Az elmúlt hetekben nem igazán tudtam érdemben a blogommal foglalkozni; bizonyos események lehúzták minden energiámat és elvonták a figyelmem az itteni "munkámról". Emiatt hosszú ideje kínlódtam egy cikkel, amely sehogy sem akar összeállni; őszintén szólva már az Autohistory szüneteltetését fontolgattam, míg össze nem szedem magam. Ám akkor váratlanul, villámcsapásként jelent meg böngészőm ablakában ez a szépség:

2010 Ford Mustang Boss 302 R

A rossz hangulat egy pillanat alatt elszállt; a lenyűgöző versenygép jókora energiával rántott vissza a világba. Azóta is vigyorgok, ha csak ránézek, s már el tudom hinni, hogy az élet mégiscsak jó - néha úgy látszik az egészen egyszerű dolgok teszik helyre az embert. Persze szó se róla, szép autó volt a 2009-es Mustang is, de eddig valahogy hiányzott belőle az a valami, amitől az emberből kiszakad egy önkéntelen "Ejha" kiáltás. A 2010-es modellévre fazonírozott gép viszont nagyon egyben van; a módosított első -és hátsó lámpák, a végre modernizált motorok, az összkép finomítása jót tett a póniautónak. A felélesztett Boss verzió - amelynek gyaníthatón már azon melegében minden példányát lefoglalózták - pedig egy új legenda várományosaként gördülhet ki a versenypályákra, akárcsak negyven éves őse.

Az 1969-es Boss Mustangot a kényszer szülte; ez a kényszer a Chevrolet Camaro Z/28 volt, amely párbajra hívta és legyőzte a Ford kiscsikóját. Bár a Carrol Shelby által tuningolt Mustangok 1966-ban és 1967-ben megnyerték az SCCA Trans American Sedan Racing bajnokságát, 1968-ban elporolta őket a Chevy üdvöskéje. A kudarcért leginkább az újonnan kifejlesztett 302 köbhüvelykes Tunnel Port motor okolható; az elnevezés az erőforrás sajátos kialakításra utal: hogy egyszerűsítsék a konstrukciót, a szelephimbát a kör alakú szívónyíláson, egy vékonyfalú csőben vezették át. A gyakorlatban azonban nem muzsikált olyan jól a 420 lóerős gép; nagy olajfogyasztása és szervízigénye nagyban hátráltatta a T/A versenyeken.

1967 Shelby Mustang GT 350 - egy évvel később már kevés volt... (Forrás)

Ekkor lépett a színre Lawrence "Larry" Kiyoshi Shinoda, a General Motors sztármérnöke, aki részt vett a '63-as Corvette Sting Ray kifejlesztésében, s akinek 1965-ös Mako Shark II nevű tanulmánya megelőlegezte a harmadik generációs Corvette formavilágát. Shinoda 1968-ban távozott a GM-től, s követte a Fordhoz korábbi főnökét, Bunkie Knudsent. Kettejük munkáját eléggé vegyesen ítélik meg a Ford Mustang hívek; mindenesetre a Tunnel Port motor nyűgjeit egy huszáros vágással oldották meg a mérnökök; a blokkra installálták a jól bevált Cleveland 351-es hengerfejét, így megalkotva a 290 lóerős BOSS 302-es erőforrást. Az elnevezés Shinoda tiszteletadása - vagy inkább kikacsintása - volt Kundsen felé. A Boss szívet hordozó gazdatestet is átalakította Shinoda; az amerikai szemmel kompakt sportkocsit egy jóval masszívabb - kritikusai szerint nehézkesebb - kiállású izomgéppé formázta. Az autó alapból narancssárga fényezéssel, a C-formájú oldalsó díszcsíkokkal, a fekete frontspoilerrel, motorháztetővel és műanyag hátsóablak rolettával került a szalonokba - természetesen a vevő maga is szemezhetett különféle opciók közül, mégis a fenti kivitel a klasszikus '69-es Boss Mustang 302-es. A Trans Am szériában a Fordnak sikerült ugyan megszorongatnia Mark Donohue Camaroját, ám a bajnoki aranyat csak 1970-ben szerezte vissza, a gázturbinás STP Indy autóból visszacsábított Parnelli Jones segítségével.

1969 Ford Boss Mustang 302 (Forrás)

A Mustangot természetesen nem csak a Trans Am kupán indították; az "utcai" autók csúcsverseny-szériája már akkor is a NASCAR volt. Ehhez azonban már kevés lett volna a Boss 302-es, ezért a jóval ütőképesebb 385-ös Big Block motort és az erősebb felépítésű Mustang 428 Cobra Jet Mach 1-et vették a versenyautó alapjául. A brightoni Kar Kraft üzemben a 302-es és 429-es Boss-ok fejlesztése és összeszerelése párhuzamosan folyt; a 7.1 literes V8-as motort hivatalosan 375 lóerősre tuningolták - valójában a teljesítmény 500 SAE lóerő körül volt, de azt a biztosítótársaságok igen magas díjakkal "honorálták" volna, ezért a visszafogott adat. A Boss 429 legjellegzetesebb ismertetőjegye a motorháztetőn elhelyezett hatalmas légbeömlőnyílás volt. A versenypályán azonban csak rövid ideig tudott aratni a gép; '69-ben az 54 versenyből 26 győzelmet arattak olyan pilóták, mint David Pearson, Richard Petty vagy Lee Roy Yarbrough. 1970-ben azonban megjelent a félelmetes Plymouth Superbird, ami Richard Pettyvel a volánja mögött mindent vitt...

1970 Ford Mustang Boss 302 Trans Am (Forrás)

1969 Ford Mustang Boss 429 (Forrás)

1970 Mercury Cougar Eliminator - a Shinoda kreálta testvérmodell (Forrás)

1969 Ford Mach 2C by Larry Shinoda

Knudsen és Shinoda 1969-ben, az új Mustang modellsor, a Mercury Cougar Eliminator és a deTomaso-alapú Mach 2C tanulmányautó megépítése után otthagyta a Fordot, nélkülük pedig a Boss-szériának sem volt nagy jövője. Már csak azért sem, mert a biztosítótársaságok - melyeket a 429-es verziónál is ki kellett trükközni - iszonyatos díjemelést foganatosítottak a fiatalok baleseti statisztikáiban főszerepet játszó izomautóknál. Emellett a versenysikerek sem voltak tartósak; a Trans Am szériában az AMC Javelin, a NASCAR bajnokságban pedig a Plymouth Superbird taszította le a nagy Mustangokat a trónról. Így 1970 végével beszüntették az eredeti Boss autók gyártását; a 302-esből 8641, míg a 429-esből 1358 darab készült.

A trónkövetelők:

1970 AMC Javelin (Forrás)

1970 Plymouth Superbird (Forrás)

1971-ben azonban még egy bőrt sikerült lehúzni a jól hangzó modellről; a BOSS 351 volt talán az utolsó Ford izomautó, mielőtt az olajárrobbanás végleg eltörölte volna ezt a kategóriát. Az alapot itt is a Mach 1 adta, amelybe a jó öreg Cleveland 351-es motor került, négytorkú karburátorral és alumínium szívócsonkkal, Ram Air légbeömlővel és négyfokozatú Hurst versenyváltóval megbolondítva. Bár 330 lóerős teljesítménye elmaradt a donorjármű 429-esének 375 lóereje mellett, kisebb tömege és javított futóműve mégis ütőképesebb aszfaltbetyárrá tette annál. Az erős Mustangokat szépen búcsúztató járgányból összesen 1806 darab készült.

1971 Ford Mustang Boss 351 (Forrás)

A hetvenes évek alulmotorizált gépei és a nyolcvanas évek fantáziátlan kocka-Mustangjai közt nem volt helye egy nagyfőnöknek. Ám a kilencvenes évek közepétől már érezhető volt, hogy a szilva emblémások rájöttek: a póniautó megérdemli és meghálálja a törődést. 1994-ben elkészült a gyorsulási rekordernek szánt, 855 lóerős, tízliteres motorral szerelt Boss 10.0 L koncepció, ami 1.9 másodperces sprintjével érdeklődést keltett a dragster-rajongók körében. A fokozatos imázsépítéssel sikerült elérni, hogy a Mustang emelkedő ázsióval és növekvő vevőkörrel élte túl a nagy rivális Camaro / Firebird párost - jó, az előbbit nemrégiben elég stílusosan újjáélesztette a GM, de az már egy másik történet. Mindenesetre a Mustang verziók közt egyre gyakrabban fordultak elő a régi legendákat felelevenítő Cobra és Mach 1 utónevű szériák, így biztosra lehetett venni, hogy a Boss is újjászületik. Ennek pedig 2006-ban jött el az ideje, amikor bemutatták a Ford Racing fejlesztette új Boss 302-est a las vegasi SEMA kiállításon. Az ötliteres V8-as 340-360 lóerős alapteljesítménnyel jött ki, de a versenykivitelben már egy 331 köbhüvelykes, 500 lovas csorda dobrokolt. Természetesen NASCAR specifikációjú motor fejlesztése is felmerült, amely 347 köbhüvelyk lökettérfogatot kapott.

2006 Galpin Ford Mustang Boss 302

Természetesen időközben a különböző tuningcégek, mint a Saleen, vagy a Roush is elkészítették a maguk Boss verzióit, nem beszélve az otthoni barkácsjárgányokról; ám az autentikus modell megérkeztére 2009 év végéig kellett várni. Ekkor mutatta be a Ford Racing a sikeres Mustang FR500C utódjának szánt Boss 302 R-t, klasszikus narancsszín fényezéssel és a 2010-es Mustang dögös ruhájában. A Grand Am és SCCA versenyek specifikációi szerint, a normál Mustang GT alapjaira, annak tuningolt, ötliteres V8-asával megépített járgányból ötven darab fog kigördülni a jövő év harmadik negyedévében.
Isten hozott Főnök, örülök a jöttödnek, s remélem összefutunk majd, egyszer az életben!

2010 Ford Mustang Boss 302 R

Mindenkinek Boldog Újévet Kívánok!