első sorban szerepelt az álomautók listáján, némileg méltatlanul háttérbe szorítva a többi, hozzájuk hasonló, csak éppen kevésbé szerencsés gyártókét. Az egyik ilyen név az Iso, amelynek autói agresszívebbek, exkluzívabbak és gyorsabbak voltak a Ferráriénál, s amelynek alapítója a hamarosan búcsúzó évvel lett volna száz éves.
 |
| Renzo Rivotla (1908-1966) (Forrás) |
A kezdetek néha elképesztőek lehetnek: Lamborghini például eredetileg traktorokat gyártott, az Iso tulajdonosa, Renzo Rivolta pedig a második világháború alatt Milánóban Isothermo néven hűtőket és bojlereket állított elő. 1950-ben Rivolta cége nevet és profilt váltott: megalakult az Iso Rivolta, amely elsősorban immár kétütemű robogók, és motorkerékpárok készítésével foglalkozott. Az első, még '48-ban bemutatott 65 köbcentis, kétütemű Furetto robogót liszensz alapján gyártották, az ötvenes években viszont már saját fejlesztésű kismotorokkal és scooterekkel árasztották el Itália útjait. 1952-ben az Iso kiegészítette kínálatát egy kis háromkerekű áruszállítóval, az Isocarro-val, amelyet a motorkerékpárokban is alkalmazott, egyhengeres, kétütemű, 125 köbcentis erőforrás mozgatott. Később nagyobb, 150 és 500 köbcentis erőforrásokkal egészült ki a motorválaszték. Nem sokkal később bemutatkozott a nagyobb Iso 400 jelzésű kisteherautó, amely számos karosszériaváltozatban, például mikrobusz, furgon, sőt mentőautó kivitelben is készült. A 400-as alapján a Carosserie Fratelli Corna cég még egy limuzint is bemutatött. Az Iso motorjaiból több mint egymillió darabot adtak el és az áruszállító járgányok is szépszámban fogytak.
 |
| 1948 Iso Furetto (Forrás) |
 |
| Isetta és csajok - tuti siker (Forrás) |
 |
 |
| Isocarro Pickup és Furgoneta (Forrás) |
 |
 |
 |
| 1965 Iso Rivolta IR300 |
 |
| Giotto Bizzarrini, Renzo Rivolta és az Iso |
 |
| Így szép látni a Rivoltát - még ha nem is versenyzásre szánták eredetileg. |
A cég igazi nagyágyúja azonban csak az 1963-as torinói autószalonon mutatkozott be. A prototípus Rivolta A3L néven szerepelt és a Rivolta némileg megrövidített padlólemezére épült. A később Grifora átkeresztelt járgány három ragyogó konstruktőr, Renzo Rivolta, Nuccio Bertone - pontosabban Giugiaro - és a Ferrari 250 GTO-t tervező Giotto Bizzarrini közös műve. Az autó sorozatgyártása a folyamatos halasztások miatt csak 1965-re indulhatott meg. A Grifoban ugyanaz a bivalyerős Chevy motor található, mint a Rivoltában; az alapváltozat a Grifo Lusso GL300 lett, amiben a Turbofire erőforrás 304 lóerőt adott le és végsebessége 230 km/h volt. Később kihozták a GL350 és GL365 típusokat, valamint a nyitott Spidert, amiből csak egy darab készült. A csúcsmodellek a Bizzarrini által készített A3C, valamint a Grifo 7 Litri voltak; ez utóbbit '68-ban mutatták be, szíve a Chevrolet új 427-es (hétliteres) erőforrása volt, ami 406 lóerővel játszott és bőven 300 km/h fölé gyorsította az autót. A Grifonak az alap Rivoltával ellentétben már készültek valódi versenyverziói; ezek közé tartozott a Bizzarrini-féle A3C, valamint a Nembo műhelyében egyedileg összekalapált Daytona. A Grifo furcsaságok sorába tartozik egy kombi-kupé kivitel - korabeli szóhasználattal Breadvan - amelyet állítólag Piero Drogo, a legendás Ferrari 250 GT Breadvant megépítő konstruktőr készített. A dologból annyi biztosan igaz, hogy Drogo részt vett a Grifo A3C megépítésében, ám arról nem tud senki biztosat mondani, hogy valaha is épített volna Breadvan verziót.
 |
| 1963 Iso Grifo A3L Prototipo (Forrás) |
 |
 |
| 1968 Iso Grifo GL365 |
 |
| 1971 Iso Grifo 7 Litri (Forrás) |
 |
| 1971 Iso Grifo Can Am (Forrás) |
 |
 |
| 1965 Iso Grifo A3C |
 |
| 1967 Iso Daytona Nembo (Foto: Dirk de Jager) |
 |
 |
| 1967 Iso Grifo Competizione Drogo Breadvan - Igaz, vagy hamis? (Foto: Dirk de Jager) |
 |
| Piero Rivolta |
 |
 |
| 1968 Iso Rivolta S4 / Fidia |
 |
 |
| 1973 Iso Lele S (Forrás) |
 |
| 1973 Iso Rivolta Marlboro - Ford DFV V8 Forma 1 |
 |
 |
| 1972 Iso Rivolta Varedo (Forrás) |
 |
| 1991 Iso Grifo 90 |
 |
| 1996 Iso Grifo 96 (Forrás) |
A kis törpeautóban félliteres, 5. 5, illetve 20 lóerős Lombardini dízelmotorok kaptak helyet, de készült benzin-elektromos hibrid prototípus is. Ezekkel az autókkal az európai - azon belül is leginkább a francia és svájci - piacot célozták meg, ahol az ilyen ún. quadricycle járművek jogosítvány nélkül vezethetők. Az Isigóból a cég átszervezéséig mintegy 900 darab készült - közülük Magyarországra is eljuthatott néhány. Még nagyobb tervei voltak Rivoltának a Zagatoval közösen 1999-ben kifejlesztett Iso-Cityvel. A két cég, illetve a Prototipo vállalat közötti együttműködés keretében a dél-amerikai piacra szerettek volna betörni. A nagyravágyó tervből azonban évek elteltével se lett semmi; a 2000-es évek elején a Rivolta Group komoly átalakuláson ment keresztül, és az Iso autók gyártásával kapcsolatos terveket azóta is pihentetik.
 |
 |
| 1999 Rivolta Isigo (Forrás) |
 |
| 1999 Rivolta Iso-City Zagato |
2003-ban Glenn Fens és Berry van Hoof a hollandiai Helmondban tervbe vették a Grifo modernizált kivitelének elkészítését, alumíniumvázra szerelt kompozit karosszériával, 5.7 literes Chevrolet V8-as motorral, luxuskivitelű felszereltséggel. A nagy tervekből azonban semmi sem lett, pénz, befektető és vásárlók hiányában a Strada névre keresztelt autó soha nem valósult meg. Mindazonáltal Piero Rivolta még aktívan dolgozik az óceán túlpartján, s egyszer talán még ihletet kap egy olasz karosszériás, amcsi motoros GT megépítéséhez.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!
