Bevallom, az oldschool amerikai hot-rodok és custom autók soha nem tudtak hidegen hagyni; egy ötven-hatvan éves egyedi építésű verda bizony mostanság már maga is úgyanúgy gyűjtők prédájának számít, mint a valódi "klasszikusok". Az üvegszálas műanyag megjelenése az autóépítésben forradalmi változást hozott magával az ötvenes évek elején. Az eredetileg hajók és jachtok gyártásánál használt, egyszerűen formázható és igen könnyű GRP beindította az addig favázra acéllemezeket és alumínium paneleket kalapáló srácok fantáziáját. Elnézve a korabeli custom gépeket, bizony meg kell állapítanom, hogy Boyd Coddington és Chip Foose - de akár még George Barris - előtt is voltak nagyszerű autóépítők, akik formába tudták önteni időnként bizarr, máskor vicces, de mindenféleképp említésre méltó álmaikat. Ennek bizonyítására álljon itt a Maverick és megalkotojának története:
 |
| 1952-1968 Maverick Sportster - már ajtókkal (Forrás) |
H. Sterling „Smoke” Gladwin, mint oly sok eddigi történetem szereplője, már ifjú korában az autók és a sebesség megszállottja volt. Öreg, 1925-ös Dodge kocsiját egészen 140 km/h sebességig hajszolta a hétvégi sivatagi versenyeken, majd nemsokára egy 1933-as Terraplane Boat Tail Speedsterrel ismételte meg a mutatványt, csak most majdnem 185 km/h-ás csúcsot elérve. Némileg lecsillapodva fiatalkori mutatványai után, az 1950-es évek elején a kaliforniai Mountain View-ban telepedett le, ahol üvegszálas műanyag felépítmények gyártásával foglalkozott. Akkoriban kezdett elterjedni a műanyag, mint a karosszéria anyaga a kisszériás és az építőkészletes autók között, és persze Gladwint is elkapta az új cucc iránti lelkesedés. Tulajdonképpen saját magának akart egy különleges, egyedi kocsit megépíteni GRP felhasználásával. Mindenek előtt szerzett egy masszív Cadillac Eldorado vázat, a hozzá tartozó 5. 4 literes V8-as motorral. Ehhez válogatott még néhányt Studebaker és Mercury kijelzőt és órát, melyekből meglehetősen egyedi műszerfalat fabrikált. A kétüléses, ajtó nélküli műanyag karosszériát, különösen a Boat Tail – csónakfar - jellegű hátsó részt a harmincas évek Duesenbergjei és Auburnjei ihlették, mégsem tűnt elavultnak az autó formája. A hűtőmaszk egy 1940-es LaSalle-ról, a lökhárító egy 1941-es Cadillacről származott, míg a lámpák Cadillac, Lincoln és Mercury autókon szolgáltak azelőtt. Az egy darabból álló karosszéria miatt a motorhoz csupán a szerkezet leemelésével lehetett hozzáférni, míg az olaj és hűtőfolyadék cseréjét a lökhárító mögött elhelyezett nyílásokon lehetett elvégezni. Na ja, a custom gépek sosem praktikusságukról voltak híresek...
 |
| Kettő a hétből |
 |
 |
 |
| Fred Roth Mavericke, még felújítás előtt |
Mint igazi kaliforniainak, Gladwinnak esze ágában sem volt tetőt, vagy ablaktörlőt építeni az autóra, így annak esőben a garázsban kellett maradnia. A Maverick Sportster névre keresztel járgánynak a csodájára jártak, és Gladwin hamarosan eldöntötte, hogy egy kisebb szériát fog készíteni belőle. Áttervezte az autót, motorháztetőt és ajtókat is beépített, és tervbe vette tető és kihajtható pótülések alkalmazását is, noha azokból soha nem lett semmi. A Mavericket komplett járműként és építőkészlet formájában is forgalmazta, egészen 1968-ig. Összesen hét darab autót készített ezalatt, míg az eladott kitek száma ismeretlen; túl nagy nyereséget azonban valószínüleg soha nem hozott neki ez a lenyűgöző formájú jármű. A sors iróniája, hogy ha még néhány évet kitart, jókora pénzt söpörhetett volna be a Fordtól a Maverick név használati jogának eladásáért, mint tette azt az a fickó, akitől a Centurion nevet vásárolta meg a Buick.
 |
| Ő örökölte meg a nevet: 1974 Ford Maverick |
Mindenesetre Gladwin csupán ennyit fűzött a dologhoz: „A Ford felhasználta a nevemet, és én ezellen semmit sem tehetek, csupán azt sajnálom, hogy egy ilyen bádogdoboz orrára biggyeztette…” Szerencsére az egyes számú Maverick, Gladwin eredeti példánya fennmaradt, s az új tulajdonos, Fred Roth némi módosítása – egy 1940-es LaSalle váz beszerelése, motorcsere – után 2007-ben újra kigördülhetett az aszfaltra a legendává vált ős-custom car. Az Amelia Island Concours d'Elegance szépségversenyén kategóriagyőzelmet elért autó vitathatatlanul méltóvá lett a klasszikus jelző használatára.
 |
 |
| Fred Roth Maverickje a 2008-as Amelia Island Concours-on (Forrás) |
