1893-ban alapították Harmon Becker, valamint fiai, James és Burton az ohiói Clyde-ban az Elmore Manufacturing Co. céget, ahol kerékpárokat kezdtek gyártani. Az Elmore név lakóhelyükre, a szintén ohiói Elmore városára utalt. 1898-ban készítették el első kísérleti kétütemű motorjukat, amelyet 1900-ban építettek be egy autóba. Hamarosan rá is álltak a kis kétütemű, egyhengeres, lánchajtásos autó sorozatgyártására; a jármű érdekessége volt, hogy az erőforrást az ülések alatt helyezték el. Az Egyesült Államokban szokatlan „valveless”, vagyis szelepnélküli motor hamar népszerűvé vált magas nyomatéka, nagy teljesítménye és egyszerű felépítése miatt. Az Elmore sorra hozta ki 1903 után egyre nagyobb két, három, majd négyhengeres modelljeit, s idővel a jóval korszerűbb kardántengely vette át a lánchajtás helyét. A cég termelése napi három autóra nőtt, ami abban az időben komoly darabszámnak számított. 1904-ben mutatták be a Pathfinder típust, amellyel a Becker fivérek megnyerték az azévi New York – St. Louis versenyt.
 

A sikerek sorát 1905-ben és 1906-ban a Glidden Cup, majd 1909 szeptemberében a Boston és Washington közötti Munsy Touron elért rekord folytatta. 1908-ra az Elmore termelése napi négy autóra nőtt; a cég akkoriban 200 alkalmazottnak adott munkát. Típusai a felső középkategóriában helyezkedtek el; 1908-ban háromhengeres, 30 lóerős modelljüket 1750-2250 dollárért kínálták, különféle karosszériákkal, többek között Taxicab és Town Car kivitelben, míg 40 lovas négyhengeres típusuk 2500 dollárba került; mindezek mellett – legalábbis a korabeli reklámok szerint – a kínálatuk soha nem tudta utolérni az autóik iránt ébredő komoly keresletet. A jól működő céget 1909-ben a Becker testvérek egymillió dollárért eladták General Motorsnak, miközben az irányítói székben Burton Becker maradt.

 

 

 

Ezután a komoly háttérnek köszönhetően áraikat tovább tudták mérsékelni, hiszen 1910-ben már a különböző ötszemélyes Demi Tonneau, Landaulet, Touring Car és Doctor’s Coupé karosszériákkal kínált erősebb, 36 lovas négyhengeres Model 36 autójuk került annyiba, mint a két évvel korábbi háriomhengeresük és a csúcskivitelű, hétüléses Model 45 Touring kóstált 2500 dollárt. Mindazonáltal a GM soha nem tudott igazán mit kezdeni a különcködő kétüteműeket gyártó céggel és az Elmore lassan elsorvadt. 1911-ben Burton Becker visszavonult ésa General Motors teljes egészében átvette a cég irányítását; első lépésként az Elmore irodáit költöztette Detroitba, majd az év végén váratlanul bezárta a clydei gyárat és a teljes berendezést Detroitba szállíttatta. 1912-ben már az amerikai autó-fővárosban készültek az utolsó Elmore modellek, a sportos Torpedo Roadster és Light Torpedo, valamint az ötszemélyes Touring Car, igen jutányos, 1150 és 1650 dollár közötti árakon. Ezek után a GM az Elmore márkanév megszüntetése mellett döntött; a régi clydei üzemet a Clyde Motor Company vette át.