A második világháború utáni keletnémet autógyártás története a legkisebb mértékben sem tűnik rejtélyesnek; a DKW gyökerekből táplálkozó Wartburg és Trabant autók csak a közelmúltban koptak ki - sajnos - az útjainkról. Persze a sztori azért nem ilyen egyszerű; mind Zwickauban, mind Eisenachban mepróbálkoztak a világégés előtti márkák életben tartásával, míg a kommunista vezetés - és a nyersanyag, illetve alkatrészhiány - véget nem vetett a törekvéseknek. Nehéz elképzelni, de a Trabant gyárban eleinte a Horch-alapú Sachsenring luxusautók készültek, Eisenachban pedig néhány évig BMW-k gördültek le a gyártósorról.

1902 Wartburg 80 PS Paris-zu-Vienna (Forrás)

Az 1896-ban alapított eisenachi autógyár szövevényes története az 1899-es, Decauville mintára gyártott Wartburggal vette kezdetét, majd 1904 után a jóval nagyobb számban készített Dixivel folytatódott, egészen 1928-ig, amikor is a BMW tulajdonába került a cég. A második világháború után a szovjet megszállási zónába és „népi tulajdonba” került a szétbombázott gyár; eleinte a túléléshez szükséges tálak és lábosok előállításával foglalkoztak. Emellett azonban fenyegető rémként tornyosult az üzemben dolgozók fölé a gyártóeszközök szovjet birtokbavétele és elhordása háborús jóvátételként; ezt megakadályozandó, a Németországi Szovjet Katonai Adminisztráció, a SMAD 1945 szeptember 10.-ére tervezett látogatására a megmaradt alkatrészekből és gyártóeszközökkel hat nap alatt öt autót szereltek össze, teljesen kézi munkával. A fejesek a lelkesedést és az autók minőségét látva engedélyezték a vállalat fennmaradását és az eszközökből sem hurcoltak el - legalábbis nem oly sokat, hogy ne lehessen pótolni. Egy hónap múlva hivatalosan is utasítást kapott a cég motorkerékpárok és autók gyártására; Staatliche Aktiengesellschaft Awtowelo, Werk BMW Eisenach néven folytathatta a régi BMW 321-es, 326-os és 327-es modellek gyártását. A legnagyobb darabszámban az 1971 köbcentis, 45 lóerős hathengeres 321-es típus készült, amelyből 1950-ig kb. 8500-9000 példányt adtak át. A hasonló szerkezeti elemekre épülő 326-osból 1946-ig mindössze 16 darab készült, míg a sportos, a kétliteres motor 55 / 57 lóerős változatával szerelt 327/2 kabrió és Coupé a cég presztízsmodelljévé vált, amelyet főként a nyugati oldalra exportáltak - a BMW anyavállalat gyár nagy örömére.

Felújítás alatt álló 1948-as BMW 321 (Forrás)

BMW 326 (Forrás)

1954 EMW 327/2 Coupé (Forrás)

1950-től a lassan újraéledő bajor cég a nyugatnémet kormányon keresztül folyamatos nyomást gyakorolt az eisenachiakra, a névbitorlás felhagyaásáért. Ez végül eredményre vezetett; a negyvenes évek végén megalapított Industrievereinigung volkseiniger Fahrzeugwerke, vagy röviden IFA vállalat, amely a szovjet Awtowelo után felügyelte az NDK járműgyártását, 1952-ben a BMW márkajelzést egyszerűen EMW-re (Eisenacher Motoren Werke) változtatta, a logót pedig stilszerűen vörös-fehérre alakította. Az eisenachi gyáregység a továbbiakban AWE (Automobilwerke Eisenach) néven működött. Ekkorra az autók külsőleg már jócskán eltértek a háború előtti BMW modellektől - leszámítva az 1955-ig gyártott EMW 327/2 kabriót - s lassan megindult a cég saját sportprogramja is.

EMW logó

Az 1949-ben bemutatott új, egyelőre még BMW márkanéven futó 340-es típus gyakorlatilag egy módosított hűtőmaszkkal szerelt BMW 326-os volt, 1971 köbcentis, 55 lóerős hathengeres motorral és ötszemélyes szedán, kombi, valamint kisáruszállító karosszériával, valamint létezett még egy hatszemélyes lépcsőshátú szedán verzió is, 342 típusjelzéssel. Ezt 1952-ben váltotta fel az 57 lóerősre tuningolt motorral szerelt EMW 340/2, amely három éven keresztül maradt a kínálatban.

1948 BMW 340 (Forrás)

1952 EMW 340/2 (Forrás)

Az EMW / DAMW (Deutsche Amt für Material -und Warenprüfung, vagyis Német Termék -és Anyagvizsgálati Hivatal - ők támogatták és irányították a keletnémet versenyautó-fejlesztés kezdeti szakaszát) autók sora az 1948-as 340-es prototípus oldalán kiállított, majd Adfolf Brudes által a Nürburgringen meghajtott 340/I Roadsterrel vette kezdetét, amelyet nemsokára követett a szabadon álló kerekű Intertyp Formula-autó és a zárt tetős S1 Stromlinienwagen prototípus. Az Intertyp autó az első keletnémet versenyre, a dessaui, míg az S1 az azt követő sachsenringi futamokra készültek. Sachsenringen az Intertyp Arthur Rosenhammer-el a volánja mögött a harmadik helyre futott be a Toni Ulmen és Theo Helfrich vezette Veritas autók mögött, az S1 viszont nem ért el számottevő eredményt.

1948 BMW 340/I Roadster és 340 prototípusok bemutatója

1948 BMW 340/I Roadster (Forrás)

1949 BMW Intertyp (Forrás)

1949 BMW S1 Stromlinienwagen (Forrás)

1950-re a DAMW segítségével továbbfejlesztették az erőforrásokat; az eredeti, kétliteres verzióból 125 lóerő, míg a Veritaséhoz hasonlóan "kockamotorrá" alakított 1.5 literes szívből 105 lóerőt sikerült kipréselni. A következő években az EMW motorokkal szerelt DAMW 1500 / 2000-es járgányok sikerrel szerepeltek, mind az F-2-es, mind a sportautó kategóriában, olyan pilótákkal a volánjuk mögött, mint Kurt Straubel, Kurt Baum és persze Rosenhammer. Az EMW / DAMW versenyjárgányokról - akárcsak számos más érdekes világháború utáni Spezialról - és szereplésükről bővebben itt lehet olvasni.
 

1952 DAMW 1500 az Avuson (Forrás)

1953 EMW 1500 (Forrás)

1954 EMW Weltrecord Auto (Forrás)

A személygépkocsik sorában az EMW 340/2 és annak különféle változatainak gyártása 1955-ben a végéhez közeléedett. A mérnökök az ötvenes évek elejétől mutatták be különböző elképzeléseiket a modellcsalád továbbfejelsztésére; ezek között szerepel a BMW 342 néven bejegyzet verzió, kétfajta orrkiképzéssel - BMW vesékkel illetve amerikai stílusú hűtőmaszkkal - az egyértelműen USA-vonalvezetésű 343-as, a jóval hétköznapibb külsejű 340/8, illetve egy kisbusz is. Ezek a prototípusok azonban soha nem kerültek szériagyártásba; a katonai felhasználásra szánt, második világháborús gyökerekkel rendelkező, összkerékhajtású 325-3 modellből viszont elkészült 160 darab.
Az EMW végzetét a Sachsenringhez hasonlóan a politika okozta; a keletnémet vezetés nem tűrhette a polgárias hathengereseket egy kommunizmust építő államban - nem mellékesen vissza kellett szorítani az alapanyagfelhasználást és a gyártási költségeket is, hogy a tömegek számára is elérhető autót produkálhasson az ipar. Egy tolvonással véget ért a keleti BMW története; az eisenachi gyárban a továbbiakban a DKW / IFA F9 alapjaira épülő kétütemű Wartburg gyártására koncentráltak, míg Zwickauban a DKW / IFA F8-ból származó P70-es típus készült.

1950 BMW 325/3

1953 EMW 340/2 Volkspolizeifahrzeug (Forrás)

1953 EMW 340/4 Sanitätswagen (Forrás)

1951 BMW 342 Prototyp (Forrás)

1951 BMW 343 (Forrás)

1953 EMW 340/8 (Forrás)

1953 EMW Bus

Az eisenachi BMW-k utolsó képviselőjeként 1956-ban mutatkozott be a gyártelep nevét viselő AWE Rennwagen vagyis versenykocsi, amely a kisebbik, 1. 5 literes, 135 lóerős hathengeres motorral, 500 kg tömegű nyitott karosszériával, és figyelemreméltó, 235 km/h végsebességgel villantotta meg mégegyszer, mi lehetett volna...
A Német Demokratikus Köztársaságban 1956-ig összesen 21.915 darab BMW / EMW készült, ami az őt követő Wartburgéhoz képest elenyésző mennyiség ugyan, történeti szempontból mégis érdekesebbé teszi annál.
 

1956 AWE Rennwagen (Forrás)

1956 AWE Rennwagen az Avuson (Forrás)